Mit is mondott Dabrowski Norbert a Fradi-meccs után? „Olyan hullámon ülünk, aminek ki kell tartania a szezon végéig, mert ha ez így lesz, akkor nagy eredményekre lehetünk képesek”. Ez a bizonyos hullám szerda este egy kicsit még feljebb vitte a csapatot. Fantasztikus este volt!
Na és mit mondott a Dubrovnik elleni diadalt követően a meccs hőse, Braniszlav Mitrovics? „Ha most elhisszük, hogy mi vagyunk a legjobbak, akkor baj van. Higgadtan le kell zárni ezt a mérkőzést és dolgozni tovább, mert képesek vagyunk még fejlődni, ennél is jobban játszani”. Amikor mindenki őt ünnepelte, amikor kifogytak a jelzők a teljesítményének értékelésekor, amikor mindenki csak tátott szájjal bámult, aki látta, hogy mit művelt a kapuban. Na, ettől ő, a sportág koronázatlan királya. Aki akkor is edzésre megy, amikor szabadnapot kaptak, aki akkor is edz, ha éppen beteg, s az orvos szigorúan pihenésre inti. Mert mindig jobb akar lenni annál, ami tegnap volt.
A mindig mosolygós Uros Csucskovics azt fogalmazta meg, hogy ez csapatmunka volt, itt mindenki kitett magáért. Az elmúlt szezon – és tegyük gyorsan hozzá, mert kicsit sem túlzás - a posztján a világ legjobbja, Hárai Balázs, arról beszélt, hogy az a bizonyos csavar, ott a meccs vége felé már szinte az utolsó energiáit emésztette fel. Nem szokott így elfáradni, mint ahogy az most történt, mert ezért a győzelemért mindenkinek nagyon oda kellett tennie magát.
[vc_single_image image="97968" img_size="full" onclick="link_image"]Kívülről is látszódott ez, mert amikor például a ráúszásnál Kovács Gergő elhozta a labdát, szinte kölcsön kérte a levegőt. Minden apró részletnek óriási jelentősége volt, ez az egy pillanat is jól tükrözte ezt, hogy ott, már akkor, a negyedet elindító sípszó után mindent kiadott magából a fiatal szélső.
Erdélyi Balázs sem a góljaival foglalkozott, hanem tényként közölte: ennél azért jobb formát mutatnak még, ennél azért jobb, látványosabb vízilabdát játszanak a hátralévő meccseken. Hol van már az az egyetemista fiú, aki Kemény Dénes világverő válogatottja helyett az Egyesült Államokat választotta, hogy aztán diplomával a zsebében visszatérve nevelőegyesületébe, szenzációs játékával ámulatba ejtse a világot. Amikor elment, sokan legyintettek: vége a karrierjének. Ő nem így gondolta! Hatból hármat vágott a Bajnokok Ligája címvédőjének. Találatait látva pedig a lelátón helyet foglaló Marcz Tamás és segítője, Gerendás György is csak bólintott. Nem hallottam tisztán, de mint ha azt mondták volna: na, ő az, aki kihagyhatatlan!
[vc_single_image image="97971" img_size="full" onclick="link_image"]Decker Ádi már a Partizan elleni meccs előtt megmondta: nem a Final Six a lényeg, másodikok akarunk lenni a csoportban. Akkor még azt válaszoltuk, hogy jó-jó, csak először jussunk be a legjobb hat közé, aztán… Aztán szerdán este boldogan fogadva a gratulációt, már ő is előre tekintett: „annak örülök a legjobban, hogy nem tértünk le arról az útról, amelyen a magyar bajnokság negyeddöntőjében elindultunk”. De mintha ő is egy kicsit nehezebben, remegősebben emelte volna fel a kezét, hogy megköszönve a biztatást, felintegessen a lelátóra.
Boldogan, és nagyon fáradtan ünnepelt a társaság, s talán hallották, vagy lehet, hogy nem, mindegy, mert úgy is tudják, amit a boldog hadvezér Dabrowski Norbert nyilatkozott. „Három és fél év kemény munkája után, szép lassan helyére kerül minden. Nem a Final Six mezőnyének és nem is a Jugnak üzentünk ezzel a győzelmünkkel, hanem magunknak. Mégpedig azt, hogy igaz, amiben hiszünk. Megyünk azonban tovább, mert nem ez az út vége…
Hol van ennek az útnak a vége? Majd kiderül egy hónap múlva. Egy hónap? De kár, hogy az milyen rövid! De milyen hónap! Hétfőn indul a bajnoki döntő. Jön a Szolnok. Mi meg soha nem látott magasságokban, úton vagyunk. A sajátunkon! A céljaink felé vezetőn…
[vc_row][vc_column][mk_photo_album column="1" thumbnail_preview="false" count="1" posts="97956" show_overlay_without_hover="true" cover_image_hover_animation="blur"][vc_empty_space][/vc_column][/vc_row](FOTO: Fehér Kálmán)