Danka Benedek, Ekler Zsombor, Gyapjas Viktor, Lakatos Soma, Mészáros Mátyás, Molnár Erik, Nagy Ákos, Nagy Norbert, Pető Attila, Szalai Péter, Szécsi Marcell, Tátrai Dávid, Varga Vince, Vigvári Vince, Vismeg Zsombor. A világbajnok junior magyar válogatott! Új neveket tanulhatunk, akik a jövő nagy reménységei. Eddig kétszer, 1995-ben és 2007-ben sikerült végigverve a világot a dobogó tetejére állni. Elődjeik ma már olyan sztárok, akik miatt a moziba is szívesen időzünk. Edzőjük sem akárki. Kovács Róbert, akinek vízilabdás sikerei a jó öreg Bárány Uszodában kezdődtek. Mert mondani sem kell: nincs olyan vízilabdás siker ami ne kötődnek nagy hagyományokkal rendelkező klubunkhoz. Kovács Róberttel beszélgettünk.

- Pócsik Dénes, 1994-ben, 16 éves koromban avatott OB-I-es játékossá - mondta. - Olyan csapattársaim voltak, mint Áncsán András, Petik Attila, a Tóth fivérek, Péter és a mai sikeredző Kálmán, hogy mindenkit ne soroljak. Aztán elmentem a Vasasba, ahol nyertünk egy magyar kupát. Majd öt év következett az UTE-ban, aztán a következő öt esztendő újra a Vasasban. Ez utóbbi volt a legsikeresebb időszak, négy bajnoki arannyal és egy BL bronzzal. 

- Mikor kezdtél el edzősködni?

- Még az UTE-ban egy kisgyerek csapattal kezdtem, 25 évesen. Aztán végigjártam minden korosztályt. Voltam vezetőedző OB-I-B-ben, másodedző OB-I-ben.

- Mikor lettél a junior válogatott edzője?

- Tavaly októberben hívott fel Cseh Sanyi, hogy vállalnám-e ezt a nemes feladatot. Ismerte a munkámat, mert egy évvel ezelőtt, az U-18-as korosztállyal nyertünk világbajnokságot. Azonnal igent mondtam. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz lesz. Volt ugyan néhány összetartás, de a konkrét felkészülés a sűrű versenynaptár miatt összesen két és fél hét volt. Molnár Erik például, aki a Fradival Bajnokok Ligájában játszott a repülőtéren csatlakozott. Húsz játékossal kezdtünk, szívem szerint mind a húszat vittem volna, de csak tizenötöt lehetett nevezni. Teher volt, igaz már kellemes, hogy kit hagyjunk itthon. Így kimaradt a két egri, Gólya Noel és Klár Gergely. Aztán a torna alatt is ki kellett hagyni két embert, mert tizenhárom benevezett lehetett csak a mérkőzésekre. Ez azonban már előnyt jelentett, mert tudtunk pihentetni, a következő mérkőzésre.

- Azért meg kellett küzdeni ezért az aranyéremért, nem adták ingyen...

- Örülök, hogy így látod. Aki csak az eredményeket, meg a gólkülönbségeket ismeri, az úgy gondolhatja, hogy sima győzelmet arattunk. Ugyanakkor kemény meccseket játszottunk, minden apró momentumnak nagy jelentősége volt, Óriási koncentrációt, nagy felkészülést igényelt minden mérkőzés. Meccsről, meccsre haladtunk. Mindig azt sulykoltuk a fiúkba, hogy van még több is bennük. Játékban, gyorsaságban még egy fokozattal följebb kell kapcsolni. Partnerek voltak a fiúk, mentálisan is erősek, ami ki is jött a döntő második félidejében a szerbek ellen. Az elején tartották velünk a lépést, 4:4-ig jöttek velünk, aztán állva hagytuk őket. Nemcsak kiváló egyéni teljesítmények voltak, hanem csapatként is megmutatták, hogy nem lehet legyőzni őket. Nagyon büszke vagyok rájuk.

- Ezek után sikeres jövőbe tekinthetünk?

- Nagyon bizakodó vagyok. Az egész keretünk bombaerősnek bizonyult. Jó pár fiú hallat még magáról. Ez a siker valamennyiüknek nagy lökést adott, hogy így léphetnek ki a felnőttek közé. Persze azt is tudjuk, hogy a többségük már stabil OB-I-es játékos, ami mutatja a magyar bajnokság erejét is, és nem egy játékos bemutatkozott már a felnőtt válogatottban is. Korábban már szóltam arról, hogy nemcsak a VB-n részt vett tizenöt tartozik a top kategóriába. Ahogy láttam a tornán résztvevő válogatottakat az itthon maradók, bármelyik más válogatottban biztos csapattagok, húzóemberek lehetnének. Ismerem jól az OB- I-es mezőnyt, innen is gratulálok többek között egykori csapattársamnak, Tóth Kálmánnak, mert rendkívül tiszteletre méltó munkát végzett az Egerrel. Abból a műhelyből is mindig előkerül néhány tehetség.

- A nagy pörgés után mivel telnek a nyári napok?

- Nagy visszhangja van a győzelmünknek. Nagy a médiaérdeklődés. Ennek a kellemes tehernek igyekszem megfelelni. Végtelenül örülök, hogy ennyire megbecsülik a munkánkat. Ez várhatóan lecseng a héten, aztán a jövő hét a családé. Pihenünk, kirándulunk, de nekem már az is a kikapcsolódást jelenti, hogy együtt vagyunk. Ki kell használni minden percet, mert, hamarosan kezdődik a munka az OSC-ben, Varga Dani mellett.

- Jó pihenést, és még egyszer gratulálunk!

/Fotó: World Aquatics, MVLSZ, archív/