Nyerni mindig jó! Egy bajnoki döntőben, az ellenfél uszodájában, fantasztikus egri drukkerek előtt nyerni pedig még jobb! Nem akarok én itt több frázist elpuffantani, de egyszerűen kikívánkozik belőlem: ahogy nyert a csapat csütörtök este, az pedig a lehető legjobb!
Ha azonnal a közepébe vágunk, akkor egy kis segítséggel közösen, aki hallja adja át alapon, kürtöljük világgá: Biros Péter 38. születésnapját is betöltötten még mindig világszínvonalon képes teljesíteni. Ja, hogy ez nem újság? Ezt még a vízilabda előkészítő csoportjában is tudják! Akkor mit kürtöljünk itt világgá? Azt, hogy úgy játszott a szolnoki Vízilabda Arénában, mint amikor a világ legjobb játékosává választották. Minden poszton megtalálható volt. Kapás szélen, rossz kéz oldalon, irányított, blokkolt, gólt lőtt megúszást követően, akcióból, átlövésből. Fantasztikus teljesítményt nyújtott. A negyedik negyedben (!) úgy otthagyta a mezőnyt labdával együtt való megúszásánál, hogy akik igyekeztek vele tartani, még a tempói által vetett hullámokat sem érték el. Hogy mindezt pedig edzője, Dabrowski Norbert a taktika részévé tette, az olyan edzői kvalitásokról vall, ami méltán megérdemli a bajnoki titulust.
S ha már itt tartunk: így válik csapattá, egy közösség. Kitaláljuk, begyakoroljuk, megvalósítjuk. Ki, ki tudja a dolgát, ismeri a feladatát, s képes is azt megvalósítani. Persze, hogy kellettek ehhez a többiek is. Egy olyan Varga Zsolt bomba a bal felsőbe, amire már senki nem mondhatja azt, hogy nem tudatos, mert az egri meccsen is láthattunk belőle kettőt. Ugyanakkor ahogy alárendelte magát a csapat érdekeinek, ahogy egyszerűen még csak levegőt sem engedett venni a centereknek. Sem Kis Gábornak, sem Vörös Viktornak. Emlékezzenek csak: egy ilyen Varga szerelést követően tudott megúszni Biros, amiből gólt lőtt, amivel megfordította a mérkőzés addigi menetét a javunkra.
Aztán ott volt Salamon Feri! El nem felejtjük neki a tavalyi döntőt, amikor is még a szolnoki nyitott medencében élete legjobb formájában az aranyéremhez segítette társait. De senki nem élhet meg a múltjából, s ezt ő is így gondolta. Lőtt két olyan fontos gólt, ami meccsben tartotta a csapatot. Összekuszálta úgy az eddigi történéseket, hogy már nem tudta az ellenfél, hogy akkor most Birosra, Vargára, vagy Salamonra kell figyelni. Biros pedig azért csapatkapitány, hogy ezt észrevegye, s azonnal rászóljon Bundschuh Erikre, hogy ne passzolgasson, hanem ha helyzet van előtte, lője rá! Ezután pedig, mint egy kegyelemdöfés, úgy vágódott a labda a hálóba. Ez volt a nyolcadik! Aztán pedig azonnal felcsattant az egri kórus, a csapat tagjainak számító kék-sárga sereg: SZÉP VOLT FIÚK!
Csütörtök este ők nyújtottak igazán kiemelkedőt! De igazságtalanok lennénk a többiekkel szemben, ha nem írnánk le: ők ezen az estén „csak” jól játszottak. Korábbi teljesítményükkel megalapozták, hogy a végére teljesen szétzilálódjon a szolnoki védelem. Bátori Bencét a védője –ahogy mondani szokták -, még a WC-re is elkísérte, mert tudta, ha csak egy pillanatra magára hagyja abból gól lesz. Vagy a szintén több posztot is bejátszó Kovács Gábortól is úgy tartottak, mintha fertőző lenne. A két világbajnok centerünkről, Hárairól, és Bedőről már nem is beszélve. Kevin Graham az utolsó dudaszóig olyan gyors volt, hogy sokszor szemmel is nehéz volt követni, nemhogy a vízben utána úszni. Lőtt egy fantasztikus gólt – persze, hogy Biros inspirálására -, miközben úgy halászta el a labdákat a szolnokiak elől, hogy ha Hemingway élne, újra fogalmazná Nobel-díjas kisregényét, A kanadai halász a szolnoki Arénában címmel. A második félidőtől folyamatosan szólt a Bisztró, Bisztró! biztatás is, mert ahhoz, hogy az eredményt megfordítsuk kellettek a kapusbravúrok. Gór Nagy Miki a védelem ura volt, mint mindig, s hogy miért tartják hosszúnak az egri kispadot? Mert ott van a két fiatal, Lőrincz Bálint és Zalánki Gergő, akik már bizonyítottak: sokkal többek, mint kikiáltott tehetségek. Ha vízben vannak, mindig képesek hozzátenni a teljesítményhez, s nem abból a kényszerből játszanak, hogy mások pihenhessenek, nagyon is fontos láncszemek.
Ettől csapat, a csapat! Meg attól a mentális erőtől, amivel felálltak a hétfői kudarc után. Elfelejtették, újrakezdték, győztek. A recept tehát adott jövő hétfő estére is: elfelejteni – a szolnoki diadalt könnyebb lesz -, újrakezdeni – ez egy kicsit már fájni fog -, s győzni!! Ez utóbbi pedig már a hőn áhított aranyat jelenti. Senki nem akar már ebben a szezonban Szolnokra menni, s itthon háromezer ember előtt ünnepelni mégis csak más. Még akkor is, ha a két busznyi, mindenre elszánt szurkoló már másodszor üvöltötte a szolnoki éjszakába: itthon vagyunk!
(FOTO: Szántó György)