Ha azt mondom, hogy meglehetősen hektikusra sikeredett a ZF-Eger férfi együttesének az idei szezon eddigi szakasza, nem járok messze az igazságtól. Parádés és fölényes győzelmek a hazai bajnokság alapszakaszában, míg nem várt megrendítő pofonok a Bajnokok Ligájában. Aztán edzőváltás, majd a szurkolók távolmaradása jelezte, hogy Eger legnagyobb hagyományokkal rendelkező sportága, elmarad az elvárásoktól. Mert az igények nagyok, de a lécet ez a társaság tette ilyen magasra. A szurkoló pedig elhitte, s el is hihette, hogy még sokáig magas színvonalú vízilabdát, s diadalok sorát láthatja Egerben.
Mára bebizonyosodott, hogy nem elegendő, ha a hazai mezőnyt oda-vissza verjük, méghozzá többségüket hatalmas gólkülönbséggel. A lelátó népe, összhangban a klubvezetéssel, előrelépést várt, méghozzá az európai színpadon. Hogy ez miért nem sikerült, az egy hosszabb elemzést igénylő feladat, s még nincs is itt az ideje az okok feltárásának. Legyünk túl ezen a szezonon, s lesz idő értékelni, s új célokat meghatározni.
Addig is nincs más feladat, mint előre menekülni. Az új szakmai stáb fantasztikus munkát végez. A fiúk élvezik a munkát, az extra terhelés ellenére. A klubvezetés biztosítja a feltételeket, ami szintén nem kis erőfeszítéseket jelent. Csak a szurkolók fogytak el a lelátóról, csendben, vagy morgolódva, várva az újabb sikereket. Pedig a legtöbbet talán pont ők tudnának segíteni, hogy a nehéz időszakon minél előbb átlendüljön ez a nem is olyan régen még agyonszeretett társaság.
Ne feledjük: feladat jut még bőven erre a szezonra is. Nem mindegy, hogy hogyan fejezzük be a Bajnokok Ligája szereplésünket, sikerül-e valamit helyreállítani megtépázott nemzetközi tekintélyünkön. Erre mindjárt itt a lehetőség, hiszen szerdán abban a barcelonai uszodában kell vízbe ugrani, ahol majd megrendezik az idei BL végküzdelmeit. Aztán pedig ott van az olasz topcsapat, a Recco elleni szintén idegenbeli fellépés, ami a csoportküzdelmek záró mérkőzését jelenti. S ha már minden így alakult, akkor felfogható ez a két nemzetközi meccs, egy-egy jó előkészítésnek az itthoni feladatok előtt. Mert hát tudjuk: a hazai bajnokságban is a rögösebb utat választottuk.
Lesz még ugyan szombaton este az ősi rivális a Vasas ellen egy alapszakasz mérkőzés, de ez már a későbbieket tekintve nem oszt, nem szoroz. A BVSC legyűrésével, már véglegessé vált, hogy második helyen zárjuk az alapszakaszt, s a Szegeddel harcolunk meg a döntőbe jutásért. Azzal a Szegeddel, akiket szintén értek sorscsapások ebben a szezonban, hiszen elvesztették főszponzorukat, a legutóbbi mérkőzés után pedig csapatkapitányukat. Szívós Mártonnak innen és ezúton is kívánunk mielőbbi teljes felgyógyulást, az egész egri vízilabda társadalom nevében.
Már most szombaton a Vasas ellen mindenki azt várja, hogy a barcelonai BL mérkőzést követően, bajnoki esélyeshez méltó játékkal nyerjünk. Nem lehet megjósolni, hogy hányan látogatnak ki a mérkőzésre, de minden egyes szurkolóra igazán nagy szüksége lenne a csapatnak. Annak a társaságnak, akik sokak meggyőződése szerint fognak még nem kevés örömet szerezni a vízilabdáért rajongóknak. Akik tudják, hogy ebben a helyzetben csakis előre menekülhetnek, akik már most a hétköznapokon megvívják saját csatájukat azért, hogy a bajnokság végén együtt örülhessünk. Akik nem felejtették el a tapsot, a szeretetet, s mindent meg is tesznek érte, hogy újra hallják és érezzék. A siker legnagyobb ösztönzője azonban ott van a csapat indulójában: „…gyerünk gyerekek,egy város veletek!”
(FOTO: Szántó György)