Amikor Dunaújvárosban a Digi-Eger csapatának véget ért az utolsó bajnoki mérkőzése, és megkezdődött a bronzérem ünneplése kiderült, hogy dr. Sike József sikereire sokan felfigyeltek. Több olyan ajánlatot kapott, ami lényegesen előnyösebb egri szerződésénél. Ő valamennyit visszautasította. A miértre pedig csak annyit válaszolt, hogy nem akarja cserben hagyni a csapatát, azokat a játékosokat, akik az ő hívó szavára igazoltak Egerbe, akiknek megigérte, hogy sikeresek lesznek, akikkel elérte a tavalyi arannyal vetélkedő bronzérmet és tudja, még ez nem a csúcs. Miért is vetekedhet egy bronz, az arannyal? Az elmúlt évek meghatározó egri edzőjével az elmúlt szezonról beszélgettünk.

Így kezdődött:

- Tavaly, óriási meglepetésre, de közel sem érdemtelenül megnyertük a bajnokságot. Tudtuk, hogy a következő szezon az olimpiáról szól, megspékelve két világversennyel, az Európa-, és a világbajnoksággal. Az egész bajnokság ezt a célt szolgálta, ennek rendelődött alá. Előttünk két út állt. Egy megerősített csapattal harcba szállunk a bajnoki címünk megvédéséért és esetleg az Európa Kupában a legjobb négybe való kerülésért.  Vagy pedig egy olyan csapat felépítése, amelyik az olimpia után biztosítja Eger város számára a nemzetköziséget. Magyarul, majd éremesélyes lesz. A klubvezetés döntése alapján a második megfoglmazott cél elérését választottuk. 

- Ezért voltak nagy változások a játékoskeretben?

- Volt aki abbahagyta, volt aki máshová igazolt, a legjobb játékosunk, Czigány Dóra gyermeket szült. Borsi Ilona pedig súlyos sérüléséből lábadozott. A bajnokcsapatból maradtak öten. Kilencen estek ki, a fenti okok miatt. Erre az öt játékosra építettünk, és a megfogalmazott céloknak megfelelően megcéloztunk egy fiatal, 2006-os születésű korosztályt. Leigazoltuk az előző bajnokság nyolcadik, kilencedik és tizedik helyezett csapatainak a legjobbjait. Torma Lucát, Balogh Villőt, Sóti Lilit, Lendvai Natasát. Hozzájuk csatlakozott a saját nevelésű Pogonyi Bíborka. Így alakult ki a 2023-2024-es keretünk.

- Jött még egy brazil játékos is...

- Amikor lement az első kör láttuk, hogy azt az űrt amit  Czigány Dóra kiesése jelentett nem tudjuk betölteni, plusz Borsi Ilona hiánya, is nyomot hagyott, ezért leigazoltuk a világbajnokság tizenötödik helyezett Brazíliából Bolerio Leticiát. Tehát őt sem egy top csapatból, de bíztunk benne, hogy ha megkapja és elvégzi azt a munkát, amit a magyar bajnokság megkövetel, akkor a segítségünkre lesz. Így is volt. Fogcsikorgatva küzdöttünk, hogy a legjobb négy között végezzünk és éremért játszhassunk. Ahogy ezt elértük, már azt is a barvúr kaegóriába sorolom.

- Aztán jött egy újabb felejthetetlen rájátszás...

- Az Újpesttel kezdtünk, akik ellen annyira volt esélyünk, hogy a második mérkőzésen már egy jó meccset tudtunk játszani. A rendelkezésünkre álló idő alatt ennyit fejlődhettünk. Ott és akkor nem volt vitás, hogy a bronzéremért játszhatunk. Felszabadult, bátor, jó játékkal mindkét idegenbeli mérkőzésünket gólokkal nyertük. Amikor már itthon, Egerben is megnyerhettük volna a párharcot, nem bírtuk el a rajtunk lévő terhet. Ennek pedig az az egyszerű magyarázata, hogy több játékosunk még nem töltötte be a tizennyolcadik évét, ami hullámvölgyeket is jelentett. Végül egy olyan csapattal értük el a harmadik helyezést, abban a magyar bajnokságban, ahol világbajnoki ezüstérmes játékosokkal kerültünk szembe többségükben fiatalokkal, akik nemrég még a nyolcadik, kilencedik, tizedik helyezett csapatokban játszottak. Ezért óriási fegyvertény, ezért mondom azt, hogy vetekszik a tavalyi aranyéremmel. Az sem mellékes, hogy az egri vízilabda immár harmadszor a női szakág révén található meg a sportág európai térképén. Volt egy kupagyőzelem, egy bajnoki cím, most pedig ez a bronz.

- Sok szó esett a fiatalokról, de az sem mellékes, ahogy csapattá érett ez a társaság...

- Ebben nagy szerepe volt a két válogatottnak, Szilágyi Dorkának és Parkes Rebeccának. Ők úgy voltak végig rendkívül motiváltak, hogy az ő fő versenyük még csak most következik Párizsban, az olimpián. Persze én is igyekeztem óvni őket, Parkes sérüléssel bajlódott, amikor úgy ítéltük meg, hogy tudjuk nélkülözni, akkor pihentettük. Mert ennek a szezonnak igenis az olimpiáról kellett szólnia. Szellák Csenge játéka is meghatározó volt, fantasztikus munkát végzett a mezőnyben minden poszton. Róla mindent elmond, hogy amikor ide került Dunaújvárosból, a 41. volt a ranglistán, most az első tízben rangsorolják. Weston egyre jobb játékossá válik, hatalmas munkát végzett, és még mindig fejlődőképes. Mindig elmondom neki, hogy Parkes sem a második évben lett Magyarország legjobb centere. Borsi nagyon keményen küzdött, hogy dupla vállműtétje után visszajöjjön. Amíg nem tudott játszani, addig viszont rengeteget fejlődött az úszásban, ami az ő posztján nagy hasznára lesz. Jó volt, sokat segített, hogy a vége felé, még ha meccshiánnyal is küzdött, de a jobb oldalunkat megerősítette. Czigány Dóra helyén Lendvai Natasával kezdtünk, aki egy zseniális kézügyességgel megáldott játékos, de védekezésben még sokat kell fejlődnie. Igaz nem volt könnyű dolga, mert az ő posztján a világ legjobbjaival találta szembe magát, elég, ha csak Gurisattit említem. Ide érkezett Bolerio és össze tudtunk gyúrni egy Lendvai, Borsi, Bolerio hármasból egy egész játékost. A brazil legtöbbet a védekezésünkhöz tette hozzá. Még eredményesebb is lehetett volna, ha nincsenek nyelvi nehézségek. Már voltak olyan mérkőzések a vége felé amit ő hozott, az utolsó dunaújvárosi meccs négy góljáról beszélek. Nagyon jó igazolásnak bizonyult! Védekezésben nagyon sokat fejlődött Sóti Lili, az ifjúsági bajnokságban is kiemeltem, hogy ő volt az egyik legjobb játékosunk. Lövőerőben, taktikában, szinte a játék minden elemében nagyot lépett előre, nagyon elégedett voltam vele. Bódi Fruzsina  nagyon megbízható játékot nyújtott, nem voltak hullámvölgyei, egyenletes jó teljesítmény az övé. Ő már egy érett OB-I-es játékossá nőtte ki magát. Két jolli yoker volt a csapatban Katona Zsófi és Pogonyi Bíborka. Katona Zsófi centerezett, ha kellett védekezett nagyon jól megoldott egy mindenes szerepkört. A bajnokság meglepetése Pogonyi Bíborka, aki rájött arra, hogy az adottságainál fogva borzasztó nagy lehetőségek előtt áll. Volt, hogy egyedül is át tudta lendíteni a csapatot egy-egy holtponton a lövőerejével, azzal ahogy kiemelkedik a vízből. Amíg én az edzője leszek mindent elkövetek a fejlődéséért, mert fantasztikus játékossá válhat. A két kapusunk nagy támasz volt. Torma Luca a nemzetközi rutinja miatta tart előrébb, de nincs lemaradva tőle Balogh Villő sem, akit imádnak a csapattársai remek közösségi ember, akire mindig lehet számítani. Megnyugtató, hogy két ilyen remek kapusunk van!

Annyit még most is nagyon szeretnék aláhúzni, hogy lehetnék én akármilyen kiváló edző, kedves, aranyos ember, ha nincs mellettem egy Jászberényi Gábor, aki a két kapus fejlődésében játszott óriási szerepet, vagy az a Major Attila aki a legnagyobb hozzáértéssel, valódi szakértőként dolgozott a lányokkal a konditeremben. Mindehhez hozzájött még Biros Péter, akinek akár csak a jelenléte is egy olyan nyugalmat árasztott a lányok felé ami meghatározó volt. A szakmai észrevételeiről nem is beszélve. 

- Köszönjük a beszélgetést! Nem felejtjük el, hogy ez a csapat annak a célnak érdekében jött létre, hogy az olimpia után alkosson igazán nagyot. Ez a bronz pedig azért is vetekszik az arannyal, mert e kis közösségen kívül senki nem várta.

/Fotó: Lénárt Márton, archív/