Szinte felüdülést jelentett a sportrajongóknak a januári szürkeségben a vízilabda Európa-bajnokság. Különösen a nők dobogtatták meg a sportágat kedvelők szívét, hiszen régóta várt színvonalon vízilabdáztak, s fantasztikus sportemberi erényeket csillogtatva nyerték meg a kontinensviadalt. Ezzel pedig nemcsak az aranyéremnek örülhettek, hanem a riói olimpia részvételi jogát is kiharcolták, ami különösen annak ismeretében ért nagyon sokat, hogy tudtuk: a rászorulókra kegyetlen kvalifikációs torna várt. Az Európa-bajnokságról, a ZF-Eger-EKF szezonbeli szerepléséről, a jövőről, Biros Péterről, s sok egyéb másról is szó esett Czigány Dórával való beszélgetésünk során.
- Melyik a kedvenc városod?
- Eger! Azért vagyok itt.
- Megmondom őszintén – ezt a bántóan bugyuta kérdést -, azért tettem fel, mert meggyőződésem volt, hogy azonnal rávágod: Rió.
- Még sohasem jártam ott, nem tudom, hogy milyen lehet. Egerben viszont nagyon jól érzem magam. Látom, tapasztalom nap-nap után, hogy gyönyörű helyen élek.
- Nem is gondolsz még az olimpiára?
- Nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy nem gondolok rá. Viszont lépésről, lépésre kell haladni, mindig a soron következő feladatra koncentrálni. A riói olimpiáig még nagyon sok a teendő klubszinten ugyanúgy, mint a válogatottnál. Először is be kell fejezni a szezont, aztán még ott a Világliga is, s majd csak ezt követően, június 1-én kezdjük meg a felkészülést az olimpiára, amikortól már csak az jár majd a fejemben.
- A magyar közvélemény – látva az EB-n nyújtott teljesítményeteket -, azonnal kikiáltott benneteket az ötkarikás játékok esélyesévé. No, de mit mond a szakma?
- Nemcsak a közvélemény várja el az olimpiai aranyat tőlünk, hanem a szakma is. Ami pedig talán mindkettőnél fontosabb, hogy mi magunk is. Ez az Európa-bajnokság óriási lökést adott az egész női szakágnak. Ki merjük jelenteni, hogy az olimpiai aranyért utazunk Rióba. Ami pedig mindezt megerősíti bennünk az az, hogy nem érzünk nyomást az elvárások miatt. Úgy vagyunk vele, hogy csak kezdődjön már. Ugyanúgy, mint az EB-döntője előtt. Érdekes, hogy az Európa bajnokságon minden meccs délutánján békésen szundikáltam egyet, jókat pihentem, s így tudtam maximálisan felkészülni a következő feladatra. A döntő előtt meg úgy felpörögtem, hogy nemhogy aludni nem tudtam, de még leülni sem. Alig vártam a kezdést, valami fantasztikus motiváció dolgozott bennem. Ha egy órával későbbre teszik a kezdést, már annyira elfáradtam volna a sok le-fel járkálásban, hogy a végén még vízbe fulladok. Fantasztikus élmény volt, s mindez annyira megmaradt bennünk, hogy ugyanonnan leszünk képesek folytatni, ahol abbahagytuk.
- Akkor így a szezon vége felé közeledve kijelenthetjük, hogy ez egy jó szezonod volt?
- Várjunk még azzal. Meg egyébként is nincs még vége semminek, s mint említettem, szeretek lépésről, lépésre haladni. Ha már mindenáron most akarunk értékelni, akkor annyit elmondhatok, hogy a klubszereplés miatt vannak erős hiányérzeteim.
- Jó, hogy említetted, mert így legalább meg tudom kérdezni, hogy miért csak a Szentes elleni negyeddöntőbe jutásért vívott két mérkőzésen játszottatok igazán jól?
- Ha én azt tudnám…, akkor valószínű, hogy megmondanám. Talán az játszott szerepet az említett két mérkőzésen nyújtott jó teljesítményben, hogy azelőtt rengeteget dolgoztak a lányok. Én ugyan a válogatottbeli elfoglaltságok miatt nem voltam itthon, de tudom, hogy nagyon nagy munkát végeztek. Ennek látszódhatott a jótékony hatása. Ugyanakkor azt is hozzáteszem gyorsan, hogy előtte is keményen edzettünk, mégsem sikerült szinte semmi, ami nagyon zavart.
- A szezon vége felé egyre többször szóba kerül a jövő. Látjuk még Czigány Dórát egri színekben vízilabdázni az olimpiát követően is?
- Őszintén mondom, hogy ezzel még nem foglalkoztam. Majd a bajnokság végét követően, de még az olimpiai felkészülés kezdetét megelőzően fogom eldönteni. Nem akarom most azt itt felsorolni, hogy ez mi mindentől függ, mert nagyon sok összetevője van a dolognak. Már említettem, hogy imádom Egert, imádok itt élni, de hogy mit hoz a jövő, azt még tényleg nem tudom.
- Mindenesetre annyit árulj el, hogy beszélgettetek már Biros Petivel?
- Persze. Amikor eldőlt, hogy jövőre ő lesz a vezetőedzője a női csapatnak, megkeresett. Most azonban ne várj tőlem nagy részleteket, mert nem is volt semmi különös. Ismerkedik a női szakággal, tanulja a neveket, figyeli, hogy ki hol és mit játszik. A mi csapatunkat is nagyon részletesen feltérképezte már. Ebben segítettem neki, mint csapatkapitány.
- Sokszor eszedbe jut, amikor Egerben telt ház előtt, a Bajnokok Ligája négyes döntőjében küzdöttetek?
- Igen, mert nagyon imádtam azelőtt a közönség előtt játszani. Megsokszorozta az erőnket, s óriási élményt jelentett. Ezért lesz valaki élsportoló. Nagy közönség előtt, nagy célokért küzdeni. Ez is része lehet a jövőmről szóló döntésemnek.
- Mi pedig nagyon szurkolunk, hogy egy következő alkalommal már az olimpiai bajnok Czigány Dórával beszélgethessünk, aki változatlanul, a ZF-Eger-EKF csapatának a kapitánya. Sok sikert, és persze olimpiai aranyérmet kívánunk…
(FOTO: Szántó György, archív)