Amikor erősen döcögött a gépezet egy neve nincs holland csapat ellen a legutóbbi BL-fordulóban, Gerendás György azt mondta, hogy a gyors egymásutánban következő három rangadóra készülünk igazán. A Szolnok, a Debrecen, majd a Szeged ellenire.  Hát? akkor ezt hallva többen hazudósnak hitték, hogy aztán örömmel - legalábbis a szombati rangadót követően -, a nevét skandálhassa a szolnoki sátor alatt az oda is ellátogató egri szurkolótábor. Mert majdhogynem többen voltunk egriek, mint helyiek. Aztán a csapat úgy nyert, ahogy már régen nem.  Az első negyedet leszámítva szellemesen pólózva, ha kellett fogcsikorgatva küszködve, de mindenekelőtt egységes valóságos csapatként. Mintha valami varázsitalt  hörpintettek volna.   Hogy miért nyert Szécsi Zoli, vagy Biros Peti háromszor egymás után olimpiát, azt most megmutatták. Szécsi, a legnagyobb, s a legjobban helyezett lövéseket is úgy védte ki, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pedig nem akárkik lövöldöztek neki szüntelenül. Teljesítményét a fantasztikus jelző sem fedi le teljes mértékben. Ahogy Biros Petiét sem. Úgy játszott, mint amikor lehetetlen volt nem őt választani a világ legjobb játékosává. Ha kellett lassított, ha arra volt szükség gyorsított, hogy góljainak szépségversenyét a már számtalanszor megcsodált, védjegyévé vált, csavart ejtése nyerhesse.  Tette itt a dolgát persze mindenki! Kovács Gábor, Salamon,  Seman, Bátori, Gerritse, Mezei, az újra mosolyogni tudó Varga Zsolt, vagy a kapu előtt élő falat húzó Bundschuh. Még két embert külön kell említeni. Az egyik Gór-Nagy Miklós, akiben  vírusos betegsége, s orvosi javaslat ellenére sem merült fel, hogy kihagyja a rangadót. Kevesen tudták, hogy beteg, a teljesítményén nem látszott, igazi sportemberként küzdött. A másik pedig az a Graham, akitől már Faragó Tamás is elnézést kért, miután kritikával illette játékát. Ő tette fel a pontot az i-re, két másodperccel a mérkőzés lefújása előtt. Úgy lőtt kapura, hogy az a labda csakis a rövid sarokba pattanhasson, az egyébként nagyon jól védő Decker Attiláról. Nem akarok én itt hozsannázni, de olyan jó volt megint egrinek lenni egy vízilabda rangadón. Várjuk a folytatást, szerdán jön a Debrecen, pénteken pedig  irány Szeged. Milyen jó is lenne, ha csak a tabella fagyna be ebben a nagy hidegben? Várjuk a folytatást, mert az események erre jogosítanak. A szolnoki parádés győzelem közben sem szabad elfelejtenünk, hogy Lőrincz és Zalánki, az egri póló hírnevét öregbítve világbajnoki döntőt játszik Ausztráliában az U 18-as korosztályban. Vagy éppen a 13 évesek, Gyulavári Zoltán tanítványai, akik megnyerték a Halassy Olivér kupát,  olyan nagy hagyományokkal rendelkező csapatok előtt, mint az újpest, a fradi, vagy a Szentes. Milyen jóleső érzés is gratulálni valamennyiüknek, s tudni azt, hogy várhatjuk a folytatást!