Ő az, akit a világ egyetlen uszodájában sem kell bemutatni! Mindenki tudja, hogy ki ő. A háromszoros olimpiai, világ- és Európa bajnok, többszörös magyar bajnok, Bajnokok Ligája győztes,  egykor a világ legjobb játékosának is megválasztott vízilabdás. Pedig már 2016 októberében egy emlékezetes egri búcsúmérkőzéssel, immáron nyolc éve visszavonult az aktív játéktól. Tapasztalatára a Magyar Vízilabda Szövetségben, és természetesen az Egri Vízilabda Klubban is igényt tartanak. Népszerűsége, nimbusza semmit nem kopott az elmúlt években. Mert Biros Péter ma is ugyanolyan szerény, mint amikor a gólokat ontotta a kapás oldalon. Mondhatnánk: Biros Péter, Biros Péter maradt. Semmi sztárallűr, semmi magamutogatás. Csak a nyugalom, a higgadtság, a realitás ami árad belőle. Még a róla kialakult képet is kockára tette, amikor egykori csapattársa, Szécsi Zoltán klubelnök arra kérte, hogy az alsóházba visszacsúszó egri férfi csapatot vegye át, és próbáljon kihozni valamit a szezon végéig, hogy ne legyen szégyenteljes a befejezés.

- Mindenek előtt azt kell megjegyeznem - mondta -, hogy az eredmények ellenére egy nagyon jó alapokkal rendelkező csapatot vettem át idény közben. Fizikailag rendben volt a társaság, taktikailag kellett változtatni, elsősorban a védekezést rendbe tenni. Amikor ezzel megvoltunk, akkor jött az előre játék csiszolása. Sokat jelentett, hogy az első közös meccsünket, a Pécs ellen idegenben, ha csak egy góllal is, de megnyertük. Ettől megnyugodtak a fiúk, elkezdtek hinni a közös munkában, és a győzelem, mint mindig adott egyfajta lendületet. 

- Számodra nem volt ismeretlen a csapat, hiszen mint szakmai igazgató segítetted a munkájukat, amikor csak tehetted ott ültél a mérkőzéseken a kispadon, meg a fiad Samu is tagja volt a keretnek.

- Pontosan e miatt jelentett nagy kihívást. Láttam, tudtam, hogy mentálisan vannak problémák, ami érthető is volt. Hiszen egy sportolónak az jelenti a munkája visszaigazolásának az eredményét, ha jönnek a győzelmek. Tehát legelőször a hitet kellett visszaadni. Ebben segített sokat a Pécs elleni győzelem. Elmondtam, hogy az idény legfontosabb mérkőzései jönnek, mert nem mindegy, milyen pozíciót foglalunk el az alsóházban a bajnokság végén. Azt kellett rendbe rakni, hogy a játékosok bízzanak magukban, meg a csapattársaikban. Meg kell említenem, hogy nem volt széthúzás, egymásra mutogatás. Csak a győzelmek hiányoztak. Sokkal több volt bennük, mint amit a táblázat mutatott. Ezt el kellett fogadtatnom velük. Hiszen ősszel is csak nüansznyi dolgok hiányoztak ahhoz, hogy gyarapdjanak a pontok. 

- Három hónapot dolgoztatok együtt. Ez alatt az idő alatt többen megújultak, előre léptek, fejlődtek. Kik voltak a húzó emberek?

Nem akarok álszent lenni, ezért említhetném például a fiamat Samut. Ez is összetett dolog. Ősszel nem volt Murisicnek cseréje, aki bemenjen centerbe. Samu sokat centerezett. Szerencsére a téli szünetben érkezett Molnár Gergő, aki megoldotta ezt a feladatot. Tehát Samut ki lehetett venni és olyan pozícióban játszott, ahol sokkal hasznosabbnak bizonyult. Szintén a téli szüneben visszatért Szalai Gábor a rossz kéz oldalra és vele is sokat erősödtünk, taktikailag több lehetőségünk volt. Szólni kell Krémer Balázsról is, aki elkezdett jól védeni, ami összefüggött azzal is, hogy sokkal jobban védekeztünk. Murisic is nagyon hasznos volt, leginkább az előrejátékban. Visszafelé már kevésbé ment neki. Összességében azt kell mondjam, hogy leginkább csapatként reagáltunk jól. Mindenkiről elmondható - ahogy az egymás iránti bizalom erősödött -, úgy lehetett funkcionálisan összerakni a játékot. Elkezdték érezni egymást, azt, hogy kinek mikor és hová kell érkezni. Nyugodtan rábízták a jobb helyzetben lévőre a befejezéseket. Összekovácsolta őket a győzelem. Még akkor is, ha néha nyögvenyelős volt, de felírták érte a három pontot. 

- A győzelmek hatására megjött a közönség is, nem egy mérkőzés szép számú publikum előtt zajlott.

- Elmondtuk már többször, több történés kapcsán, hogy az egri emberek nemcsak szeretik, de értik is a vízilabdát. Rendkívül igényesek, ami jót is tesz a sportágnak. Most is azt kezdték látni, érezni, hogy a csapatnak van önbecsülése, tartása, jöttek a győzelmek, és mindezek összességében vonzzák a közönséget. Nagy köszönettel tartozunk nekik, mert sokat segített az érdeklődésük, a szurkolásuk. Az is jót tett, hogy a Bárány uszodában játszhattunk, annak a helyszínnek különös varázsa van. Az az igazi egri otthon.

- Mint szakmai igazgató, és mint nyolc meccsen vezetőedző, miként értékeled az elért kilencedik helyet?

- Ebben a szezonban ez volt a realitás. Nem biztos, hogy ha bekerülünk a legjobb nyolc közé, az segítette volna a csapatot. Itt sikerélmény volt, nyolcból, nyolc győzelem, így nem kell rossz szájízzel búcsúzni a szezontól. Le kell szűrni a tanulságokat az biztos, lesznek változások a keretben, de az új idényről még nagyon korai akárcsak szót ejteni is. Mindenesetre nagyon köszönöm a fiúknak a közös munkát, a hozzáállásukat, azt, hogy elfogadták a tanácsaimat. Jó volt velük dolgozni!

- Biros Péter lesz a vezetőedző a következő idényben is?

- Nem. Csak erre a nyolc meccsre mondtam igent. Mint szakmai igazgató ugyanúgy fogom segíteni a következő idényben a vezetőedzőt, mint eddig is tettem. Van feladat a női csapatnál, csakúgy mint az utánpótlásban. Időm legnagyobb részét változatlanul az uszodában töltöm.

/Fotó: Lénárt Márton, archív/