Őrült szakaszokra bontott bajnokság ez a mostani. Persze tudtuk már a szezon előtt is, hogy az olimpia évében ez nem lesz másként. A szurkolók is megbocsájtják, mert az olimpia mindenek előtti, hogy aztán büszkén mondhassák: kedvenc csapatukat olimpiai bajnokok erősítik. Ami azonban az idei Európa Bajnokság után következett az igencsak embert próbáló volt. Játékosnak, edzőnek, szurkolónak egyaránt. Csak kapkodtuk a fejünket, hogy mikor következik egy Bajnokok Ligája, vagy éppen egy magyar bajnoki rangadó. Két-három naponta követte egymást olyan mérkőzés, amelyik vagy itt, vagy ott, de létkérdés volt. Ezekről és sok minden másról beszélgettünk Dabrowski Norbert vezetőedzővel. Lezárva a közel múltat, s picit előre tekintve a közel jövő felé.
- Elfáradtál?
- A Honvéd elleni mérkőzés előtt már éreztem, hogy nem vagyok az igazi. Egyszerűen csak túl akartam lenni rajta, mint minden kötelező rosszon. Ezt éreztem a játékosokon is és sajnos be is igazolódott a balsejtelmem. Az a döntetlen felért egy pofonnal, de úgy gondolom jókor jött. Ez jelentette azt a bizonyos holtpontot, elsősorban mentálisan. Fejben fáradtunk el addigra valamennyien, de szerencsére sikerült túllendülni rajta.
- Egy ilyen menetelésre hogy lehet felkészülni? Le van bontva személyre szabottan, hogy ki milyen terhelést kaphat?
- Mindennek az alapját az jelentette, hogy amikor a válogatottak elmentek az EB-re, illetve az azt megelőző felkészülésre, az itthon maradottak rettentő sokat edzettek. Elmondtam nekik, s elfogadták, hogy ami ránk vár, azt csak úgy lehet majd bírni, hogy ha fizikailag maximálisan felkészülnek, s kifogástalan az erőnlétük. Akik meg visszajöttek a kontinens viadalról, azoknak meg a fejüket kellett rendbe tenni. Volt rá egy hetük, hogy letegyék a válogatottat, s felvegyék a klubjukat a ZF-Egert. Mind a két csoport nagyon profi módon megoldotta a dolgát. Persze az EB-n jártak és az itthon készülők között volt terhelésbeli különbség.
[caption id="attachment_90073" align="aligncenter" width="567"]

- Voltak, akik panaszkodtak?
- Nem! Megmondanám, ha lett volna ilyen, de nem. Nem kezdők már, tudják jól, hogy olyan sportágat választottak, amit edzés nélkül lehetetlen űzni. Persze mindig vannak holtpontok, amikor nyafognak egy kicsit, de szerencsére erre a társaságra ez nem jellemző.
- Áruld el, hogy mit csináltál Biros Petivel, mert amióta bejelentette, hogy a szezon végén visszavonul, azóta fantasztikusan játszik?
- Biros egy fantasztikus ember, egy fantasztikus sportember! Annyit edz – ha nem többet -, negyven évesen, mint egy tizennyolc éves. Nem kér könnyítést, nem kér pihenőket, sokszor még ma is az élen halad egy-egy feladat elvégzésénél. Rettentően jó fizikai állapotban van. Mindent tud a vízilabdáról, így azt is, hogy fejben is csak akkor lehet bírni az ilyen, vagy ehhez hasonló sorozatterheléseket, ha rengeteget edzel. Aztán persze vannak ennek lelki tényezői is. Nem egy szomorú érzés uralkodik el rajta, mert közeleg a pályafutásának a vége, hanem előre tekint. Van célja, ami feltölti, ami várakozással teli számára. Tudta azt is, hogy ebben az időszakban, amikor nincs egy nagyon jó játékosunk – Csuk -, akkor neki többet kell vállalnia. Ez Biros! Neki tulajdonképpen mindegy, hogy hová állítom – átlövőbe, irányítóba, rossz kéz oldalra, kapás szélre -, ő megoldja. Hiányozni fog, minden csapatból hiányozna, még negyven évesen is.
- Nem akarom én most azt, hogy játékosokra bontva értékeljünk, mert mindenki fantasztikusan teljesített, de volt még egy szembeötlően kiugró teljesítmény, Szivós Marcié…
- Szivós Marci eldöntött valamit a szezon elején. Meghatározta a saját célját és bármi történt, ment ezen az úton. Nem kell mondanom: ez a cél az olimpia. Rendkívül keményen dolgozik érte, én meg nagyon szívesen segítek neki. Kívánom, hogy sikerüljön, mert megérdemli. Látszik a játékán, hogy mennyire jó állapotban van. Ezt ő maga is elismeri, hogy már rég nem érezte ennyire kirobbanó erőben magát.
[caption id="attachment_90074" align="aligncenter" width="595"]

- Március közepére minden cél teljesült. Megnyertétek a Magyar Kupát, döntőben vagytok a bajnokságban, s nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy elmondhassuk: nem csak a rendező jogán játszunk a Bajnokok Ligája hatos döntőjében. Hogyan tovább?
- Három nagyon nehéz mérkőzés vár ránk a BL csoportkörében. A Barceloneta ellen idegenben, a Rijeka ellen itthon, s az Olympiakosz ellen Athénban. Minden csapatnak nagy a tét. A Rijekának és a Barcelonetának mozog a léc, ha nem nyernek, nem kerülnek be a budapesti döntőbe. Az Olympiakosz pedig velünk együtt csoportelső akar lenni, mert Budapesten egyből elődöntőt akar játszani, mint ahogy mi is. Az, hogy kinek mi lesz a sorsa, az csak az utolsó fordulóban dől el, tehát rendkívüli módon kiélezett a küzdelem. BL döntőt akarunk játszani! Mert ott bármelyik csapat ellen bármi megtörténhet. Kimondom: BL-t akarunk nyerni! Ahogy bajnokságot is! Hiába tudjuk, hogy a játékoskeret alapján a világ legerősebb két csapata a Recco és a Szolnok. A Szolnokot pedig háromszor kell megverni ahhoz, hogy bajnokok legyünk!
- Hogyan lehet ezt a Szolnokot háromszor megverni?
- Úgy, mint a kupadöntőben! Negyedekben kell gondolkodni. Nem szabad elengedni őket az elején, mert akkor lehetetlen utolérni őket. Szoros negyedeket, döntetlen körüli eredményeket kell hozni, aztán a végét megnyomni és nyerni. Ugye milyen egyszerűen hangzik, csak képzeljük el mindezt a medencében…
- Ehhez az újabb nagy meneteléshez, óriási szükség lenne egy jó Milos Csukra. Mi van vele?
- A rehabilitációja végén jár. A szerb válogatott orvosai felügyelték mindezt. Ott is kezdi meg a komolyabb edzéseket, a visszatéréséhez a felkészülést. Jó ötletnek tartom, támogatom ebben. Egyelőre ők tudják, hogy milyen állapotban van, mennyit dolgozhat. Nem lenne most szerencsés kiszakítani a megszokott közegéből, pláne meg akkor, hogy nincs Egerben a csapata. Alig vagyunk egy páran, akik most itt dolgozunk. Reméljük, hogy nem jön közbe semmi, mert én mindenképpen arra számítok, hogy ő már velünk lesz a végküzdelmekben.
[caption id="attachment_90072" align="aligncenter" width="594"]

- Az Egri Vízilabda Klub elnöksége két évvel meghosszabbította a szerződésedet. Gondolkodsz már az elkövetkező két esztendőről?
- Természetesen. Van egy kidolgozott koncepcióm, amit már át is beszéltem Bárány Attilával, a klub elnökével. E nélkül szerintem szóba sem jöhetett volna a hosszabbítás. Két részre bontható a dolog. Rövid távon a bajnoki szezonvég a legnehezebb időszak. Mert a nagyon fontos jelennel és a közeljövővel is foglalkozni kell. Lejárnak szerződések. Ki jön, ki marad, a holnap csapatát is látni kell, miközben szerencsére döntő jelentőségű küzdelmek várnak még ránk. Aztán itt van a szövetség határozata, aminek az értelmében a 2017-2018-as szezontól kezdődően csak két külföldi játszhat egy-egy csapatban. Arra is felkészültem, kidolgoztam a terveimet. Az sem kérdés, hogy nemsokára 25 méteres pályán fogunk vízilabdázni. Nyitott még a labda mérete és a csapatok létszáma. Tehát lesz változás bőven, amire időben fel kell készülni.
- Mi a véleményed a fiatalokról? Fejes, Mata, Szalai, Csiszár, Biros Barna egyre több szerepet kapott ebben az idényben.
- Látszik a játékukon, hogy módszeres munka folyik az utánpótlásban. Szalai, Biros és Csiszár utolsó éves ifik. Amikor bármelyiken szerepet kaptak, mindig megoldották a feladatukat. Tehetségesek mind az öten, szerepelnek a hosszú távú terveimben, innentől csak rajtuk múlik, mivé válnak.
- Az idei szezon előtt milyen eredménnyel lettél volna elégedett a végítéletnél?
- Három döntő, amiből egyet meg kell nyerni. Tudom, az az egy már adott a kupagyőzelemmel. Persze ma már a másik kettőt is be szeretném húzni.
- Ha a most meghosszabbított szerződésed lejár, két év múlva, akkor mivel lennél elégedett?
- Az a koncepció, amit felállítottam működne, úgy a felnőtt, mint az utánpótlás csapatoknál. Valamint, ha istenigazából beérnének az ifik…
Mit lehet ehhez hozzátenni?
Folytassa Dabrowski…!