Félreértés ne essék! Nem akarok én most itt örömódát zengeni, a tegnap, Miskolcon megvívott győztes mérkőzés miatt. Ráadásul egy kielencedik helyért zajló csatározás részeredménye ez csak csupán. Tudom azt is, hogy sokan fanyalognak, mert az igényes egri publikum ennél lényegesen többre vágyik. Valamit azonban nem szabad elfelejteni! Újra fel kell építeni egy sokkal többre hivatott egri csapatot. Egriekből! Akik itt nőttek fel a legendás Bárány uszodában, mondjuk Tóth Kálmán útmutatásai alapján. Ráadásul ezt akkor kell tenni, amikor olyan a gazdasági környezet, mint amilyen.

Azonban már most pislákol valami az alagút végén. Gólya Noel és Sári András fiatal kora ellenére már rutinos játékosoknak tekinthetőek. Ott van már egy tinédzser korú Tomozi Kálmán, Klebovicz Zalán, Moldisz Milán, és az a Biros Vince aki szintén nem azért kap szerepet az OB-I-ben, mert a legendás édesapja ül a kispadon. Persze őket önmagukban még nem lehet nekiereszteni az elsőosztályú mezőnynek, kellenek mellettük olyan rutinos játékosok akik utat mutatnak. Az a Salamon Ferenc, aki tegnap is három gólt lőtt, köztük a győztes találatot, vagy éppen az a Moravcsik Martin aki hátul biztonságot jelent a kapuban. Kell a kispadon az a Biros Péter, akit játékos korában a világ legjobbjának választottak és mindent megnyert, amit ebben a sportágban meg lehet nyerni.

Mert! Tegnap, amikor két góllal elhúzott a Miskolc, felpattant a kispadról és időt kért. Nem tudom, hogy mit mondhatott a játékosainak, de visszatérve a játékhoz, azonnal gólt lőttünk és így nem zárhatta le a mérkőzést az ellenfelünk, már a harmadik negyedben. Ezzel együtt is kevesen hittek ekkor abban, hogy a végén győzelmet ünnepelhetünk. 

A zárónegyedben aztán egy 5-2-es rohammal megfordítottuk az eredményt a javunkra. De hogyan? Szinte az egész meccsen csak futottunk az ellenfelünk után. Nagy nehezen utolértük őket. 9-9-nél már mindenki elkönyvelte, hogy megint az ötméteres párbaj dönt. Kivéve Biros Pétert. Tizenhat másodperc volt hátra, amikor újra felpattant a kispadról és időt kért! Nem tudhatom, hogy mit mondhatott, de tizenegy másodperccel a vége előtt  Ádám Erik centerben ötméterest harcolt ki. A csapatkapitány, a legrutinosabb, az oly sok csatát megélt, az Egerrel évekkel ezelőtt bajnoki címet nyert Salamon Ferenc pedig a hálóba bombázott, ami a győzelmet jelentette.

Egerben szombaton újra összecsapnak a felek, hogy eldöntsék ki folytathatja a harcot a kilencedik helyért. Lehet bármi is a vége, mert Biros Péter ideje korán megmondta azt is, hogy két egyforma képességű csapat csatája ez és a pillanatnyi forma, a pillanatnyi állapot dönt majd. 

Azoknak is igazuk van akik azt mondják, hogy majdhogynem mindegy, kilencedik, vagy ne adj isten a tizenkettedik helyen végez a csapat. Mert felnőtt egy generáció, akik csak a győzelmeket látták az egri uszodákban. Az oda vezető út vargabetűit, sokszor szenvedéseit, kőkemény hétköznapjait nem!  

Félreértés ne essék! Nem örömóda ez, de egy valódi részsiker, ami egy tudódításba már csak a műfaj miatt sem fér bele. Találkozzunk szombaton 18:00 órakor az oly sok csatát látott Bárány uszodában!