Tulajdonképpen még játszhatna. A Tigra-ZF-Eger jelenlegi keretéből több játékosnak volt csapattársa. Vagy éppen az elmúlt hét végén aktív pályafutásától Egerben elbúcsúzó  egykori példakép, Kiss Csaba több mint tíz évvel idősebb nála. A szezonkezdet előtt volt is nagy találgatás: ki lesz a Tigra-ZF-Eger vezetőedzője. Nagy nevek röpködtek a zuhany híradóban. Őt meg sem említették, mondván nagyon fiatal és még akkor sincs esélye, ha fiatalsága ellenére bőséges edzői rutinnal rendelkezik. Amikor megkapta a megbízását, akkor meg arról ment a találgatás, hogy volt e már nála is fiatalabb vezetőedző az OB-I-ben. A válasz istenigazából nem derült ki, de a 31 éves Petrovai Márton minden bizonnyal rekordtartó ebből a szempontból. Sőt túl az első OB-I-es szezonján, visszatekint, értékel, de már gondol a jövőre is.

 - Nem kisebb feladat volt az indulásnál, hogy egy teljesen új csapatot kellett építeni...

- Nemcsak nekem, hanem mindenkinek nehéz volt az indulás. Nagyon sok fiatallal vágtunk neki a szezonnak. Igaz őket ismertem, mert korábban valamennyiüknek voltam edzője az utánpótlásban. Az idősebbek többsége pedig a csapattársam volt. Ebből kellett egy csapatot gyúrni. A kihívás adott volt, de mivel a keret kilencven százalékának minden rezdülése ismert volt számomra, ez azért nagy segítséget jelentett. Nem is csalódtam, azt kaptam, amit vártam, sőt még többet is, mert példa értékű volt a játékosok munkához való hozzáállása. Szégyent semmiképpen nem vallottunk, mert azért nyolc csapatot megelőztünk. Rajtunk kívül senki nem gondolta, hogy ilyen helyezést fogunk elérni.

- Könnyen elindult a közös munka, vagy azért meg kellett ezzel küzdeni?

- Várakozáson felül ment minden, nem volt semmi probléma. Elfogadtak, jól dolgoztak. A rutinos játékosokkal mondhatom, hogy baráti viszonyom volt, amivel még véletlenül sem éltek vissza. A fiatalok pedig tudták, hogy mire számíthatnak, hiszen dolgoztunk együtt korábban. Ami nagy segítséget jelentette, az pedig az volt, hogy nagyon hamar kialakult egy kiváló csapatszellem. Az idősebbek nagy türelemmel segítették a fiatalokat. Olyan kohézió alakult ki, amire még én sem számítottam. Nem ért véget az uszodában a csapatépítés. Igényelték a közös programokat. Kirándultunk, túráztunk, gokartoztunk, volt aki főzött és meghívott mindenkit vacsorára. Úgy éltünk, mint egy család. Azért ez nem minden csapatnál működik így. Véget érnek az edzések és mindenki megy a saját dolgára, itt mindig volt valami közös program. Sokkal egyszerűbb volt így követelnem.

- Hány fiatal köszönheti neked, hogy megkóstolhatta az OB-I-et?

- Igazából ezt nemcsak nekem köszönhetik, hanem Tóth Kálmánnak is, aki felkészítette erre őket, rengeteg munkával. Többségükben ifisták, de serdülő, sőt még gyermek korosztályból is volt arra érdemes, akik szerepeltek a felnőtt csapatban, összesen nyolcan. Lőrincz Ákos, Hajdu Botond, Gólya Noel, Dóczi Márton, Tymcyna Máté, Biros Samu, Krizsai Bence, Lugosi Csongor. Tudják, hogy nekik még nagyon sokat kell dolgozni, hogy OB-I-es játékosok legyenek, de ez adhat egy nagy lökést számukra a további munkához. Ügyesek, tehetségesek, de majd a közeljövőben elválik, hogy mire lehetnek képesek. Utat mutat ez valamennyiüknek, hogy érdemes dolgozni, mert van eredménye a munkának. Olyan nevelést kapnak itt a klubnál, ami kihat a jövőjükre, s nemcsak a sportpályafutásukra gondolok. Nagy előny a számukra, hogy ennél a klubnál nemcsak edzők dolgoznak, hanem pedagógusok is. Szinte minden edzőnek van pedagógusi végzettsége is. Ők pedig tudják, hogy miként kell ezzel a korosztállyal bánni, milyen módszerekkel lehet őket tanítani. Nem véletlen, hogy a felnőtt válogatottban is vannak egri játékosok, akik ezt az iskolát járták ki.

- Hogy értékeled ezt a nyolcadik helyezést?

- Azért nem mondom, hogy van hiányérzetem, mert reálisan nézem az egész szezont. Maga a koronavírus nem tépázott meg bennünket úgy, hogy játékosoknak több hetet ki kellett volna hagyni. Voltak sérülések, betegségek, de nem halasztottunk egyetlen mérkőzést sem. Volt, hogy nem a legjobb állapotban, de odaálltunk és játszottunk, tettük a kötelességünket. A hosszú szezon során, értem ezalatt a Magyar Kupát és a bajnokságot helytálltak a játékosok, büszke vagyok valamennyiükre. Nem mondom, hogy egy kis szerencsével nem végezhettünk volna előrébb, de számunkra ez a nyolcadik hely reális volt.

- Ha most visszatekintesz egyénileg a teljesítményekre akkor hogyan értékelsz?

- Kezdjük Krémerrel. Ő az akinek arra volt szüksége, hogy érezze a bizalmat. Talán a legjobb szezonján van túl. Sokat köszönhet Jászberényi Gábornak, mert a vízben és a parton is úgy foglalkozott vele és a többi kapussal is, hogy elhiggyék képesek a jó teljesítményre. Török Bélával a legrégebbi az ismeretségünk Kovács Gábor után. Amikor gyerekkorunkban elkezdtünk vízilabdázni, már egymás ellen játszottunk, utánpótlás válogatottban pedig csapattársak voltunk. Olyan rutint képviselt, amire nagy szükségünk volt, szerepelt felnőtt válogatottban is, példa volt a fiataloknak. Lőrincz Bálintot nem kell bemutatni, mert ő egy olyan sportember, akit minden edző kíván magának. Kivételes személyiség. Kovács Gábor végig jól teljesített, amióta viszont apa lett, talán még jobban érzi a felelősséget és még rátett egy lapáttal. Reméljük lesz még egy gyermekük és akkor még ennél is jobb lesz. Nikola Murisic a magyar bajnokság egyik legjobb centere, de mint magánember is példamutató nagy segítségemre volt ahogy a fiatalokkal bánt, ahogy istápolgatta őket. Ő az, akit mindenki elfogad és szeret. Sokáig egyedüli centerként végzett óriási munkát. Baksa Benedek a kapocs. Fiatal kora ellenére érett játékos, fontos gólok szerzője. Rádli Rajmund fejlődött a legtöbbet és még mindig azt mondom, hogy benne sokkal több van. Ha kihozza magából, akkor nagy játékossá válhat. Szalai Gábort amikor visszahoztuk, előtte másfél évig nem vízilabdázott, aztán idegenben a Szeged elleni meccset ő nyerte meg. Ennyi kihagyás után meglepően jól teljesített. Sántavy Máté egy nagyon fontos láncszem, mint csapatkapitány, sok mindent megtapasztalt már ebben a sportágban. Nemcsak jó barátom, hanem egy remek játékos is. Ha fát vágnak a hátán, akkor is mindent megcsinál és a csapatérdek a legfontosabb a számára.

- Merre tovább egri vízilabda?

- Megyünk tovább a saját utunkon. Maximálisan tudtok azonosulni a klub filozófiájával, ami szerint minél több egri vízilabdás szerepeljen az OB-I-ben, akár nálunk, akár ha máshová sodorja az élet. Akkor fogják a szurkolók, a város sajátjuknak tekinteni a csapatot. Többet jelenthet ez még akár az eredményeknél is.

- Egy kivétellel zárt kapuk mögött zajlott a bajnokság. Mit jelentett ez?

- Nagyon nehéz volt ez így, hiszen a szurkolókért vagyunk. Az előbb említett céllal, újra kell építenünk nemcsak a csapatot, hanem a szurkolótáborunkat is. Úgy kell teljesítenünk, hogy minél többen mögénk álljanak és segítsenek bennünket, mert ennek van igazán értelme. Remélem a következő szezonban már újra közösen küzdhetünk a bajnoki pontokért, a korábbi hagyományoknak megfelelően.