Mint azt korábbi cikkünkben már jeleztük a junior VB-re készülő válogatott egyik edzésén megsérült Biros Barnabás. Így nem kis bánatára ki kell hagynia az augusztusi Belgrádban megrendezésre kerülő világeseményt, ami különösen azért fájdalmas a számára, mert ebben a korosztályban utoljára versenyezhetett volna. Hogy van? Mi is történt pontosan? Miként élte meg balszerencsés sérülését? Hogyan értékeli csapattársai VB szereplését a felnőttek mezőnyében? Többek között erről érdeklődtünk fiatal játékosunknál. - Minden évben ér valami szerencsétlenség – hallhattuk elkeseredett hangját. – Tavaly nyáron is hátráltatott egy betegség a junior Eb előtt, de akkor legalább felgyógyultam és még bekapcsolódhattam a munkába, s így tagja lehettem a válogatottnak. Most azonban… - Mi történt pontosan? - Rögtön, a felkészülés első hetében, még júniusban, egy kondi edzésen reccsent egyet a vállam. Az azt követő vízi foglalkozást még megpróbáltam, de már nem ment. Elvittek MRI vizsgálatra, s kiderült, hogy mikró szakadások vannak a vállamban. Amikor megpróbáltam mozgatni, akkor is recsegett össze-vissza. Képtelenség volt így dolgozni, meg a további pályafutásomra is kihatott volna, ha erőltetem így a munkát. Horkai György, a juniorok szövetségi kapitánya ugyan biztatott, hogy ha időben meggyógyulok, akkor számít rám, de erre sajnos nem sok esély volt. - Mit kellett tenned a gyógyulás érdekében? - Kis túlzással azt mondhatom, hogy Szabó-Farsang Ildikóval, a ZF-Eger gyógytornászával töltöttem a nyarat. Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy most már jól vagyok. Felépültem annyira, hogy július 28-án, a klubcsapatom felkészülésének kezdetén már ott lehetek. Persze még mindig csak óvatosan, mert ebben a sportágban ez a több mint két hónapos kihagyás annyit tesz, hogy teljesen újra fel kell magam építenem fizikálisan. - Lelkileg nagyon megviselt, hogy nem lehetsz ott a többiekkel Belgrádban? - Borzasztó volt látni, hogy a kerethirdetésnél nincs ott a nevem. Nehéz ezen túllendülni, már csak azért is, mert ez az utolsó évem lehetett volna a juniorok között. Egy világbajnokság pedig méltó lezárása lett volna ennek a korszaknak. Egy jó eredmény kinéz a srácoknak, nagyon szurkolok nekik. Nekem sajnos így lezáratlanok maradtak az utánpótlást jelentő évek. Ha még nem is sikerült teljesen túltenni magam ezen, tudom, hogy most már arra kell koncentrálnom: mielőbb teljes értékű munkát végezhessek a felnőttek között. Lesz feladat bőven az új szezonban is, nagyon fel kell rá készülni. Most már végérvényesen megkezdődnek a felnőtt évek és szeretnék én is válogatott lenni, olyan világeseményeken részt venni, mint ami most zajlik a Margit-szigeten. - Mi a véleményed a felnőttek eddigi teljesítményéről, magáról a felnőtt VB-ről? - Fantasztikusan jól összerakott csapat, ami nagyon stabil, jó játékra képes. Úgy jutottunk be a legjobb négy közé, hogy nemcsak nyertünk, hanem szép, élvezetes pólót játszottunk. Nagyon remek propagandája ez a csapat az egész sportágnak. Az első meccstől kezdve öröm nézni, ahogy játszanak. - Mit szólsz az egri csapattársak teljesítményéhez? - Kiválóan teljesítenek valamennyien és én még mindig ide sorolom Zalánkit, valamint a most távozott Erdélyi Balázst is. Decker Ádám biztos pont. Duzzad az erőtől, nem szeretnék ellene játszani. Hosnyánszky Norbi mindig ott van, ahol kell. Tőle már megszokhattuk, hogy rá mindig számíthatnak a csapattársak. Az oroszok ellen pedig még önmagához képest is fantasztikus teljesítményt nyújtott. Hárai Balázs fülproblémái miatt kicsit kevesebbet játszott, de neki ennyi is elég volt ahhoz, hogy megmutassa miért is elképzelhetetlen nélküle a magyar válogatott. A világ egyik, hanem a legjobb centere. - A hangulat…? - Az fenomenális, amit a magyar szurkolók tesznek. Bizonyítják, hogy a magyar sportok büszkesége a vízilabda, rajonganak érte. Hátborzongató az a hangulat, amit varázsolnak. Most már értheti a világ, hogy miért is a magyar vízilabda szentélye a Hajós Alfréd Uszoda. Valami olyasmi, mint az egri vízilabdának az öreg Bárány uszoda. Büszke vagyok rá, hogy én, itt is ott is játszhattam. Amikor egy ilyen élménnyel találkozik az ember, akkor érzi csak, hogy de jó vízilabdásnak lenni, megéri a rengeteg munka, ezekből lehet újra meg újra erőt meríteni…