Az első egri bajnoki aranyérmet ünnepelte mindenki. Már öreg este volt, amikor hazafelé indultam. Egyszer csak megpillantottam Biros Petit egy presszó teraszán. Magányosan ült, s egy pohár sört kortyolgatott. Leültem hozzá, s hajnalig beszélgettünk. Már nem tudom, hogy miről, csak arra emlékszem, hogy jól megfáztunk azon a május végi éjszakán. Másnap a feleségétől, Judittól nem győztük hallgatni: legalább annyi eszünk lett volna, hogy felveszünk valami pulóvert. Csak arra emlékszem, hogy azon morfondíroztam utána napokig, hogy amíg mindenki bulizik, s kiélvezi a bajnoknak járó örömöket, ő szép csendben elkortyolgatott egy sört magában, a teraszon, s velem beszélget mindenféle átlagos dolgokról, amire már egyiken sem emlékszünk.
Aztán az is felsejlik, amikor együtt melegít a csapat a mérkőzések előtt. Ő mindig megkeresi a legeldugottabb szegletét az uszodának, s szemmel láthatóan a meccsre koncentrál. Akkor már nem nagyon lehet hozzá szólni, mert úgysem hallja, vagy ha hallja is, úgysem válaszol. Amikor egyszer ennek a miértjére rákérdeztem, felhúzta a vállát, elbiggyesztette a száját – amolyan rá jellemző módon -, s csak annyit mondott: mert én így szeretem.
Nem könnyű vele interjút készíteni, megizzasztja az újságírót, a tv riportereket. Bugyuta kérdésekre, sokszor csak egy a már említett vállfelhúzós szájbiggyesztéssel válaszol. Kerül minden sztárallűrt, mert azt nem nagyon állhatja. Ő a Biros Peti, a csak rá jellemző egyéniséggel. Hiába nyert háromszor olimpiát, Európa-bajnokságot, Világbajnokságot, Világkupát, Bajnokok Ligáját a Honvéddal, LEN Kupát az Újpesttel, bajnoki aranyakat, kupagyőzelmeket a Honvéddal, az Egerrel. Ő, Biros Peti maradt.
Kapásból sorolja az első igazán kiemelkedő szezonjának az 1998-99-es kiírásnak újpesti csapattársait. Szabó Zoli, Gál Andris, Nitsovits, Bene Andris, Binder Szabi, Molnár Tamás, Kiss Gergő, Kovács Zoli. Mindent megnyertek, ahol csak elindultak. Csakúgy, mint a válogatottal :Kósz, Kovács, Vári, Németh Zs. Kiss G., Székely, Fodor, Kásás, Kiss Cs., Molnár T., Varga I.Zs., Tóth F., Vincze B., Martz T. Ma is számtalanszor rákattintanak arra a You Tube videóra amelyben a firenzei EB-döntő öt Biros találatát úgy ünnepli a riporter, hogy átköltve a magyar nótát „elénekli”: Biros, Biros, Biros! Ötödször is Biros!
A 2004-es év is kiemelkedett a sikerek sorából. Akkor született idősebbik fia Samu. Akkor nyertek Bajnokok Ligáját a Honvéddal, valamint Olimpiát Athénban.
A pekingi olimpiai arany után 32 évesen választották a világ legjobb játékosának. Vajon tisztában voltak vele az ítészek, hogy elszakadt lágyékizommal lőtte egy lefordulás után a döntő legemlékezetesebb gólját? Sérülése már jóval a döntő előtt történt, de nem szólt Kemény Dénesnek, csak a bemelegítés közben, amikor úgy érezte, hogy tovább szakadt az izom. Mégis játszott, mert játszani akart, nem a fájdalom érdekelte. Alibizhetett volna, de ez nem rá jellemző. Megúszott a szélen, kiemelkedett gatyáig, aztán bevágta a hosszúba. Csillagokat látott a fájdalomtól, de csak az öklét rázta örömében. Aztán már csak arra koncentrált, hogy a megszokott koreográfia szerint, a többiekkel egyszerre feltudjon lépni a dobogó legmagasabb fokára. Harmadszor is olimpiai bajnokként!
Aztán van előttem egy fotó, ami szintén nagyon népszerű a világhálón. Unokaöccsének, Biros Barnabásnak köti meg a sapkáját az egri uszoda medencepartján, mintegy átadva a stafétát. Mint mondja, hiányérzet nélkül tudja abbahagyni játékos pályafutását. Bár vannak döntők, amik nem sikerültek akár az EB-n, akár a VB-n, akár a Bajnokok Ligájában. De azért még nincs vége! A csattanó még most jön! Szép búcsúra törekszik! Nagyon motiváltja még az utolsó bajnoki döntő a Szolnok ellen, s nagyon szeretne BL-t nyerni búcsúzóul az Egerrel!
Nem egy szentimentális alkat, de azért egyszer Szegeden eszébe jutott, hogy 15-16 év után akkor játszik utoljára bajnokit, abban a sok nagy csatározást hozó uszodában. Többször megfordult valamennyi kontinensen. Csak Afrikában járt egyszer, ami azért emlékezetes számára, mert az Egyiptom felé vezető repülőúton Áncsán András ült mellette. Úgy félt a repüléstől, hogy remegett, alig tudta megnyugtatni. Még lehetett dohányozni a repülőn, s elszívott egy doboz cigit, pedig egyébként meg nem is dohányzott. Hiába mondta neki számtalanszor, hogy fent úgysem maradnak, ő csak szívta a cigit, s remegett.
Amikor megemlítem neki, hogy negyven éves lett, megint csak a szokásos vállfelhúzás és szájbiggyesztés a válasz. Aztán elkezdi sorolni annak a bizonyos napnak, április ötödikének a feladatait: „először is edzésem lesz, aztán most végzem az edzőit, oda is mennem kell, meghívtak valamelyik tv-be, valamilyen beszélgetős műsorba, Juditka biztos elkészíti az egész családunk nagy kedvencét, a zöldborsós spagettit, ami azért nem egy fogyókúrás kaja, Vincét, a kisebbik fiamat uszodába kell vinnem, mert ő úszik. Ja! Meg el ne felejtsem: Pufit /Hárai Balázst/ fel kell köszöntenem, mert egy napon születtünk. Hát ennyi! Zsúfolt egy nap lesz az biztos!”
Amikor azt említem neki, hogy az egri női csapat játékosai már nagyon várják edzőjüket, megint csak egy vállrándítós fintor, majd annyi válasz, hogy csak nehogy sírjanak majd, mert alázat, munka, akarat és kitartás, ami ehhez a játékhoz kell, s ez nem mindig könnyű.
Ő már csak tudja, mert ő a Biros Peti. Aki a legnagyobbak közé tartozott, s még volt, hogy köztük is ő volt a legnagyobb! Nemcsak ezért szereti azonban mindenki, hanem azért is, mert Biros Peti maradt! Senki máshoz nem hasonlítható egyéniségével, mindenféle sztárallűr nélkül. Akit negyven évesen is úgy köszöntünk fel: isten éltessen Biros Peti!
(FOTO: Földi D. Attila)