Nem volt egy könnyű nap az biztos! Az OSC elleni vereség nyomokat hagyott mindenkiben. Ráadásul reggel fél hatkor indult a társaság Ferihegyre.
-Akár így, akár úgy alakul egy-egy mérkőzés, utána mindig nehezen alszanak el a játékosok - hallhattuk Dabrowski Norberttől, aki a köszönéseken kívül szinte először szólalt meg. De ő is csak valahol Gödöllő környékén. Tény és való, hogy nem volt feldobva senki. Aztán az első, vagy volt akinek már a második kávé után, a repülőtéri tranzit váróban indult be a ki aludta a legkevesebbet(?) verseny. Jelentem Hosnyánszky Norbert magasan verte a mezőnyt, a maga egy órájával.
-Szonja lányom egész éjszaka az én társaságomat igényelte - mondta karikás szemekkel -, s minden igyekezetem ellenére ébren töltöttük az éjszakát. Pedig még csak hasonlót sem produkált eddig soha.
Aztán voltak, akik előtt számtalanszor lepörgött az előző esti mérkőzés. Annak is inkább az utolsó negyede, ami kész káosszá változott. Többektől hallottam, hogy az előtt az ominózus ötméteres előtt, akár két kontrát is ítélhetett volna a játékvezető a javunkra, de mint tudjuk nem tette. Pedig addig milyen szépen alakult minden. Dicsérték Magyar Marcit, hogy milyen jól ugrott be, amikor Vlachopoulos megsérült, Hosit, ahogy megindította a gólgyártást, s sorba felidézték a gólokat. Decker Ádi büszke volt a sajátjára, no meg arra, hogy milyen jól védekeztek. Egyáltalán arra is büszke lehetett volna mindenki, hogy milyen jól, szervezetten, a közönséget maguk mögé állítva, látványosan vízilabdáztak. Csak az a fránya végeredmény, csak az hibádzott.
-A repülőn próbáljon meg mindenki pihenni - vetett véget az OSC meccsnek Dabrowski Norbi, majd programismertetést tartott. - Ebédre érünk Bukarestbe, utána alhat egyet mindenki, este pedig edzés. Holnap este 20.30 órakor van a meccs /itt egy órával előrébb tartanak/, foglalkozzunk most már a Steaua-val.
Ahogy a minden igényt kielégítő szállodánk felé buszoztunk, többen megállapították, hogy Bukarest semmit nem változott. Mintha egy vége-hossza nincs lakótelepen lennénk.
Nem tudom, hogy az éhség, vagy a fáradtság hajtotta a társaságot, de az ebéddel gyorsan végzett mindenki, aztán irány az ágy, hiszen az esti edzésig volt még pár óra. Mivel Bukarestben egész nap szünni nem akaró módon zuhogott az eső, más program nehezen volt elképzelhető.
Az edzés előtt már valamelyest kisimultak az arcok, s a pihenés után már néhány poén sem jelentett megerőltetést. A Steaua uszodája felé vezető úton kutyák kísérték a buszunkat, s katonák nyitogatták a kapukat. Ne felejtsük a Steaua a honvédség klubja, s a sporttelepükön jelenleg nagy építkezés zajlik. Egy futball stadion megvalósításán dolgoznak. Maga az uszoda sem régi, de most már kezdem érteni, hogy miért jegyzi meg mindenki a Bitskey uszodánk szépségét, hangulatát. A Steauáéval sincs semmi baj azon kívül, hogy jellegtelen és kicsi. Persze azért holnap forró lesz a hangulat, mert mint megtudtuk jönnek az ultrák, s biztos fergeteges hangulatot teremtenek.
Egy fél óra torna, amolyan frissítő jelleggel szerepelt az edzés bevezetéseként a programban, majd egy bő fél óra úszás következett, aztán jöhettek a lőgyakorlatok. Mindezt persze - pláne a tegnapi nap után -, lazán és könnyedén. A legintenzívebben Batki Bence, a csapat gyúrója végezte a dolgát. Érkezésünk után azonnal bevetette csoda műszerét, ami a lábakat frissítette fel a repülőút után, majd azon igyekezett, hogy mindenkiből kigyúrja a tegnapi és a mai nap fáradalmait. Még a vacsora után is fogadta pácienseit, pedig róla sem lehetett volna megmintázni a frissesség szobrát.
A jól megérdemelt vacsora után gyorsan szétszéledt a társaság. Mondani sem kell: mindenki a szobájában, az ágya felé vette az irányt. Alvászavarai szinte biztos, hogy senkinek nem lesznek, mert nehéz napokon van túl a társaság. Holnap pedig egy OSC elleni jó játékot várunk - igaz most már győzelemmel...