Dr. Kárpáti György után és Angelos Vlachopoulos előtt, Dr. Sike József is igazolta az örök igazságot. Nevezetesen pedig azt, hogy nem feltétlen kell két méter közeli termettel rendelkezni ahhoz, hogy valaki meghatározó vízilabda játékossá váljon. Pontos statisztika szerint ugyanis 256 OB-I-es mérkőzést játszott egri színekben. Csak a szegedi egyetemi évei alatt volt a Tisza partiak játékosa, előtte és utána is a Bárány uszodában telt játékos pályafutása. Az idősebbek emlékezhetnek rá, a fiatalabbaknak pedig elmondjuk, hogy ráadásul a nem éppen szálfa termete ellenére mindig centerposzton szerepelt. Pócsik Dénes együttesében, s az akkori OB-I-es mezőnyben nagy volt a respektje.

- Jogi egyetemet végeztél. Utána mi történt?

Amikor 1983-ban szakvizsgát tettem az EGERVIN jogtanácsosa, majd később az ügyvédje lettem. Addig amíg a cég létezett hű maradtam, harminc évig dolgoztam ott. Mellette besegítettem Kelemen Attila női bajnokcsapatánál, ha kellett leültem a padra, ha kellett edzést vezettem, mindent megcsináltam anélkül, hogy bármiféle jogviszonyba álltam volna a klubbal. Ez baráti segítség volt, másak voltak a viszonyok, dr.Halmos Péter volt az elnök, aki engedélyezte ezt a fajta munkát. Akkor döntöttem el, hogy megcsinálom az edzői diplomát, mert már látszott, hogy az EGERVIN-nél gondok lesznek. Pályázat útján, 2011-ben kerültem ki Új -Zélandra egy klubcsapathoz. Nagy sikernek számított, hogy azonnal bajnokságot nyertünk. Egy évre rá, már én voltam a felnőtt férfi szövetségi kapitány, valamint a junior nemzeti együttessel is én foglalkoztam. Részt vettem azon a világbajnokságon 2013-ban, amit a magyarok nyertek Benedek Tibor vezetésével. Ettől még tovább nőtt az ázsióm. 2015-ben azonban a férfi válogatott tagjai nem akartak világbajnokságra menni. Ezt ők megtehették, mert maguk fedezték a költségeiket. Ekkor hazajöttem, és úgy lettem az akkor feljutó miskolciak vezetőedzője, hogy Bíró Attila, aki már összerakta az első OB-I-es szezonjára a csapatot, elnyerte pályázatával a magyar női szövetségi kapitányi posztot és engem javasolt.

- Innen már sokak számára ismerős lehet a történet...

- Kakukktojás voltam, mert Magyarországon nem ismerték az addigi edzői tevékenységemet. Mondhatnám azt is, hogy itthon senkit nem érdekelt, hogy Új-Zélandon mit csináltam. A miskolci négy évem úgy alakult, hogy a még soha első osztályban nem szereplő csapattal az első évben a kilencedik-tizedik helyért játszottunk. Megvertük a BVSC-t, Marcz Tamás vezérletével, legyőztük azt a Kaposvárt, akiknek Szécsi Zoli volt az edzője. Volt egy kitétel a szerződésemben, hogy ha a kilenc-tizenkettedik helyen végzünk, akkor automatikusan én vagyok az edző. Másodjára ötödikek lettünk, indulhattunk nemzetközi kupában, ott pedig a négy közé kerültünk, a későbbi győztes Ferencvárostól kaptunk ki. Erre rá is ment  következő bajnokságunk, mert lecsúsztunk a hatodik helyre. Emlékezetes BVSC elleni csatát vesztettünk, ötméteresekkel. Aztán újra ötödikek lettünk, de már akkor a vezetőség úgy döntött, hogy egy más típusú edzővel, szakmailag megújulva vágnak neki a küzdelmeknek. Békében váltunk el, bár meg kell jegyeznem, hogy utolsó évemben érte el a klub a legnagyobb sikerét, a Magyar Kupa döntővel.

- Férfi csapat után kerültél a nőkhöz, Dunaújvárosba...

- Amikor kiderült, hogy Miskolcon nem újítunk szerződést, szinte egy órán belül hívott Mihók Attila a Dunaújváros női csapatának elnöke, vezetőedzője, mindenese, hogy lenne-e kedvem segíteni neki. Mivel nőkről volt szó, háromszor futottunk neki a megbeszéléseknek. Nem anyagi, hanem szakmai megbeszélések voltak ezek. A női vízilabda teljesen más, ebbe bele kell tanulni. Attila elmondta, hogy azért is érdemes oda mennem, mert ezzel teljesedhet ki a szakmai karrierem. Ez majdhogynem egy új szakma. Két év alatt sok sikerünk volt, nem bántam meg, hogy oda mentem. Elkezdhettem egy nagyon tehetséges utánpótlás csapattal foglalkozni, a felnőttek mellett. Ekkor már Biros Péter volt a női utánpótlás szakmai vezetője, szövetségi kapitánya. A kétezer négyesek után, megkaptam a kétezer hatos születésű válogatottat. Velük huszonhárom év után sikerült újra aranyérmet nyerni Európa bajnokságon. Ez azért már jegyzett siker volt. Közben úgy gondolom, hogy nagyon sokat köszönhetek Mihók Attilának, akinek igaza volt abban, hogy ez egy teljesen új szakma. A Dunaújváros kispadján ülve megismerhettem az OB-I-es mezőnyt, Attilától nagyon sokat tanulhattam.

- Így jött az egri felkérés.

- Amikor Szécsi Zolival megállapodtunk, akkor még arról volt szó, hogy ugyanúgy mint Dunaújvárosban, én leszek a segítő, plusz az utánpótlásból kapok majd csapatot. Aztán menet közben alakult úgy, hogy vezetőedzői felkérést kaptam, amit örömmel elfogadtam. 

- Végleg hazatértél hosszú évtizedek után. Ez már önmagában is egy motiváció, de mi az ami még hajt, amit bizonyítani szeretnél?

- Senkit nem érdekel az ötödik, hatodik hely. A negyedik, az már igen, mert az már nemzetközi szereplést jelent. Maximálisan tudtam azonosulni a Szécsi Zoltán felvázolta jövőképpel, ami szerint az utánpótlásban kell olyan munkát elvégeztetni, hogy néhány év alatt egriek alkossák a felnőtt csapat gerincét, s velük érjünk el eredményeket. 

- Hogyan néz ki most a munkamegosztás?

- A felnőtt csapat mellett, minden héten én tartok edzést két korosztálynak is az utánpótlásból. Ezekre az edzésekre viszem magammal Menczinger Katát, Czigány Dórát, akik megmutatják bent a vízben, hogy miről beszélek a parton. Már az nagyon ösztönző a fiataloknak, hogy két egykori kiváló válogatott, velük együtt edz. A felnőttek közül a többiek is részesei az utánpótlás programnak, mert azokat a technikai elemeket, amikről én beszélek meg kell mutatni, s most ebben a korban kell megtanulni.

- Elmondják a lányok, hogy mekkora elánnal kezdted a munkát. Mi várható a hamarosan kezdődő bajnokságtól?

- Kihangsúlyoztam mind a felnőtteknél, mind a kislányoknál, hogy csakis odaadó munkával lehet eredményt elérni. Úgy nem érdemes, hogy csinálom is, meg nem is. Teljes odaadás kell és akkor előbb, utóbb jönnek az eredmények. Ha egy olimpiai bajnok bemegy az uszodába, az mindig, mindenhol esemény. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy itt van nekünk egy Szécsi Zoltán, vagy egy rendkívül alázatosan dolgozó szakmai igazgató Biros Péter. Ez olyan ösztönző amit ki kell használni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy három olyan játékos távozott akik a tavalyi bajnokság egri góljainak egyharmadát lőtték. Hertzka visszatért tanulmányaihoz az Egyesült Államokba, Szmodis, és Horák eligazoltak. Csak úgy lehet pótolni őket, ha kondícionálisan mindenki rendben van. Meg kell érteniük, hogy ki lehet kapni egy jobb csapattól, de csakis úgy, ha mindent megtettél. Lőrincz Bálint, aki volt játékosom Miskolcon kérdezte, hogy ugyanaz az úszásprogram lesz a lányoknak, mint nekik volt anno? Igen, mert csakis munkával lehet eredmény ebben a sportágban. Itt vannak nagy munkára sarkalló edzők. Holló Tivadar, Gyulavári Zoltán, Tóth Kálmán. Tehát a követelményben nem lesz semmi újdonság. Sikeréhesek a lányok, ami nagyon fontos. Meg akarják mutatni, hogy nincsenek messze a nagyoktól. Erre lehet ráépíteni a fiatalokat. Mert azt kell lássák, hogy nem verik agyon a felnőtteket még a sztárcsapatok sem. Akkor van jó utánpótlás, ha van egy példát mutató felnőtt gárda. Ez a legnagyobb ösztönző.

- Milyen kapcsolatod van a szurkolókkal? Mert a sok zárt kapus mérkőzést követően újjá kell építeni a szurkolótábort is.

- Örömmel mondhatom, hogy kiváló a kapcsolatunk. Amikor Egerben nem volt mérkőzés, akkor sokan, nem egyszer átjöttek Miskolcra, szurkolni nekünk. Tudták, hogy én egri vagyok, tudták, hogy sok volt egri játékos játszott az akkori csapatomban. Megmondom őszintén, hogy nagyon jólesett mindannyiunknak. Bízom benne, hogy immár hazai pályán is támogatni fognak bennünket. Ehhez kell a már említett küzdeni tudás, hogy meggyőzzük őket, érdemes Egerben vízilabda meccsre járni. 

Dr.Sike József úgy ment el, hogy mindig egri maradt. Amikor csak tehette, mindig láthattuk őt az uszodákban. Most végleg hazatért és bizonyítani akar. Elavulttá  tenni a régi mondást, ami szerint senki sem próféta a saját hazájában. 

/Fotó: Lénárt Márton/