Varga Zsolt Szegeden jubilált. Ott játszotta négyszázadik OB-I-es mérkőzését. A meccs előtt azt nyilatkozta, hogy ezzel most nem szeretne foglalkozni, csak az előtte és a csapat előtt álló feladatra koncentrál. Sikerült neki is és a csapatnak is. Szívesen leírjuk sokadszor is fantasztikus volt, káprázatos győzelem. Mintha a társak ezzel szerettek volna tisztelegni a jubiláns előtt, mintha így akarták volna felköszönteni, mintha így szerették volna megköszönni az elmúlt négyszáz bajnokit.

A szegedi jubileumi diadalt követő napon azonban már szívesen beszélt az elmúlt évekről, a csapatról a sikerekről, a családról, a barátokról, bármiről…

- Zsolt, úgy érzem, hogy nemcsak a csapatnak megy nagyon jól ebben a szezonban, hanem személy szerint neked is…

- Nem szeretném elkiabálni, de valóban jó formában vagyok. Mindig a kiegyensúlyozott teljesítmény volt rám jellemző, de az elmúlt szezonban szinte csak a rájátszás sikerült úgy, ahogy azt én is szerettem volna. Az idény közbeni teljesítményem felejtős volt.

- Mitől ez a látványos változás, szinte a bajnokság kezdetétől?

- Talán jobban koncentrálok. Tavaly állapotos volt a feleségem, sokat aggódtam Timiért, hogy minden rendben legyen. Aztán karácsonykor megszülettek az ikrek, nagy változást, és boldogságot hozva az életünkbe. Szinte csak ők léteztek, minden más háttérbe szorult. Aztán ahogy szépen cseperednek én is, Timi is megnyugodtunk, természetessé vált, hogy immár négyen vagyunk. Kezdtem egyre jobban odafigyelni a pólóra, a játékra. No, meg azt is feltétlen meg kell említenem, hogy a játékostársak is sokat segítettek. Egyszerűen rájöttem arra, hogy a hét év, amit Egerben eddig eltöltöttem egy kicsit kényelmessé tett, megszokássá váltak dolgok. Ezen pedig mindenképpen változtatni akartam, tudtam, hogy jobbra vagyok képes. Engem is zavart, ahogy belelustultam a megszokásokba.

- A játékostársak miben tudtak segíteni?

- Abban, hogy egy rendkívül jó közösséget alkotunk. Itt nem lehet lazsálni, csak egy irány van, mindenki odateszi magát. Gyuri sem az az edző, aki eltűri a lazsálást, a hullámzó teljesítményt. A fiatalok is sok nagy csatát megéltek már, mert például Kovács Gábor is túl van már a kétszázadik bajnokiján. Az új igazolások, meg istenigazából nem számítottak újnak, hiszen Sántavi és Hárai is volt már velünk korábban. Az teljesen új fiúnak csak a fiatal Meixner és Bedő volt mondható, de ők meg gyorsan beilleszkedtek. Na, most itt, ebben a közegben ciki kilógni a sorból. Éreztem magamban erőt, hogy megújulhatok, s újra kiegyensúlyozott jó teljesítményt nyújthatok.

- Akkor várhatjuk a folytatást?

- Nem lesz egyszerű végig ilyen teljesítményt nyújtani, de azon leszek, mert imádom ezt a játékot, s négyszázadik meccs ide, négyszázadik meccs oda, még mindig motivált vagyok. Vannak terveim. A háromszázadik bajnoki meccsemet is Egerben játszottam, a négyszázadikat is, szeretném  ha az egészségem engedi, s elkerülnek a komoly sérülések, az ötszázadikat is itt ünnepelni.  Jól érezzük itt magunkat a családommal, itt születtek a gyerekeink, itt élnek már a barátaink, sokan szurkolnak nekem, ami nagyon jólesik. Nem szeretnék más csapatban játszani. Egyébként már meglenne az ötszázadik bajnoki is, de három évet Moszkvában töltöttem, mára azonban már itt van az otthonom, Eger az én városom!