Egy kicsit meggyengülünk, hogy aztán újra megerősödhessünk...
- Írta: Kis Szabó Ervin
- Lábtempó
- Találatok: 11927
Egy meccs nélküli szombaton című írásunkban azzal búcsúztunk, hogy legközelebb megkérdezzük Dabrowski Norbert vezetőedzőt, mint ennek az egésznek a legnagyobb fordulatszámon pörgő, minden nehézséget kezelni tudó motorját, hogyan látja ő szakmai szemmel? Hogyan jutottunk idáig? Mi várható még? Hiszen csak ezek után jön a java. Azt beszéltük meg, hogy ha majd túlleszünk a Fradin, amikor már a Dubrovnik elleni utolsó csoportkörös meccsünkre, valamint a bajnoki döntőre készülünk, akkor érdemes szót váltanunk. A sors úgy rendezte, hogy ezt szintén egy ritka alkalommal, egy meccs nélküli szombaton tehetjük közzé.
- Ha egy röpke visszapillantással kezdünk, akkor mi az, amit fontosnak tartasz?
- Emlékezzünk csak a szezonkezdetre, amikor sokan féltették és le is írták az Egert. Elment egy Szivós Marci, Zalánki, befejezte Biros Peti. Én akkor is azt mondtam, hogy azért van itt egy mag, amely három éve együtt játszik. Arra azonban nem számítottam, hogy Milos Csuk és Hárai Balázs hosszú kihagyást eredményező sérüléssel tér vissza az olimpiáról. Visszatért Decker Ádám, új fiúként érkezett Kovács Gergő, az ifiből Biros Barna. Sok mindent újra kellett kezdeni, tanulni, de máshogy, mint addig. Tulajdonképpen sokáig nem is videóztunk, nekem kellett visszafognom magam, hogy mennyit erőltetek rájuk abból, amit szeretnék csinálni, mennyit foglalkozunk taktikával. Annyit foglalkoztak mindezzel, hogy úgy ítéltem meg sok nekik. Inkább „csak” gyakoroltunk, tábláztunk. Egyszerűen túlélésre kellett játszanunk. Úgy, hogy közben azért hozni kellett az eredményeket, mert nem maradhattunk le. Ezért gondoltam azt, hogy a saját játékunkat kell sulykolni, s majd ráérünk az ellenfelek játékával foglalkozni akkor, amikor a miénk már megy. Ráadásul azonnal mély víz volt, mert Ádámnak több poszton kellett játszania, Gergő is három, három és fél negyedeket volt kénytelen a vízben lenni. Sok mindent össze kellet rakni, amíg eljutottunk odáig, hogy egyáltalán a formaidőzítésről beszélhettünk, erre a lényegi időszakra, amit ugye most élünk. Meg persze a közép szakaszra is, ami szintén nagyon fontos volt. Egy kicsit meggyengültünk, hogy aztán újra megerősödhessünk...
- Ez jól sikerült, mert élvezetes jó játékkal vertük az OSC-t, a Szolnokot, a Fradit, s a Bajnokok Ligájában is több látványos mérkőzésünk volt…
- Többször nyilatkoztam, hogy az jelent örömet számomra, amikor akkor is tudtunk nyerni, ha éppen nem játszottunk jól. Ez a fentebb elmondottak miatt volt.
- Hogyan lehet ezt a fajta izzást fenntartani, mert még egy nagy sorozat, a legfontosabb sorozat hátra van?
- Az én szakmai értékeim szerint – s ezt most ne vegyék szerénytelenségnek -, úgy nyertük ezeket a meccseket, hogy nem játszottunk igazán jól. Van egy alapjátékunk, hogy ha mindenki hozza a tudása mondjuk hatvan százalékát, az erre elég. Ehhez jön még egy-egy extra teljesítmény, mondjuk olyan, mint általában a Bánéé volt, de tegyük gyorsan hozzá ő azért volt képes a száz százalékhoz közelíteni, mert előtte megoldották a védekezést. Nem lehet azonban több mint tíz hónapon keresztül ilyen magas szinten erőltetni a védekezést. Volt is olyan időszak, amikor nem ment ez a része, de akkor máson volt a hangsúly. Az izzást fenntartani pedig csak úgy lehet, ha én kellőképpen motivált vagyok. Szokták mondani, hogy a fejétől bűzlik a hal. Amit én fejben eldöntöttem, azt keresztül viszem, ha kell, akkor kiverem belőlük. Szerencsére nem nagyon kellett, mert profik. Nem volt könnyű az út. Megfogadtam magamban, hogy a tavalyi döntőben, a Hosi elvett gólja után, ugyanúgy ott fogunk állni az idén is, mert megérdemeljük, hogy a bajnoki címért küzdjünk. Örömre okot adó elismerést kaptunk, általam nagyra tartott szakemberektől, hogy nemzetközi szinten is sokat fejlődtünk az elmúlt Final Sixhez képest. Tavaly esélyünk volt a Dubrovnik ellen a döntő első mérkőzésén, tavalyelőtt nem, akkor simán kikaptunk. Ezek az apró jelek is mutatják a fejlődést és ezt látják, érzik a játékosok is. Így lehet fenntartani azt a fajta izzást, amit kérdeztél. Most neki szaladunk megint, s nem az esélytelenek nyugalmával. Azt mondom visszautalva az előbbiekre is, hogy meggyengültünk, hogy újra megerősödhessünk. Közben pedig maradt energiánk mindannyiunknak, hogy foglalkozzunk a jövővel. Azzal, hogy hogyan lesz jó játékos egy Kürti Dominikból, vagy egy Sári Andrásból. Lássuk azt is, hogy hol tart ma egy Biros Barna, vagy mire képes a kapuban Csiszár Boldi.
- Azt mondtad, hogy a te szakmai értékeid szerint még mindig nem játszottunk igazán jól. Akkor ez azt jelenti, hogy még mindig tudunk fejlődni?
- Igen! Tudatosan spóroltam. Nem is akartam játékban ennél többet elérni egyetlen alkalommal sem. Ez veszélyes játék! De mi nem a Real Madrid, vagy a Barcelona vagyunk, vagy vízilabdában a Recco, akiknek olyan keretük van, hogy cserélgethetik a játékosaikat. Nekünk ezzel a gárdával kell felvenni a versenyt. Vérzett már el a Recco is azzal, hogy egész évben minden meccset megnyer, maximum egyszer, esetleg kétszer kapnak ki. De a hosszú évek tapasztalata, hogy ilyenkor a Final Six-ben buknak, mert nem lehet tíz – tizenegy hónapon keresztül csúcs közelben lenni. Nekünk az lehet az előrelépés, hogy ez az alapjáték most már meg van és jöhetnek hozzá az egyéni kiugró teljesítmények. Ebben a csapatban az a jó, hogy nem lehet kiszámítani, ki nyeri meg a meccset. Bár ki képes erre. S nemcsak azzal, hogy megrázza magát egy Erdélyi, vagy egy Hosnyánszky, vagy egy Hárai, vagy akár a Csuk és lő mondjuk három, vagy négy gólt. Emlékezzünk arra, hogy amikor a Csuk most legutóbb kiesett, mert megsérült meccs közben, az OSC ellen, akkor hogyan szállt be a Barnabás /Biros a szerk./. Vagy ugyan ő miként védekezett Vámossal szemben a Szolnok ellen. Lőrincz Bálint levegőt nem engedett venni Prlainovicsnak, meg Varga Duminak a Szolnok ellen. Biztos vagyok abban, hogy ha mi felállunk emberelőnyben, akkor nem igazán lehet eldönteni, hogy ki az a játékos, aki lövéssel fejezi be az akciót. Más csapatoknál ez sokkal inkább kiszámítható.
- A szurkolók extázisban vannak. Régen nem volt ekkora vízilabda láz Egerben. Ők is érzik, amiről beszélgettünk, hogy megint ott vagyunk a kapuban, „csak” be kell lépni rajta…
- Amikor a tavalyi döntőben elvették Hosi gólját, és felálltunk abban a bizonyos öt meccses döntőben, akkor egy olyan egység alakult ki, ami idén először, talán csak a Fradi elleni meccsen volt meg a csapat és a szurkolók között. Ez nem baj, mert a szurkoló sem tud ilyen hangulatot teremteni tíz-tizenegy hónapon keresztül, ugyan úgy, mint amiről a játékosok kapcsán beszéltünk. Nekünk ilyenkor kell ez a hangulat, amikor a Barceloneta edzője arról nyilatkozik, hogy Egerben befújja a labdát a kapuba a közönség, amikor nagyon fontos. Most a Fradi meccsen is nagyon jó érzés volt körbe nézni, s láttam, hogy a játékosokat is mennyire fanatizálja az a szeretet, ami a nézőtérről feléjük árad. Most szerdán jön a Dubrovnik, aztán pedig a bajnoki döntő. Újra szükségünk lesz a szurkolókra, mert egy olyan hullámon ülünk, aminek ki kell tartania a szezon végéig, s ha ez így lesz, akkor nagy eredményekre lehetünk képesek.
- A szurkolót az is érdekli, hogy mi lesz a következő szezonban. Pletyka szintjén már jó ideje hallani különböző játékos mozgásokról…
- Ez a csapat most nagyon együtt van. Láttam a Fradi meccs után, hogy milyen furcsán csillognak a szemek. Ebben pedig az is benne van, hogy lesznek távozóink. Tudják, hogy ez lesz az utolsó sorozat, ami előtt állunk, hogy most játszanak így együtt utoljára. Nehezen megélhető ez, viszont a csapaton nem az látszik, hogy ez visszavetette volna őket, sőt inkább előre viszi a társaságot. Ez is mutatja, hogy mennyire erősek és profik vagyunk. Ez a csapat Eger városáért, a fantasztikus szurkolóiért játszik, s mindent meg akar nyerni, ami még hátra van ebből a szezonból. Neveket persze nem mondok, de mindenkit szeretnék megnyugtatni, egy kicsit újra meggyengülünk a következő szezonra, hogy aztán újra megerősödhessünk, s jövő ilyenkor újra a döntőkről beszélgethessünk. Mert semmi sem állandó, minden mozgásban van, ez az élet rendje, hogy mondjak még hasonló frázisokat. De bennem ugyanúgy ég a tűz, hogy jó csapatom legyen, mint amikor elmentek nyolcan bajnoki aranyéremmel a nyakukban.
(Fotó: archív, Fehér Kálmán, Fenyves Balázs)