Amikor sokadik piros lapját kapta, írtam neki egy levelet. Bár nem illik kibeszélni, hogy mi is volt ebben, de baráti módon megróttam. Igen barátként, s nem az elnökség tagjaként vetettem papírra azokat a bizonyos sorokat. Nem beszéltünk róla - egyébként is elég régen váltottunk szót -, remélem nem haragszik, ha megosztom önökkel ezt az évekkel korábban történt esetet.

   Az egrivé válás nehézségeiről, a sportág valódi szeretetéről, az olimpiai-, világ-, Európa-, Magyar bajnoki aranyérmeiről, vitathatatlan érdemeiről, megosztó személyiségéről, lángoló egyéniségéről, az állandó győzni akarásáról, a munkába vetett hitéről szólt a levél ? többek között.

   Annak rendje és módja szerint válaszolt is rá. Mint írta örült a levelemnek, s annak is, ami benne foglaltatott. Aztán egy kicsivel később maga a téma ? természetesen egy újabb piros lapot követően, megint szóba került. Akkor már fogadkozott, hogy nem lesz több piros, s felhatalmazott arra is, ha módomban áll, állítsam meg, fogjam le, vagy egyszerűen verjek be neki egyet, csak hogy ne konfrontálódjon se zsűrivel, se bíróval ? senkivel.

   Aztán nem sokkal később jött egy szegedi meccs, a sátor alatt. A sokadik bírói tévedés/?/ után, berúgta a medence közepére a kétujjnyi vastag vaspálcával a partra rögzített ötméterest jelző bóját. Nem tört el a lába, de persze kiállították! A zsűri asztal felé, menet közben elhangzott ide le nem írható néhány mondat. Gondoltam eljött az én időm. Felálltam a parthoz igen közel elhelyezkedő műanyag székből és felhatalmazásának megfelelően megpróbáltam megállítani. Ám nem jártam sikerrel. Maradjunk annyiban, hogy nem emlékszem mi történt?

   Akkor és ott értettem meg, hogy Gerendás Gyurit nem lehet megváltoztatni. Mert ő a Gerendás Gyuri! 

   Amikor tokostól kirúgta az egri uszoda egyik ajtaját, egy nemzetközi kupameccsen, már nem is csodálkoztam. Néhány órával később ugyan már teljesen higgadtan ocsmány dolognak értékelte a történteket, majd arról érdeklődött, hogy kinél lehet megtérítenie az okozott kárt. Ha jól emlékszem be is vasalták rajta a helyreállítás költségeit.

   Aztán sorolhatnám tovább, de nem teszem. Be kell - kellett - látnom, hogy egyszerűen ilyen a habitusa. Ha pszichológus lennék, biztos szakszerűbben is meg tudnám fogalmazni.   Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy dr. Kemény Dénes lemondását követően - szurkolói oldalról -, egyre gyakrabban kerül szóba a neve lehetséges utódként. Az ezer lángon égő, lobogó Gerendást szövetségi kapitánynak szeretnék a szurkolók. A győzelembe vetett hite, az ügyért, a vízilabdáért, csapatáért, játékosaiért bármire képes szakembernél sokan nem találnának alkalmasabbat.

   Egyszer már felkérte a horvát szövetség, legyen déli szomszédjaink válogatottjának kapitánya, de nem vállalta. Azt mondta, neki Egerben van feladata. Akik tudtak erről, őszintén örültek a döntésének!   S valóban! Annak, akkor úgy kellett történnie! Senki nem győzködte, hogy maradjon, s bár hatalmas lehetőséget kapott, mégis ő döntött így! Ha megy, talán az ajtó nem sérül meg a Bitskeyben, s a bójatartó vas sem görbül Szegeden.

   Viszont mi szegényebbek lennénk megannyi sportélménnyel. Kihúzta az egri vízilabdát a langyos vízből. Olyan értéket teremtett az egri uszodában, amire rajta kívül kevesen lettek volna képesek.   A sportág történetében még nem voltak annyian vízilabda mérkőzésen, mint a klub történetének első nemzetközi kupadöntőjének hazai mérkőzésén. S arra sem igen volt még példa, hogy fúvószenekar játssza az uszodában: ?az egri kislány mind büszke!?című közismert dalt. A magyar kupagyőzelmek, a hőn áhított bajnoki arany, a megannyi bajnoki döntő, az uszodák népévé előlépő egriek mind, mind az ő dicsőségét hirdetik.

   Megosztó személyiség - tartják róla. Lehet őt szeretni, vagy nem szeretni.  Nem lehet azonban elvitatni tőle: szakmaiságát, és sportága imádatát, fanatizmusát, megújulni képes mivoltát, azt a lelkesedését, amivel nap, mint nap lemegy az uszodába. Irigyelhetjük is ezért, mert azt csinálhatja, amihez valójában ért, amit rajongásig szeret! Valódi egyéniség, amit kevesen mondhatnak el magukról!

   Még a szezon végéig Egerhez köti szerződése! Abban bízunk ? ha a szövetség felkéri kapitánynak -, még mindig úgy érzi a hatalmas megtiszteltetés és lehetőség ellenére is, hogy neki még Egerben van feladata.

   Törjön ajtó, görbüljön a bója, mert nemzetközi kupát még nem nyertünk. Az egri vízilabdának pedig siker kell, mert csakis az visz előre!

FOTÓ: Szántó György (fotoszanto.com)