Milyen szépen indult!

- Teljesen mindegy – vágta rá a mérkőzés után Biros Péter. – A lehetőségeket ki kell használni, mert hosszú a meccs…

Összecsengett mindez Madaras Norbert véleményével, aki szintén elismerte, hogy milyen jól kezdett az Eger, de – jobb csapat vagyunk annál – mondta -, hogy összezuhanjunk.

- Kár érte! – tárta szét a karját Gerendás György, s ő is a kimaradt lehetőségeket okolta.

Pedig tényleg milyen szépen indult. Pólócsemegére kiéhezett szurkolóhad, feszültséggel teli várakozás után, fergeteges egri kezdés. Hátul beton kemény védekezés, elől ötletes támadások, s máris három nullára vezettünk. Aztán ahelyett, hogy végleg megrogyasztottuk volna világhírű ellenfelünket, hagytuk őket felállni a padlóról, pont a már idézett lehetőségek elszalasztása miatt.

Mire Tempesti elkezdett védeni, addigra Bisztritsányi is felnőtt a feladathoz. Volt időszak, amikor a két kapus tartotta meccsben az övéit. Voltak felvillanások hazai oldalon. Gondoljunk csak Hárai fantasztikus csavart góljára, vagy ahogy Salamon találata is rendesen felbosszantotta az olaszok, s a világ legjobb kapusának tartott Tempestit. Varga Zsolt is leborotválta a híres hálóőr sapkájáról a feliratot, Bátori és Biros is meglőtték a szokásos nagy meccseken tőlük elvárt góljaikat, de mindez kevés volt. Ivovics a másik oldalon hármat vágott, miután Gór-Nagy és Bundschuh is sajnos elég hamar kénytelen volt befejezni a meccset. Az előbbi a harmadik negyed elején, míg utóbbi a vége előtt nem sokkal pontozódott ki.

Nagyon tetszett a publikumnak az az irgalmatlan erőfeszítés, amivel még 6-5-nél sikerült visszavennünk a vezetést, de utána támadásban sokat hibáztunk, hátul pedig már nem volt meg a két tartópillér. Összességében ennyi történt. Sajnos megint nem sikerült győzelemmel kezdenünk a nemzetközi szereplést. Kár érte! – ahogy Gerendás Gyuri is fogalmazott. Mégis úgy gondolom nincs ok a kesergésre. A világ legjobbjai ellen csak nüanszokon múlott. Mik voltak azok a nüanszok a fentieken kívül? Például az anyagi különbségek.  Milliárdos támogatóját ugyan már nem tudhatja maga mögött a Recco, de azért mégis csak csapatukban tudhatnak egy magyar és egy horvát olimpiai bajnokot, a fél olasz válogatottat, hogy a legkiválóbb szerbekről már ne is beszéljünk.

Rá kell jönni Egerben is, hogy nem elég a vízilabdát szeretni, ahhoz hogy valóságos nagy eredményeket érjen el a csapat, áldozni is kell érte. S nem csak a városnak, vagy éppen a névadó szponzornak a ZF Hungária Kft-nek, hanem összefogva, még sokan másoknak is, s ha ez végre megtörténik, akkor ezek a nüanszok felénk billentik a mérleg nyelvét.

Kár érte, de sem ok, sem idő nincs a kesergésre.  Vasárnap ugyanis Szegeden egy nagyon fontos összecsapás következik a magyar bajnokságban. Volt szerencsém látni a magyar kupa döntőjében a Szegedet a Szolnok ellen. Ahogy ott teljesítettek az minden elismerést megérdemel. Félnünk azért nem kell, mert a ZF-Eger meggyőződésem szerint nem tud olyan rosszul játszani, mint a kupadöntőben azt a szolnokiak tették.

Nincs ok és idő a kesergésre azért sem, mert halálcsoport ide, halálcsoport oda, azért még a nemzetközi porondon is lesz teendőnk bőven. Ismerve Gerendás Gyurit, ő már azt elemezgeti, hogy a Barceloneta hogyan verhette meg a sokkal esélyesebb Primorje Rijekát, s bár Dubrovnikban papírforma eredmény született, ahol simán kikapott az Olympiakosz, még semmi nincs veszve. Lesznek itt még meglepetés-eredmények bőven, s bár tudjuk, hogy bravúr kell, de azért oda lehet érni a továbbjutó helyek egyikére.

(FOTO: Szántó György)