Emlékeznek még? Gangl, Czigány, Keszthelyi, Antal… Ma Rióban küzdenek. De volt idő, amikor a ZF-Eger sikereiért dolgoztak. Bajnokságot, Magyar kupát nyertek, s a Bajnokok Ligájában, a legjobb négy európai csapat közé jutva, az ottani csatában megtöltötték az egri Bitskey-uszodát. Már-már a fiúk babérjaira törtek, azonban mára sajnos már egyiküknek sem tapsolhatunk Egerben. Valamennyien eligazoltak. Elindult egy új szisztematikus építkezés, de az eredményeiket megközelíteni sem tudták az utódok. Az utolsó mohikán a régi nagy csapatból Czigány Dóra nemrég jelentette be: ősztől Ő sem Egerben folytatja pályafutását. Hogyan tovább női vízilabda? Ezt a kérdést tettük fel Bárány Attila klubelnöknek, az újonnan kinevezett vezetőedzőnek Biros Péternek, valamint a női szakág egri utánpótlás vezetőjének, Rüll Csabának.

- Nem könnyű kérdés – kezdte a klubelnök. – Mindenféleképpen szerettünk volna előre lépni. Ezért is jelentettük be ideje korán Biros Péter vezetőedzői kinevezését. Még akkor, amikor Petinek más dolga volt, mint a férfi csapat kapitánya, a bajnoki címért és a BL-fináléért küzdött. Soha ilyen korán nem indítottunk még egy új csapat felépítését. Már februárban nagyon sok játékossal beszéltünk, s mindegyiküknek tetszett az az elképzelés, amit vázoltunk.    

- Aztán mégis több lett a távozó, mint az érkező…

- Van, aki elment, van, aki abbahagyta, s van, aki cserbenhagyott minket. Van olyan játékos, akivel mindenben megegyeztünk és a felkészülés megkezdése előtti napokban jelentette be, hogy mégsem újítja meg az egyébként már hetek óta aláírásra váró szerződését.   

- Egy ilyen kialakult szituációban, amikor a lányok sorban jelentették be távozásukat, mit lehet tenni?

  - Leültünk a női szakág vezetőivel, s azt a kérdést tettük fel magunknak, hogy miként tudunk visszakapaszkodni. Kapkodni semmi esetre sem akartunk, hiszen tudtuk, hogy a női keretek azok, amelyek mindig később alakulnak ki. Végül úgy döntöttünk, hogy néhány új igazolás mellett a nagy értéket képviselő utánpótlás játékosainkra támaszkodunk. A nagy sikert hozó éveket megelőzően is egy igen szisztematikus építkezésen voltunk túl, ami meghozta az eredményt. Ha nem is feltétlenül valamennyien a legidősebb utánpótláskorú játékosokról beszélhetünk, hanem egy-két kivételtől eltekintve még serdülőkorúak, de már azon a szinten lehet rájuk számítani, hogy több fronton is helytállhatnak. Mindenképpen feljogosítja a tehetségük őket arra, hogy a nagy eredményeket hozó építkezéshez hasonló programnak a részesei legyenek. Ezen túl lefektettünk egy rövid-, egy közép-, és egy hosszú távú elképzelést. Rövidtávon ezekből a lelkes, tehetséges fiatalokból kell kihozni a maximumot. Méghozzá úgy, hogy a bajnokság végén a felsőházban végezzünk. Persze vannak még függőben lévő igazolásaink is. Közép távon, azt határoztuk meg, hogy mivel egy új olimpiai ciklus kezdődik és sok minden változni fog, ezért már most foglalkoznunk kell a jövő csapatával. Hosszú távon pedig – ami alatt két-, három-, négy éves időszakot értek -, minél több válogatott szintű játékost kell felnevelnünk. Az értékeinket meg kell tartanunk és újra az érmekért kell küzdenünk.

- Beszéltetek arról is, hogy miben hibáztatok?

- Természetesen ez is egy hosszabb fejezete volt a megbeszéléseinknek. Igazán azonban azt kell mondjam, hogy egyértelmű hiba a részünkről az volt, hogy Czigány Dórát nem sikerült megtartanunk.   

Az Egri Vízilabda Klub ügyvezető-elnöke után a pályakezdő vezetőedzőt is megkérdeztük, hogyan vágott neki a munkának.

- Nincs könnyű helyzetben az edzői pályafutását kezdő Biros Péter. Mit szólsz ehhez a helyzethez?

- Maximálisan tudok azonosulni a kitűzött célokkal. Három hete dolgozunk a lányokkal, akikről csak jót tudok mondani. Minden dicséretet megérdemelnek, mert látszik, hogy nagyon akarnak bizonyítani. Keményen küzdenek, dolgoznak az edzéseken, ami nekem is visszaigazolást jelent. Jó velük együtt dolgozni.  

  - Apropó! Milyen a vezetőedzői élet, belerázódtál már? Automatikusan az edzői szobában kezdődik már a napod, vagy még néha megtorpansz a férfiöltöző felé vezető folyosón?

- Nagyon élvezem a munkát! Azzal együtt is, hogy minden nap én is sokat tanulok. Tudom, hogy kettőn áll a vásár. Rajtam és a csapatomon. Egészen más a női közeg, mint ahová én eddig tartoztam. Ebbe kell a leggyorsabban beletanulnom, megismerni a női praktikákat, de nem finomkodom, keményen belekezdtünk a közös munkába. Meg kell mutatnom az általam elképzelt utat. Át kell adnom, amit mindig is tudtam: ebben a sportágban három dolog számít: a munka, a munka és a munka. Na, jó kell még hozzá a hit, és a tehetség sem árt. Ezek a fiatalok pedig nagyon tehetségesek azt már látom.    

- Jó, jó, de mindenkit az érdekel, hogy lesz csapatod?

- Már miért ne lenne? Azért a helyzet nem olyan tragikus, mint azt sokan beállítják. Leigazoltuk a BVSC-ből a nemrég még válogatott kerettagnak számító kapust, Horváth Annát, visszatért hozzánk az olasz másodosztályból Puskás Ágota, aki a serdülő és az ifi éveit Egerben töltötte, s felakarjuk tölteni a három lehetséges külföldi helyet is. Több igazán jó játékossal is tárgyalunk. Ráski Lilla, Rebeca Parkes, Fekete Kriszta – akik maradtak és továbbra is rendelkezésre állnak -, valamint a fiatalok, egy jó közösséget alkotva építkezhetünk, mint ahogy azt Bárány Attila mondta. Ezért is kezdtem azzal, hogy maximálisan tudok azonosulni a felvázolt célokkal.

Rüll Csaba a női utánpótlás szakág vezetője mindehhez a következőket tette hozzá:

- Egy nagy elismerése a munkámnak, hogy hét játékos a felnőtt kerettel készül. A legismertebb közülük Miklós Réka, aki már több OB-I-es mérkőzésen bizonyította a tehetségét. De ott van Liberecz Brigitta, Molnár Daniella, vagy a BVSC-ből most érkezett Papp Médea, akiket szintén nem féltek a felnőtt mezőnytől. A serdülők között is vannak már ismert nevek, mint Kékesi Bori, Hornyák Stella, Szilágyi Szabina, Varga Dominika. Nem biztos, hogy mindannyian a felnőtt keret tagjai lesznek, de már most kivívták maguknak a figyelmet. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg a még mindig serdülő Nagy Natáliáról, Katona Zsófiról, Polyák Kiráról, s nem utolsó sorban a nagyon tehetséges kapusunkról Podlovics Annáról. Ők ugyan most még nem a felnőtt kerettel dolgoznak, de az eddigieknél sokkal több figyelmet kapnak. Ahogy a 2001-2002-2003-as korosztály is, akik Nagy István kollégámmal dolgoznak. Az egész női utánpótlás csak erősödhet az által, hogy mindenki láthatja: oda lehet érni ebben a klubban az első osztályba. Ettől pedig sokat várok. Többek között azt, hogy még többen gondolják úgy, hogy érdemes Egerben vízilabdázni, mert itt felépítheti magát mindenki. Várom, hogy az eddigieknél többen akarnak majd vízilabdázni. Lányok! Lehet jelentkezni…

Lehet, hogy sokan hamar temették az egri női vízilabdát? Így kell a szükségből erényt kovácsolni – mondhatnánk. Mindenki által érthető célok megfogalmazásával, egy fantasztikus játékos múlttal rendelkező vezetőedzővel, aki ebben a szakmában sem szeretné alább adni, s egy szisztematikusan építkező utánpótlás neveléssel. A végső eredmények pedig a következő évek bajnokságaiban, kupa- és nemzetközi szereplései alkalmával vonhatóak meg. De mint tudjuk: Egerben vagyunk. A vízilabda fellegvárában. Itt pedig ezt a sportágat temetni dőreség! Legyen szó bármelyik szakágról is…