Megfordult már az Egri Vízilabda Klubban jónéhány világkalsszis. Pócsik Dénessel kezdődően, Biros Péterrel bezárólag, hogy a napokban hetvenegyedik születésnapját ünneplő vezetőedzőről Gerendás Györgyről sem feledkezzünk meg. Női vonalon is tempózott itt a későbbi Európa bajnok magyar csapat jó néhány tagja Keszthelyi Ritával az élen, Szilágyi Dorottyán át. No meg persze Czigány Dóra!

Semmiféle csinadratta, felhajtás, de még csak beharangozás sem előzte meg második gyermekének világrahozatalát nem egészen egy évet követően visszatérését. Alig akartuk elhinni, amikor megkaptuk a szombati Dunaújváros elleni játékoskeretet tartalmazó rajtlistát, hogy a korábban is mindig a nyolcas sapkát, ezúttal is ő viseli majd. Gondoltuk, hogy majd leül a padra, esetleg egy-egy percre, beszáll, hogy mégis jelezze: itt vagyok. Ehhez képest a második negyedtől szinte végigjátszotta a mérkőzést. Jó, jó mondhatják, kérdezhetnék - és bánhatják is -, akik nem látták a meccset, de hogyan?

Akik nem ismerik, azok nem tudhatják, hogy kérem szépen, Czigány Dóri ad magára. Úgy tette a dolgát a vízben, mint ha el sem ment volna. Kezdve a védekezéssel, amitől csak ámultunk. Aztán úgy irányított, úgy adott fazont a játéknak, mint annak előtte. Közben pedig lőtt két olyan gólt, amelyek közül egyik sem szakította ki a hálót, amire azt mondják a szakemberek: okos. Fantasztikusan játszott, igazi világklasszishoz méltóan. A győzelem nem miatta maradt el, de ez most lényegtelen, meg a bajnokság lebonyolításából adódóan is mellékes.

Meglepett mindenkit! Nézőt, akik közül egyszercsak hirtelen a többség újra szurkolóvá vált és pirosra tapsolta a tenyerét egy-egy megoldása után.  Azokat a csapattársakat is, akikkel még nem játszott együtt, újságírót, a meccs tudósítóit, de talán még a szintén sokat látott edzőjét, dr. Sike Józsefet is. Tette mindezt szerényen, vidáman, mosolyogva, amolyan czigánydórisan. 

A meccs után, az uszodából kifelé jövet hallottam valakitől: no, ilyen egy világklasszis! Elkerültük egymást, nem találkoztunk. Biztos nagyon sietett, mert otthon várták a gyerekek. Pedig nagyon szívesen elmondtam volna neki, hogy a "gratulálunk" az nem fejez ki semmit abból amennyire örülünk, és amennyire fantasztikus volt a produktuma. Azt meg még mindig a teljesítménye hatása alatt teszem hozzá: maradj velünk még nagyon sokáig Czigány Dóri! Jó, hogy hozzánk tartozol!