Kovács Pisti, az Egri Vízilabda Klub technikusa – mint már oly sokszor –, ezúttal is emlékezeteset alkotott! Az egri Végvári Vitézek terén, szinte a patakmeder fölé, szemben a vízhez vezető lépcsősorral építette fel a már oly sokszor megcsodált LED-falat. Így adva volt a tribün, maga a lépcsősor, amelyre a szervezők ülőpárnát biztosítottak. A XXI. század technikája, a gyönyörűen felújított, történelmi hangulatot árasztó, török időket idéző téren, fantasztikus egyvelege volt a csodának.
A város és a vízilabda klub ezúttal is bizonyította elválaszthatatlan összetartozását. A közös olimpiai szurkolói zóna mindenkinek elnyerte a tetszését. Nem ismerem az ország számtalan helyén kialakított hasonló rendezvény helyszíneit, de hogy ez a legszebb, arra látatlanban fogadást mernék kötni. Feleki Kamilka felejthetetlen színművészünk óta tudjuk: úriember a biztosra nem fogad, így hát marad az elismerés hangja. Kovács Pistinek és mindenki másnak, aki a szervezésben, s a végrehajtásban részt vett úgy a város, mint a vízilabda klub részéről.
A remek helyszínen, remek programmal vette kezdetét az olimpia Egerben. Lett volna méltóbb nyitány egy magyar-szerb vízilabda rangadónál? Aligha. Az egybegyűltek, a közösen szurkolni vágyók – túlzás nélkül állíthatom –, jobban érezték magukat, mint ha Rióban lettek volna. Nem volt Zika-vírust terjesztő szúnyoghad –, bár a Szúnyog-köz egészen a szomszédságban van –, s attól sem kellett félni, hogy kirabolnak valakit. Ugyanis csak a hőség volt ugyanolyan, mint Rióban, így a lehető leglengébb ruházatán kívül senkinél nem volt semmiféle más érték. Akarom mondani: a vízilabda rajongásán kívül!
Volt viszont taps, szurkolás, napellenzős fejvédő – amit szintén a szervezők biztosítottak –, s nyitómeccs ide, vagy oda, izgalom is bőven. Parádés vízilabda is kijutott az egybegyűlteknek a két olimpiai bajnoki címre aspiráló csapattól. Ismerős arcok is feltűntek – persze Egerben mindenki ismer mindenkit –, de olyanokra gondoltunk, akik például akár éppen ebben az időpontban, Rióban, a magyar csapat sikereiért is küzdhettek volna. Lőrincz Bálintot, vagy éppen Angyal Danit, nem sok választotta el a magyar válogatott olimpiai kerettagságától. Itt voltak többen a jövő bajnokai is, a ZF-Eger utánpótlás csapataiból. Vagy az a Kovács Gergő, aki friss igazolásként már Egerben készül az új szezon feladataira. S ha már itt voltak a véleményüket is elmondták. Az utóbbi azt fejtegette, hogy a szerbeket mindig jóleső érzés eldángálni, ezért is sajnálja az utolsó pillanatban kialakult döntetlent. Angyal Dani szerint, ez tökéletes első mérkőzés volt, míg Lőrincz Bálint újonc kollégájával egyetértve annyit mondott: győzni kellett volna! Majd hozzátette: a döntőben, majd jobban figyelünk a végjátékra.
Sokan voltunk! Mi lesz itt még, ha emelkedik a tét? Mert mindenki jól érezte magát, és már a következő program időpontjáról érdeklődött. Gyanítom, egy-egy olimpiai arany után lesz közös fürdőzés az egri patakban. Csak ajánlani tudom mindenkinek a Végvári Vitézek terét! Hiszen Kovács Pisti, a többi szervezővel egyetemben, ezúttal is emlékezeteset alkotott! No, meg Zika-vírus veszély sincs, bár közel a Szúnyog-köz! Lesznek viszont remek olimpiai programok, s még azon túl is sok minden egyéb, remélhetőleg megannyi magyar arany, aztán ahhoz méltó ünneplés...
(FOTO: Fehér Kálmán)
