Volt egy beszélgetésünk Dabrowski Norberttel. Nem is igazán tudom eldönteni, hogy korrekt dolog e részemről, amikor itt kibeszélem, miről is volt szó, de valamiért nem tudom megállni, hogy meg ne osszam önökkel. Engem ugyanis magával ragadott, aztán meg elgondolkodtatott. Volt szó sok mindenről. A játékosokról, a közönségről, a közösségről, a megértésről, a zártnak mondható lokálpatriótizmusról, a tervekről, módszerekről, az utánpótlásról, a kollegákról, no és persze a megkerülhetetlen téma: Gerendás Gyuriról.
Kezdjük mindjárt a végén, mert egy cseppet sem zavarja, hogy Gerendáshoz mérik, sőt, természetesnek veszi. Kell az eredmény, úgy a bajnokságban, mint nemzetközi szinten. Minden edzővel szemben ez a szurkolói, klubvezetői, szakmai elvárás, dolgozzon bárhol is. Hallotta, persze, hogy hallotta, hogy őt nem nagyon szeretik Egerben, mert elterjedt, hogy megfúrta olimpiai bajnok elődjét. Mint mondta, erről szó sincs, s elválásuk óta ezt tisztázták is, két alkalommal telefonon való beszélgetésük alkalmával. Megegyeztek abban is, hogy rövid együttmunkálkodásuk egy személyes, hosszabb beszélgetést is megér, azt így kell lezárni. Egyetértettek abban, hogy a világ ma ilyen: az újságokat csak szenzációval lehet eladni, s elég egy fél mondatot kihagyni, vagy akár egy vesszőt arrébb rakni, s kész volt a soha el nem hangzott, egész más értelmet kapott mondandó. Én meg ma boldogan kürtölöm világgá – még ha ez nem is szenzáció, hanem teljesen normális -, Gerendás és Dabrowski nemhogy nem gyűlölik egymást, hanem még csak nem is haragszanak egymásra.
Őszintén beszélt arról is, hogy mindenkinek meg kell dolgoznia a megbecsülésért, az elfogadottságért, ha úgy tetszik a szeretetért. Ő most ezt teszi. Felvállalta, hogy fenekestül felforgat mindent, aminek pedig nem kis kockázata van így az idény kellős közepén. Mint mondja nincs két egyforma ember, úgy két egyforma edző sincs. Persze, hogy mások az elképzelései, mint elődjének, de amíg együtt dolgoztak mindig tiszteletben tartotta, hogy ki a főnök. Ma már mások az edzések, más a taktika, más az egy- egy ellenfél elleni felkészülés, másképp védekezik a csapat, s másképp éli az életét az egész közösség. Költői kérdésként említi, hogy ha ez nem így lenne, hanem maradt volna minden a régiben, akkor mire lett volna jó a váltás?
Ami szembetűnő volt az a hite. Ahogy arról beszélt, mennyire fontos az utánpótlás, a klub, a kollegák hozzáállása, a közönség mert ez számára mind, mind visszaigazolás. Ugyanolyan fontos a gyerekcsapat minden egyes tagja, mint a felnőtteké. Ezért lesznek nyílt edzések, amikor a hónap játékosának megválasztott fiatal részt vehet a felnőttek edzésén, hogy lássa maga előtt a célt, hogy valójában ebbe a közösségbe, ebbe a klubba tartozik, s lesz alkalma meghallgatni a ma már válogatott játékosokat arról, hogy valamikor ők is így kezdték.
Őszintén örül annak, hogy a kollegák, az utánpótlásban dolgozó edzők – valamennyien szakképzettek -, mennyire vevők az új elképzelésekre, azok megvalósítására. Tervezi, hogy rendszeressé teszi a közönséggel való találkozókat. A játékosoknak külön feladatuk lesz a közönséggel való kapcsolattartás. Lesz meghirdetett nyilvános edzés, ahová bárki betekinthet, lesz közös szüret szőlő érés idején, de a disznóvágás is a programok között szerepel. Együtt jelennek majd meg közösségi rendezvényeken, mint ahogy együtt mennek moziba, vagy éppen színházba. A cél, hogy valóban ismerjék az egriek kik is azok a vízilabdások, hogyan élnek, dolgoznak, pihennek.
Ezen kívül is számtalan terv van még a fejében, de mindent egyszerre nem lehet megvalósítani. Megpezsdült minden, mint minden újnak a kezdetén, ami nem jelenti az eddigiek megtagadását, sőt inkább az abból való továbbépítkezést. Tudja, hogy kell az eredmény, mert a mai világban ez természetes követelmény. Ugyanakkor nem játékszisztémákról, taktikai variációkról, meg a laikusok számára csak ákombákomnak tekinthető szakmai dolgokról beszélt. Hanem olyan dolgokról, ami bárki számára megfogható, amit bárki elfogadhat és megszerethet, ami emberi. Neki egy a lényeg szeressék úgy a vízilabdát Egerben, mint eddig, mert az itt tapasztalt légkört kevés helyen lehet érzékelni a világban…
(FOTO: Szántó György)