Veszíteni sohasem jó! De ha már egyszer ez is elkövetkezik, akkor nem mindegy, hogy hogyan.
A Magyar Kupában a legjobb négy közé jutásért talán a legnehezebb ellenfelet kaptuk, a teljesen megújuló, s igen megerősödött Szolnokot. Ha mindennek a jó oldalát nézzük, az annyi, hogy legalább választ kaphattunk arra, hol tart csapatunk a szezonkezdetkor.
Még a legkritikusabbak is ? a hazai vereség ellenére ?, úgy fogalmaztak, hogy ilyen játékkal még kikapni is lehet. Színvonalas, izgalmas, kifejezetten jó meccs végén kellett gratulálni a volt játékostársakkal telitűzdelt ellenfélnek. A Szolnok játékosai a korábbi egriek közül Decker Attila, Kis Gábor, Hosnyánszky, Nyéki, hogy a csapat egyik edzőjéről Cseh Sándorról el ne feledkezzünk.
Nálunk az új igazolások közül, a visszatért Gór-Nagy, stabilizálta a hátsó sorokat, mindamellett akkora gólokat lőtt, ami valljuk meg az elmúlt szezonban többször hiányzott átlövésből. Salamon pedig úgy illeszkedett a többiekhez, mintha mindig itt játszott volna. A többiek közül Bátori fejlődött a leglátványosabban, de Bundschuh is előrébb tart, mint az elmúlt szezonban. A szolnoki visszavágón csapata egyik, ha nem a legjobbja volt. Bisztritsányi megbízhatóan védett, míg Szecska egyenesen parádézott a visszavágón. A sok csatát megélt Biros annak ellenére is vezér tudott maradni, hogy az olimpia utáni megérdemelt szabadságát követően még nem sokat edzett együtt a társakkal. Mezei remekelt centerben, amit némileg beárnyékolt Szolnokon a korai kipontozódása. Külön öröm a fiatal Lőrincz játéka. Graham gyorsasága sem kopott meg, a lábtempója pedig olyan magasságokba emeli, mintha néha a vízen járna. Kovács Gábor megbízható játékossá érett, Chilkót, Varga Zsoltot, Semant betegség, illetve sérülés hátráltatta.
Szó mi szó, jó csapat alakul Egerben! Az sem kis öröm, hogy Gerendás Gyuri ugyanolyan hőfokon ég, mint amikor elkezdte itt a munkáját, s Tóth Kálmánt is sokan vigasztalják: mennyit erősödött a felső teste, amióta törött bokája miatt járókerettel közlekedik.
Az első csatát sajnos elbuktuk. Nem kerültünk a négy közé a kupában, ami 2004 óta valóban először fordult elő. Viszont ilyen jól még soha nem játszottunk szezonkezdetkor!
Igaz ez a játék közben megannyi fellelhető hiba ellenére is.
Igaz ez akkor is, ha fáj a vereség. Mégis ad valami olyan optimizmust az elmúlt hétvégi bemutatkozás, amit máskor ebben az időszakban nem igazán érezhettünk. Ki merem jelenteni: ez a csapat, ebben a szezonban jobb lesz, mint a tavalyi volt, s eredményesebb is!
Persze ehhez kellünk mi is, a szurkolók. Annál a pár száz érdeklődőnél, akik az elmúlt szombaton tiszteletüket tették a Bitskey uszodában, többet érdemelnek. Sokkal könnyebb egy telt házas publikum előtt teljesíteni, ha újra egymásra talál szurkolótáborával a csapat.
Szolnokon a meccs lefújását követően ennek már mutatkoztak első jelei. Egerben sült pogácsa, fasírozott, rántott hús, és sütemények várták a fiúkat. Olyan volt, mint egy erdőszéli piknik. A szurkolók hozták, ők kínálták. Nem voltak ugyan sokan, de őszinte szeretetből tették. Az is igaz, ez már nem először fordult elő, korábban is megtörtént. S hangot adtak a reménynek: Egerben az új szezonban is öröm lesz vízilabda meccsre járni. S bár veszíteni soha nem jó, de ennek ellenére a kezdet több mint biztató?
FOTÓ: Szántó György