Mire jó egy hosszú repülőút? Mondjuk egy kellemes beszélgetésre. Még Bresciába, a Bajnokok Ligája mérkőzésre menet adódott a lehetőség, hogy Hosnyánszky Norberttel szót váltsunk. Olyan dolgokról beszélgettünk, amire a mindennapi rohanás közben nehéz időt szakítani. Most adva volt rá két óránk Debrecen és Milánó között. Gyorsan elröppent az idő. Volt szó családról, a csuklójára tetovált ötkarikáról, Ostorosról, az otthonról, a bulizásról, az edzésekről, a mérkőzésekről, a válogatottról, a "Hosi csavarról", a vezérszerepről, a mérkőzések közbeni mondatokról, a máltai bajnokságról. Megtudhattuk azt is, hogy meddig tervezi még a játékot, s marad-e végleg Egerben, ahol nagyon szeretik és tisztelik, ahol ő a gyerekek példaképe.
-Nem fáraszt már az utazás - telepedtem le mellé -, hiszen körbe repülted már a földet, nem is egyszer?
- Nem - jött a válasz. Engem inkább kikapcsol. Megtöri a monotóniát. Kizökkenek az apaszerepből, mondhatni, hogy ilyenkor pihenek egy kicsit. Mert a fiam még abban a korban van, hogy úgysem mondja: pihenj csak nyugodtan, játszom én egyedül. A feleségemet leköti a kisebbik, s ha otthon vagyok akkor megosztjuk a terheket. Szívesen csinálom, mert imádom őket, de ilyenkor csak magamra kell figyelnem.
-A fiad tudja már, hogy mit jelent az ötkarika a csuklódra tetoválva?-Nem foglalkozik még ilyenekkel, bár egyre többet vagyunk együtt az uszodában. Ismerkedik a vízzel, úszik. Azt is tudja, hogy úszás közben én labdázom is, de ennyi és nem több.
- A gyerekek szempontjából a legideálisabb, de a feleségem és én is nagyon szeretjük, mert csend van, nyugalom, jó levegő. Ki tudja mit hoz a jövő, hogy döntünk. Egyszer szerintem visszamegyünk Szentendrére, ott van a saját lakásunk, de erről még nem döntöttünk. Majd ha eljön ennek az ideje, akkor átgondoljuk, hogy mi lenne a legjobb.
-A bulizás szempontjából viszont nem ideális ez az Eger melletti kis falu...- Ma már nincs buli! Volt időszak, amikor kétszer, háromszor is elmentünk egy héten, s nem volt semmi probléma. Ma már nem bírnám és nem is hiányzik.
-Említette Dabrowski Norbi, hogy neked és Decker Ádámnak, már egészen más edzésterhelés kell. Mit jelent ez, hiszen a sportágatok köztudottan edzésigényes?
-Na azért nem lóbáljuk a lábunkat. Igaz, kevesebb a kondi. Soha nem volt a szívem csücske a kondiedzés, de ha ma is ugyan azt a munkát végezném a konditeremben, mint évekkel korábban, akkor nem lenne lövésem, merev lennék. A vízben ugyan azt csináljuk mint a többiek.
-Nem nyűg ez már egy kicsit a számodra? -Nyűgnek egyáltalán nem érzem, mert akkor nem csinálnám. Nem mondom, hogy minden pillanatát élvezem, inkább a pörgős, gyors gyakorlatok sorozatát szeretem, a hosszú, elnyújtott edzések már inkább fejben fárasztanak. -Akkor számodra a meccsek jelentik az igazi terhelést? Hiszen egy-egy perc kivételével szinte végig a vízben vagy. Hogy bírod?-Igen, mondhatjuk, ez az igazi terhelés. A meccseket nagyon élvezem. Annyira tudok koncentrálni, hogy nem érzem a fáradtságot.
-Örülök, hogy ha így látják. Egyáltalán nem jelent terhet, sőt, inkább azt mondom, hogy addig szeretnék egy ilyen magasan jegyzett csapatban, mint az Eger is, játszani, amíg vezér tudok lenni. Ez éltet, ez visz előre.
-Sokszor látszik meccs közben, hogy odaszólsz a csapattársaidnak. Mit lehet ilyenkor mondani, ekkora tempónál, két levegővétel között?
-Ezek csak egy-egy szavas megjegyzések. Van, hogy dicsérek, van, hogy kritizálok, vagy bemondom a megjátszandó figura számát, esetleg megköszönök egy jó passzt. Hosszú monológok nem férnek bele, már csak azért sem, mert akkor nem tudnék a saját játékomra figyelni.
-Mindig meg akartam kérdezni, hogy közvetlenül a meccs előtt, amikor összeálltok és szemmel láthatóan csak egy ember beszél a kör közepén, aki általában te vagy. Ott miről van szó? 
-Semmi különös. Nem a taktikát ismételjük el, mint azt sokan gondolják. Általában igyekszem feltüzelni a társaságot, hogy olyan legyen már a kezdés is, mint ha hosszú percek óta játszanánk. Ezeknek a beszédeknek az a célja, hogy meg legyen az "üzemi hőfok".
-Ne tartsd illetlennek a kérdést, de meddig még, hisz harmincöt éves vagy, megnyertél mindent, amit ebben a sportágban lehet, mi motivál még?
-Úgy gondolom, hogy ezen a szinten még lehet két- három évem. Mint ahogy említettem, amíg vezér tudok lenni. Nincs baj a motivációmmal, amíg szívesen csinálom, amíg örömet okoz. Egyszerűen szeretem ezt a játékot...
-Hány csapatban játszottál eddig? Nyugtass meg, hogy Eger a végállomás!-Játszottam a Fradiban, a Vasasban, Szegeden, Szolnokon, a Firenzében és itt Egerben. Jól érzem magam minden szempontból, és ezen a szinten már csakis itt játszom. Lehet, hogy utána, levezetésként elmegyek még valamelyik csapatba ahol kevesebb az edzés, de az már tényleg csak a levezetést jelenti. Hívtak még ez előtt a szezon előtt is egy nagyon sok jó játékost foglalkoztató csapatba, de én már nem akarok egy játékos lenni a tizenötből. Nem mozdulok innen már csak azért sem, mert jól kijövök Dabrowski Norbival és ő tudja, hogy milyen munka kell nekem.
-A válogatottságról végleg lemondtál?- Azt mondtam a kapitánynak, hogy ha kellek, jövök. Nem csinálok belőle hiúsági kérdést, ha egy órával az indulás előtt szólnak, akkor is ott leszek.
-Ez a nyár azonban még a máltai bajnokságról szól? Milyen ez a három hónapos máltai bajnokság?- Igen, Máltán leszek. Ha leállnék három hónapra nem tudom, hogy képes lennék-e egy újrakezdésre. Arra jó, hogy játékba maradok, meg persze azért ott is lehet tanulni. Például rengeteg gólt lőttem szabaddobásból, mert akció közben mindig hárman lógtak a nyakamon, s lehetetlen lövőhelyzetbe kerülni. A jobb játékosokat keményen fogják. A bajnokságot pedig az dönti el, hogy az a négy, öt jó máltai játékos melyik csapatban játszik. Egyébként fejlődnek, egyre jobb a színvonal. Aztán az sem mellékes, hogy ott tényleg együtt van a család. Kicsi a sziget, nincsennek nagy utazások. Együtt élvezzük a nyarat, én meg a játékot.
-Ha már a kapuralövést említetted, nem hagyhatom ki a kérdést, a védjegyeddé vált Hosi csavarról. Ezt előre eldöntöd, vagy látod a lehetőséget, vagy csak a pillanat műve?
-Tudod irányítani, vagy ez olyan megy ahová megy, de ha eltalálja a kaput, akkor szinte majdnem biztos a gól?
- Tudom irányítani, attól függően, hogy hol áll a kapus, s most már azt is tudom, hogy lapos legyen, vagy inkább fölfelé menjen.
Kár, hogy ránk szólt a pilóta: csatoljuk be öveinket, mert leszállunk. Mindenesetre ritkán élveztem így repülőutat, de nincs mit tenni megérkeztünk. Mint ahogy Hosnyánszky Norbert is, a példaképek, a legnagyobb legendák sorába. Elég ennek igazolásaként csak azt a történetet elmesélnem, amikor az egyik hazai BL meccs után arra kért egy kisfiú, hogy segítsek átadni egy ajándékot példaképének, Hosinak. Mert lerajzolta milyennek látja ő a híres Hosi csavart, amit már ő is bőszen gyakorol...
/Fotó: Sulyok Erika, Lénárt Márton, archív/
