Amikor Gyulavári Zoltán az akkori felnőtt csapat edzője először meglátta, a fejéhez kapott. Nehezen jutott szóhoz, s csak annyit mormolt maga elé, hogy ha ezt az akkori egri pólós isten Pócsik Dénes is látná, hát… Gyorsan felhívta a biztonság kedvéért egykori csapattársát, Kelemen Attilát, aki akkor éppen Miskolcon edzősködött, hogy tényleg ezt a fiút küldte e úgymond kipróbálásra. Miután Kelemen váltig állította, hogy őstehetség, s ne a derekáig érő haja után ítéljen, meg jótékonyan azt is hallgassa el majd Pócsik elől, hogy éppen a jó öreg Bárány uszoda vaskorlátján nyomta el a csikket, beküldte a vízbe. Akkor megint csodálkozott vagy öt percet, s újra telefonált, immár az éppen Máltán tartózkodó Pócsiknak, hogy van itt egy hosszú hajú miskolci fiú, aki úgy lő kapura, hogy a félpályáig jön vissza a labda a hálóból, ha a kapufát találja el, akkor meg még azon is túl.
- Küldd el a fodrászhoz és igazoljátok le – jött az utasítás Pócsiktól-, mert arról a bizonyos vaskorláton elnyomott cigiről tényleg nem esett szó. Így indult Biros Péter vízilabdás karrierje, valamikor 1995-ben, merthogy ő volt az a hosszú hajú, meggondolatlanul égő cigarettával az uszodába belépő, Kelemen Attila által őstehetségnek titulált fiatalember.
A többit már mindenki tudja. Klub és válogatott szinten is megnyert mindent, amit csak megnyerhetett, vagy tán még egy kicsivel annál is többet. Volt olyan év -2008-ban – amikor a világ legjobb játékosának választották, míg a honi mezőnyben négy éven keresztül vezette a vízilabdások rangsorát, pedig a konkurencia sem akárkikből állt. A válogatottban Benedek Tibortól örökölte meg a csapatkapitányi tisztséget, s négy évig jelentette ő a kapcsolatot társai és a kapitány, Kemény Dénes között.
Szívesen emlékszik vissza azokra az időkre, de elmesélte, hogy Keménnyel, keményen meg kellett küzdenie nem egyszer, ha a társaival kialakított közös akaratot keresztül akarta vinni. Bevallotta azt is, hogy nem egyszer kudarcot vallott, s nem igazán tudott mit kezdeni a nem válasz olyan indoklásával sem, hogy „csak”.
Eddigi tíz edzője közül, mégis Kelemen Attila után azonnal Kemény Dénest említi, mint akiknek a legtöbbet köszönhet. Mint ahogy arról már szóltunk Kelemen felfedezte, később pedig Kemény Dénes látta meg benne azt a fajta tehetséget, ami a világ tetejére repítette. Tőle kapta a lehetőséget a válogatottságra, s tizenhárom éven keresztül végzett kemény munka után mára, a legeredményesebb magyar sportolók egyikének mondhatja magát.
Mint ahogy meséli, Egerbe hat és fél éve végleg hazatért. A jövő hónapban lesz harmincnyolc éves, a tűz azonban változatlan, ami benne munkálkodik, hogy még egyszer, s még egyszer, meg még nem tudni hányszor megmutassa a klasszisokra jellemző erényeit. Úgy beszél a ZF-Egerben most betöltött pozíciójáról, csapatkapitányságáról, mintha csak tegnap óta kapta volna a feladatot. Pedig már több mint hat éve ő az a bizonyos kapocs. Petrovai Marci, aki a csapat jelenlegi másodedzője, tán még labdaszedő sem lehetett volna koránál fogva, amikor neki már az első olimpiai aranyérmét a nyakába akasztották. Mégis maximálisan elfogadja. Tudja, s ezt Dabrowski Norberttel is megbeszélték, hogy a többiek is úgy viszonyulnak hozzá, ahogy azt ő teszi. Ezért mindenben támogatja, s maximális intenzitással végzi a feladatokat, amikor a fiatal pályaedző tartja az edzéseket. Egyébként is, mindenbe bevonják, mint csapatkapitányt, nemcsak kikérik a véleményét, hanem fel is használják azt a napi munka során. A Dabrowski által három hétre előre, minden apró részletre kiterjedő program szerint dolgoznak. Azt is tudják, hogy melyik edzésen, milyen feladatot kell végrehajtani. Ehhez igazodik Major Attila a tornatermi edzések alkalmával. Örül, hogy az edzői hisznek benne, de annak talán még jobban, hogy a társak nemkülönben. A meccsek előtti, már a vízben történő, közvetlenül a kezdés előtti megbeszéléseken még elmondja, hogy mit lát, mi az amire külön is felhívja a társak figyelmét. Az adott helyzettől, mérkőzéstől függően van amikor ez néhány gördülékeny mondat, de olyan is adódik, amikor nem éppen irodalmi a stílus.
Sokat változott az évek során. Ma már inkább csak biztatja a társait a vízben, nem korhol senkit, esetleg az előzetesen megbeszélt taktikára hívja fel a figyelmet. Bár még csak másfél hónapja dolgoznak önállóan Dabrowskival, de mint mondja, ennek eredménye már látszik a csapaton. Az a fajta tudatosság, az a fajta sokszínűség, ami újra „játékká” tette a munkát. Mindenki élvezi amit csinál, nagyobb a kedv az uszodán kívüli közös programokhoz – merthogy ott is csapatkapitánynak kell lenni. Sorolja, hogy ki kivel van jóban igazán, de olyan nincs, hogy bárkit is ne kedvelnének. Igyekszik minél jobb közösséget kovácsolni, mert újra bajnok szeretne lenni. Nemcsak most, hanem a következő szezonban is. Szerződése addig szól, de ki tudja befejezi- e. Bárány Attilával, a klub ügyvezető elnökével már most megkezdték az egyeztetéseket, hogy mi lehet utána. Ha már nem játszik, akkor sem maradunk Biros nélül. A kilencéves Samu már pólózik, a hétéves Vince pedig sorra nyeri az úszóversenyeket. Ma már ők a legfontosabbak korunk legnagyobb bajnokának, de még csapatkapitányként is van feladata és terve bőven…
(FOTO: Szántó György)