Egy arany és egy bronz. Ez a 2016-os vízilabda Európa Bajnokság mérlege. Méltó a magyar vízilabdához, ahhoz a sportághoz, amelyre méltán büszke a magyar, amelyik a legsikeresebb az olimpiák történetében.
Egy olyan két héten vagyunk túl, amikor a lányok és a fiúk egyaránt a képernyők elé ültették a szurkolókat, több százan, vagy talán több ezren is, pedig nem törődve az időjárás viszontagságaival vállalták a nem könnyű utat Belgrádig, hogy a helyszínen magyar zászlókat lengetve együtt ünnepeljenek a győzelmek után.
A lányok csodakategóriába tartozó aranyérme mindenképpen megérte a fáradságot, óriási élményt jelentett mérkőzésről,mérkőzésre fejlődő, majd a döntőben kiteljesedő játékuk. Bár a fiúktól mindig aranyat remél a nép – úgy gondolom -, ők is megtették a magukét, s higgyünk Benedek kapitánynak, jó úton járnak az olimpia előtt.
Mikor máskor válaszoljuk meg az egyre többet feszegetett kérdést - lesz-e még Egerben újra olyan női csapat, ami a bajnoki elsőségért küzdhet? -, ha nem most, amikor a lányok ilyen fantasztikus győzelmet arattak. Nos, az Egri Vízilabda Klub elnöksége éppen az Európa Bajnokság előtt, még január elején tárgyalt erről. Arra az elhatározásra jutottak, hogy szisztematikusan, újra fel kell építeni egy bajnokesélyes női csapatot. Nemcsak a klub hagyományai, a szurkolói, szponzori, támogatói elvárások köteleznek erre, hanem a sportág egyre népszerűbbé válása is. Egyre több kislány akar megismerkedni a vízilabdával, egyre többen kötelezik el magukat e sportág mellett.
Az sem mellékes, hogy ha megnézzük az Európa Bajnokság ABC-jét női vonalon, azok bizony az egriekkel kezdődnek. Antal, Bíró, Czigány. De ott vannak még a többiek is, akik valamikor Egerben pallérozódtak. A torna legjobb kapusának választott Gangl, vagy a gólkirálynő Keszthelyi. Akkor is joggal büszkék lehetünk rájuk, ha ma már csak Czigány Dórát láthatjuk hétről, hétre az egri medencében. Mert ugye Antal Dóri itt kezdte, fiatal kora ellenére is nagyon gazdag pályafutását. Joggal lehetnek rá nagyon büszkék a valamikori edzői. Holló Tivadar, Nagy István, Rüll Csaba, vagy éppen Kelemen Attila. Aztán az a Bíró Attila, aki egy fél év alatt csodát tett, s aki méltó választ adott a szövetségi kapitányi kinevezésén fanyalgóknak. Az öreg Bárány uszoda sok kiváló játékost és edzőt felnevelő népes táborát gyarapítja ő is. Czigány pedig vállalta, hogy a régi bajnokok közül egyedül Egerben maradva küzd és harcol egy új, nagy csapat alapjainak letételéért.
A tervek már megszülettek – ha nem is egyik napról a másikra -, lesz újra bajnokesélyes női vízilabdacsapata a nagy múltú klubunknak. Ismerhetik Bárány Attila klubelnök célkitűzéseit, hiszen már többször kinyilatkozta: egy olyan klubot szeretne, amely megkerülhetetlen, ha vízilabdáról esik szó. Már eddig is az! Viszont, hogy az is marad, arra biztosíték az állandó megújulásra való törekvés, a szurkolók, támogatók biztosította szeretet és háttér, a város elkötelezettsége. Hiszen ez ma már nem újság, hogy Eger neve úgy összeforrt a több mint száz éves hagyományokkal rendelkező vízilabdával, mint egyéb nevezetességeivel.
Csak a köszönet hangján szólhatunk az Európa Bajnokság nyújtotta élményekért, a lányok könnyeket fakasztó győzelméért, a fiúk helytállásáért. Várjuk vissza őket Egerbe, mert folytatódik a bajnokság, jönnek a BL meccsek, az újabb és újabb élmények. Már alig várjuk, hogy újra megteljen a Bitskey lelátója. A február már egy egészen más, nagy diadal elé tekint… Addig meg csak ismételgessük az EB-ABC-jét: Antal, Bíró, Czigány… de a többiekről sem feledkezzünk meg!
