Mint az már korábban is köztudott volt, az Egri Vízilabda Klub napokban megtartott közgyűlésén hivatalossá vált. Szécsi Zoltán klubelnök úgy döntött, hogy az egyébként is lejáró elnöki mandátumát nem kívánja megújítani, átadja a helyét és lemondott. Nyolc éves elnöki tevékenységét követően döntött így. Milyen nyolc év volt ez? A teljesség igénye nélkül ezt próbáltuk körbejárni egy hosszúra nyúlt beszélgetésben.

- Ha egy mondatban kellene összefoglalnom - kezdte az elnök -, akkor azt mondanám, hogy nehéz nyolc év volt. Amikor átvettem, még véletlenül sem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. 

- Mitől volt ez ennyire nehéz? Habár a kívülálló szemlélő is láthatta, hogy nem volt könnyű.

- Egy jól működő klubot átvenni és üzemeltetni sem egyszerű. A döntéshozók elhatározták, hogy az előző vezetést ilyen, olyan ügyek miatt leváltják. Én voltam a "gyere Zoli old meg a feladatot". Ez nem egy baráti átadás-átvétel volt, hanem egy kicsit erőltetett. Az első év a helyzetfeltárásra ment rá. Elég sok csontváz potyogott innen is, onnan is. Kifizetetlen számlák, elmarasztaló NAV határozatok, hatósági vizsgálatok, fedezetlen szerződésállományok terhelték ezt az időszakot. Aztán amikor már úgy nagyjából túljutottunk ezeken, és a szponzorok is kezdtek érdemben a klub megújításában segíteni, akkor beütött a covid. Minden bizonytalanná vált, a megszűnés határán álltunk. Jártam a sportirányításért felelős emberek nyakára, míg egy kormányhatározatban döntöttek a száthuszonöt éves klub megmentéséről. 

- Innentől már egyenes út vezetett tovább?

- Közel sem, mert ez még csak azt jelentette, hogy nullán állunk. Amikor ez köztudottá vált, akkor először a Tigra KFT, majd azt követően a 4iG Nyrt, a magyar informatika zászlóshajójának számító cégcsoport állt mellénk. Onnnatól stabil lábakra állt a gazdálkodás, és örömmel mondhatom, hogy ez év végéig mindez biztosított. Persze azt is meg kell jegyezni, hogy minden állandó mozgásban volt. Dolgoztam három polgármesterrel, akiket arról győzködtem, hogy a városmarketing szempontjából mennyire fontos ez a sportág. Változott a Termál Kft vezetése is. Ezekkel a mozgásokkal együtt változtak a különböző elgondolások. Befedtük ugyan hosszas tárgyalások után a strand 7-es medencéjét egy sátorral, mire kiderült, hogy az nem teremt megfelelő körülményeket.

- Miért ?

- Mert szinte jégcsapok lógtak a befúvókból, az edzők folyamatosan panaszkodtak, hogy hideg van, a gyerekek pedig ilyen körülmények között elkezdtek lemorzsolódni. Később ezt egy duplafalú sátorra cseréltük, de még ez sem volt ideális. Mindez emésztette a TAO bevételünket. 

- Mi volt a megoldás?

- Átvettünk egy éppen megépült Bárány uszodát. Hosszas vita után dőlt el, hogy az üzemeltetésünkbe került Bárány uszodát úgy fedhettük be, hogy megmaradjanak a nyári örömök, télen pedig szerves egységet alkothassanak magával az épülettel. Ez maximálisra növelte a komfortérzést. A kondícionáló edzés után nem kellett már kimelegedve kimenni a szabadba, hanem egy légteret alkotva jöhetett az úszóedzés. Meg kell jegyeznem, hogy a Bárány uszoda vize az egyik legjobb, hanem a legjobb Európában. Ugyanis a Bükk és a Mátra közös vízgyűjtője az Eger-völgye. Az uszoda köves aljából pedig 24 fokos ivóvíz táplál. Ezt a vizet kellett 26 fokra melegítenünk úgy, hogy a sátor egy 23 fokoos levegőt biztosítson, megakadályozva a víz lehűlését. Volt  beépítve egy vízforgató rendszer, mi arra rátettünk egy fizikai szűrőt, meg egy UV fertőtlenítőt. Így sokkal egészségesebbé vált az uszoda. Egy 150 éves működési engedélyt, újra engedélyeztettünk. Ez egy két és fél éves folyamat volt. Elértük azt is, hogy 28 napossá vált a töltő, ürítő ciklus. Rengeteg természetes vizet használ. Ez a medence tulajdonképpen egy tó az Eger patakon. Azért, hogy még olcsóbb legyen az üzemeltetés az uszoda minden lehetséges pontjára napelemet telepítettünk. Büszkék vagyunk arra, hogy 50 kw-ig az év jónéhány szakaszában a Gólya utcában a háziasszonyok hűtőszekrényét a mi áramunk táplálja.

- Október 15-től azonban sem nyitott uszodában, sem pedig a szűkös helyek miatt a sátor alatt nem lehet OB-I-es mérkőzéseket játszani a Bárányban...

- Ekkor költözünk be a Bitskeybe. Azonban itt is TAO, városi, valamint saját forrásból egy nagyon jelentős infrastrukturális beruházást hajtottunk végre. Jelezték, hogy a Bitskey uszoda teteje életveszélyessé vált. Itt megint hosszas huzavona kezdődött, amire megindulhatott a felújítás. A Bitskey felépítése óta mi voltunk akik hozzányúltunk, ilyen szintű karbantartás soha előtte nem volt. Amikor kész lett nemcsak kívülről volt szép a tető, hanem jelentősen sikerült csökkentenünk a belső párásodási gondokat is. Persze azt is tudjuk, hogy sok minden egyéb felújítás is ráférne a Bitskey Aladárról elnevezett létesítményre.

- Uszodaüzemeltetés, felújítás, infrastruktuális beruházások. Ezek mind beletartoztak az elnöki feladatkörbe? Magáról a vízilabdáról még egy szó sem esett...

- Nem tartozna bele, de felmértem, hogy ha egy jól működő klubot akarok, akkor mindezeket meg kell oldani a szakmán túl. Amikor megérkeztem akkor egy látszatlufi jellemezte az egri vízilabdát. Egy bronzérmes férfi-, és egy 6.-7. helyen lévő női csapattal. A férfiaknál nem volt egri nevelésű játékos a csapatban. Esetleg Kürti Dominik vagy Magyar Marci ülhetett le a kispadra és játszhattak egy-két percet. Az akkori férfi csapat lakhatási költsége évi 18-20 millió forintba került, és akkor még nem beszéltem a fizetésekről. Az egri tehetségek abszolult hátrányt élveztek, ami oda vezetett, hogy el is fogytak. Az utánpótlás csapataink a bajnokságok tabelláinak a végén voltak, úgy, hogy Tóth Kálmánék a maximumot hozták ki, amikor már a legjobb nyolc közé kerültek. A látszatcsapat fizetésének azt a részét amire már nem jutott a szponzori pénzből a gyerekektől vették el. Elkezdtünk odafigyelni az utánpótlásra. 

-Ez mit jelentett?

- Alapvető szemléletváltozást. A TAO-t arra költöttük amire adták, a gyerekekre, és a szakemberek megbecsülésére. Ezzel együtt megnőttek a követelmények. Úszószakosztályt hoztunk létre. Évente 120 gyerek teszi le a minimum úszóvizsgát. Innen kapjuk az utánpótlást. Persze ha "Egerszegi Krisztinára bukkanunk" őt nem akarjuk elrontani a labdával, hanem tovább küldjük megfelelő szakemerekhez. Ezzel a szemléletváltozással, az edzők felé értendő új követelmény állítással, elég hangosra sikeredett az elmúlt két év. Ugyanakkor meg volt az eredménye. Soha nem látott gyermeklétszámmal dolgozunk. A covid után, mindenki elkezdett a saját utánpótlására támaszkodni. Ha megnézzük a különböző csapatok rajtlistáját, egyre kevesebb szerb, horvát, vagy ahogy mi mondjuk "ics" nevű játékos van a csapaokban. Tóth Kálmán remekül kezeli a feltörekvő nemzedéket. A serdülő, ifi bajnokságokban egyre jobbak az eredményeink, amik jó visszaigazolások. A másodéves ifik többsége megkapja a lehetőséget az OB-I-ben. Ez az út, ami felfelé vezet.

- No és a női szakág?

- Az elképesztő hullámvasút. Biros Péter támasztotta meg a klubot a felnőtt csapatok szintjén. Volt, hogy a férfiaknál, volt, hogy a nőknél volt rá nagyobb szükség. Szakmai igazgatóként nem derogált neki leülni a kispadokra sem. Aztán amikor stabilizálódott a helyzet, akkor Szilágyi Péter edzette a csapatot. Sike József érkezését maguk a csapat tagjai kérték. Megakadályozhattam volna, de nem tettem és az idő igazolta, hogy jól tettem. Az első évben megnyerték a Magyar Kupát. Ez nagyon sok kaput kinyitott. Egy hatodik helyezett csapathoz nehéz volt igazolni. Most azonban elkezdett csörögni a telefonom és pikk-pakk azt vettem észre, hogy harminc millió forintot el kellett költenem. Megkérdeztem az elnökséget, tudtuk, hogy ilyen lehetőség nem sok lesz. Jött egy Rebecca Parkes, Szilágyi Dorottya, Menczinger Kata. Arról meg már nem is beszélek, hogy az Amerikából hazatérő Kékesi Bori úgy döntött, hogy megpróbálja. Aztán a bajnoki döntőben ő lőtt három gólt, köztük a mindent eldöntőt. 

- Ez így elmondva nagyon egyszerűnek tűnik. Az volt?

- Vonzó volt a közeg, az egyetem, az uszoda. Jó volt a hangulat. Sike Józsi humorára vevők voltak, és tudták, hogy ott van a háttérben egy Biros Péter. Egy ideig nagyon jól működött, aztán kezdett elfáradni. A lehetőségeket is át kellett gondolni. A legutóbbi negyedik helyezett csapat fizetése a kétszerese volt a bajnokcsapaténak. Sike József is kérte, hogy engedjük ki a szerződéséből, mert elfáradt. Fájó döntés volt. Úgy váltunk el, hogy ide bármikor visszajöhet. Most ígéretes fiatalok alkotják a csapatot a Sike korszaknak eredményeként. Meg persze Kelemen Attila, Sallai Bea áldozatos munkájának köszönhetően. 

- Most a férfi csapatunk indult fölfelé...

- Ezt hozza a színuszhullám. Nagy tehetségek Amerikában az egyetemeken, akik maradtak, Moldisz Milán, Klebovicz Zalán, és még sorolhatnám a jövő ígéretei. Biztos vagyok benne, hogy még sokat hallunk róluk. 

- Szécsi Zoltán mégis úgy dönt, hogy átadja. Miért?

- Aki beül ebbe a székbe és lelkiismeretesen csinálja, annak darálja az éveit. Mindenkiért felelősséget kell vállalni. Ezt láttam Szivós Pista bácsitól a KSI-ben és a Fradiban is. Válságokon, kríziseken kell átvezetni. Hatvanöt ember béréért vagyok, azaz most már csak voltam a felelős. A gyerekekről már nem is beszélve. Ma 300-350 gyerek tartozik hozzánk. A tizes iskolából 600 gyereknek biztosítjuk a heti rendszerességű úszásást, A Gárdonyi Gimnázium 200 tanulója is háromszor úszik nálunk egy héten, plusz az ötös iskola, és négy óvóda. A legnagyobb büszkeség az, amikor kimegyek az irodámból és ránézek a medencére reggel hét és kilenc óra között tele van gyerekkel. Este alig lehet elférni az aulában, mert jönnek a szülők, az úszásoktatásra hozzák a gyermeküket. Aztán ott vannak az érettségi előtt állók, az útkeresők. Nemcsak az egészségükért, hanem a jövőjükért is felelek. 

- Adja magát az utolsó kérkés: Hogyan tovább Szécsi Zoltán?

- Marháskodni fogok. A saját gazdaságom, tehenészetem, növénytermesztésem sokkal előrébb járna, ha nem mostohaként kezelem. Most a családomért, a gazdaságomért fogok dolgozni. Maradok Egerben, járok mindennap úszni. Elérhető leszek. Ha szükség van rám, szóljatok, szívesen segítek...

/Fotó: Huszár Márk, Balla Bence, Lénárt Márton /Archív/