Egy fantasztikus meccs szerdán a Brescia ellen, aztán egy óriási csalódás szombaton, vereség a Honvédtól. Nem volt elég idő feldolgozni a sikert, az eufóriát? Talán nem vették elég komolyan a magyar bajnokságban igen hullámzó teljesítményt nyújtó ellenfelüket? Mentális okok voltak? Ekkora szerepe van a bíráskodásnak? A felkészüléssel volt a baj? El lehet viselni szerda után szombaton is akkora verést, amit Hárai kapott? Mekkora a felelőssége Hárainak? Megbüntetik-e a centert? Egyáltalán mi történt? Dabrowski Norberttel beszélgettünk:
- Ha röviden akarnék válaszolni, tulajdonképpen minden benne volt, amit a fenti kérdések felsorolnak. Ez is, az is.
Egy kicsit részletezhetnénk?
- Tulajdonképpen 6-3-ig is olyan dolgok történtek a vízben, aminek vízilabda mérkőzésen nem lenne szabad megtörténnie. Elengedtek olyan szabálytalanságokat, amik miatt labda nélkül is kiállítást ítéltek szerdán a nemzetközi mérkőzésen. Ugyanakkor nem akarok a bírókkal foglalkozni. Beleléptünk ugyanabba a pocsolyába, mint a bajnokság elején az UVSE ellen. A Honvéd jobb csapat az újoncnál, ezért nyertek. Könnyű lenne most a bírókra fogni a történteket, bár kétségtelenül benne voltak. Viszont azt kell, hogy mondjam, igazán akkor leszünk erősek, ha bármi történik, azt le tudjuk reagálni.
Miért nem nyilatkoztál a mérkőzés után?
- Mert nem tudtam mit mondani. Az zakatolt a fejemben, hogy most megint borult minden. Vannak sérültjeink, eltiltottunk, lesz hosszú utazás. Másképp kell játszanunk a Recco ellen, másképp a Honvéd ellen. Megint a nehezebb utat „választottuk”, mint ebben a szezonban már annyiszor. A Recco ellen csoda kategóriába tartozna a győzelmünk, de meg kell próbálnunk, mert ha sikerül, akkor szusszanhatunk egyet. A Honvédot meg kell verni Budapesten, hogy aztán játszhassunk még egy meccset. Közben készülni kell a Barcelonetára is. Hát, itt a feladat, de magunknak főztük, meg kell együk.
Mérges vagy?
- Igen! Mert csak sejtem, de nem tudom az okát, hogy miért lépünk bele még egyszer ugyanabba a pocsolyába. Persze mindennek meg van a saját története, de akkor is nagyon bosszant. Egyébként meg így üt vissza az UVSE ellen elvesztett pontok hiánya. Ha az nincs, akkor kikaphattunk volna egy góllal az OSC ellen, mert mi ott hárommal nyertünk, s akkor őrizve a második helyet, biztos, hogy nem szenvedünk vereséget Szegeden. Erre mi történik? Amikor már nem lehet hibázni, mi hibázunk! Most elmentek a válogatottak, plusz még a fejekben a Honvéd elleni kudarc, szombaton pedig már a világ legjobb csapata ellen kell helytállnunk. Ezért vagyok mérges.
Reklamáltál a bíróknál?
- Az elején igen, de aztán beláttam, hogy fölösleges. Nekünk egyébként sem ez a dolgunk. Egy ember van, aki elmondhatja rosszallását, az az elnök. Ő ezt megtette. Nekünk pedig meg kell nyerni a meccset, még ha ilyen sajnos elő is fordul a vízilabda bíráskodásban.
Egy Honvédot – nem lebecsülve őket -, az erőviszonyok alapján bármilyen bíráskodás mellett meg kellett volna verni. Így van?
- Így, teljesen egyetértek.
Megbünteted Hárait?
- Nem kell megbüntetnem, benne van a szerződésében, hogy mi jár annak, aki elveszíti a fejét. Ez akkor is így lesz, ha most is azt mondom: nem ért négyperces kiállítást amit tett, de lehetőséget adott a bírónak, hogy ő döntsön.
Akkor is megkapja a büntetést, ha szombaton a Recco ellen…
- Akkor mi van? Ez a kötelessége.
Beszéltetek már a történtekről?
- Igen, mindjárt a meccs után. Elmondtam, hogy nem tűröm a fegyelmezetlenséget.
A játékosok, hogyan rendezik ezt egymás között? Megbeszélik?
- Biztosan, de erről még én sem tudok. Ez a csapat belügye.
Említetted, hogy vannak sérültek is…
- Lőrincz Bálint azért nem játszott a Honvéd ellen, mert a Brescia meccsen megsérült a könyöke. Biros Petinek a combja húzódott meg szombaton. Ezek nem komoly sérülések, de most még nem tudom az utazó keretet, még az orvosokkal is beszélni kell. Azt pedig már csak remélem, hogy a válogatottak rendben, probléma nélkül jönnek vissza.
Akkor Reccora fel! Mert ha a Honvédnak sikerült ellenünk, akkor nekünk miért ne sikerülhetne. Igaz azt a meccset nem ez a bíró páros vezeti...
(FOTO: Fehér Kálmán)