Sok szó esik manapság a szurkolókról. Nélkülük a produkció mit sem ér, ezt tudjuk. Tudjuk azt is, hogy a szurkolót a siker hozza létre, a látvány, az eredmény szüli. Egy telt ház előtt megvívott, még oly nehéz csaták sorozatai is könnyebbé, egyszerűbbé, mondhatni magától értendővé teszi az eredményt. Hány olyan sportolói nyilatkozattal találkozhatunk, amely arról szól, hogy egy nagyszerű közönség előtt egyszerűen nem lehet rosszul teljesíteni, pláne meg nem vereséget szenvedni. Olyan dopping, ami nem tiltott, de mégis megsokszorozza az erőt, feledteti a csüggedést, elűzi a fáradtságot.

     

A szurkoló bérletet vesz, mert tudja ezzel képes támogatni a kedvenceket. Jó előre naptárt készít, hogy még véletlenül se felejtsen el semmit. Ott van mindig a lelátó ugyanazon szegletében. Minden meccsre időben indul. Találkozik társaival, s egy fröccs mellett beszélik meg mi is várható, ki mit hallott, milyen információja van. A pletyka nem érdekli, csakis hiteles forrásból tájékozódik. Általában mindent tud – vagy legalábbis azt hiszi -, mert bennfentesnek lenni jó, mert csakis így lehet részese a történéseknek.

      

A szurkolónak neve is van, még ha oly nehezen kimondható is: Reibl Imrének hívják, mert, hogy róla van szó. Ő az, aki összetartja azt a tíz, tizenkét fős társaságot, akik egyetlen meccset sem hagynának ki. Akik a legtöbb idegenbeli mérkőzésre is elkísérik kedvenceiket. Sőt utána még meg is vendégelik őket. A motorháztetőre sebtiben megterített, abroszon, az otthon sült pogácsával, fasírozottal, rántott hússal, süteményekkel. Mint mondja, rajong az egyéniségekért, s nem elfogult amikor az egész csapatot felsorolja, mint kiemelkedő egyéniséget, kit ezért, kit azért tartva annak. Meséli, hogy annak idején, amikor egy nagy huszárvágással Egerbe jött majd az egész BVSC, ő abban a szállodában dolgozott, ahol eleinte laktak. Figyelte őket, s nagyon tetszett neki, amit látott. Egyszer csak azon kapta magát, hogy a többi vendégnél is többet tesz kényelmükért, azért, hogy jól, de még inkább otthon érezzék magukat Egerben. Megtiszteltetésnek érezte, hogy kiszolgálhatja őket, teljesítette minden kívánságukat. Örült, hogy észrevették ezt, hogy elfogadták őt, hogy életük részévé válhatott.

         

[caption id="attachment_67741" align="aligncenter" width="594"] Reibl Imre (jobbról a második), amikor teheti, a csapat idegenbeli mérkőzéseit is a helyszínen tekinti meg.[/caption]

    

Milyenek is voltak akkor? Úgy emlékszik, hogy szerények, kedvesek, mindig szívesen vállalkoztak egy kis beszélgetésre. Egyszer aztán azon kapta magát, hogy beoltották, hogy már-már rajong értük, s nem volt olyan meccs, amit a tőlük kapott tiszteletjeggyel kihagyott volna. Így lett a foci szerelmeséből, a vízilabda szerelmese. Persze a futball, az örök, ma is űzi, kispályázik, meccset vezet, hivatalosan pedig játékvezető ellenőr.

     

Ma már nem fogadja el az ingyen jegyet. Minden szezonra két bérletet vesz, s mindenkit arra ösztönöz, hogy így segítse a klubot. Bennfentesként tudja: nehéz idők járnak, minden forintra szükség lehet. Akarja a sikert, vágyik rá, mert számára felemelő, amikor telt ház van, s együtt szurkol, tapsol, dobol mindenki. Persze tudja, hogy amikor fut az a bizonyos szekér, akkor könnyebb, akkor jön a nép. Vallja azt is, hogy vízilabda berkekben, Egerben a legjobb szurkolónak lenni. Büszke a csapatra, büszke szurkolótársaira, s büszke arra is, hogy neki van a legtöbb eredeti ereklyéje, amit a csapat egyes tagjaitól ajándékba kapott.

     

Persze van véleménye is.  Nem érti a mostanság távolmaradókat. Költői kérdésként említi, mindig visszatérően, hogy vajon hol vannak? Most, amikor a legnagyobb szükség lenne kitüntető figyelmükre, biztatásukra, bizalmat sugárzó jelenlétükre. Ugyanakkor nem kesereg. Optimista, mint mindig, majd nagyot legyint, s mintegy vágyként mondogatja: majd visszajönnek! Mint mondja értette is meg nem is Gerendás eltávolítását. Azé az edzőjét, akit, rajongásig szeret, de ma már előre néz. Meséli, hogy egyszerre ismerte meg őt, meg Dabrowskit. Egymás mellett ültek a kezdeteket jelentő szálloda, reggeliző asztalánál. Biztos benne, hogy jó kezekbe került az a bizonyos staféta. Szorít érte, hogy bebizonyíthassa: a legtehetségesebb fiatal magyar edzők közé tartozik. Mindenkinek arról mesél, hogy Benedek Tibi nem téved, az ő szakértelmében meg lehet bízni.

         

[caption id="attachment_67742" align="aligncenter" width="594"] A vezérszurkoló szerint most kell összefogni, minél többen kell a csapat mellett állni a nehéz időszakban.[/caption]

     

- Csak egy jó meccs kell – sóhajt nagyot – s visszaáll a rend. - Tombol még itt háromezer ember – mondja csak úgy maga elé. Aztán hozzáteszi: szombaton jön a Rijeka, ami fenekestül felforgatta Egerben a dolgokat. Miért ne lehetne akár már most? Majd a szurkolótársaknak üzen: gyertek minél többen az uszodába, mert a szurkolónak ott a helye a lelátón.

     

Ő a szurkoló. Reibl Imre. Aki nem mellesleg egy nyíltszívű, őszinte igaz EMBER!

    

     

     

     

      

     

(FOTO: Szántó György)