Bizonyára sokan emlékeznek, hogy milyen nagyszerűen indult ez a szezon a női csapatunknak. Egymás után háromszor is megverték a Szentest, legyőzték a Fradit, és egy nagyon szoros mérkőzést játszottak az UVSE ellen. Mindez a Magyar Kupa selejtezőjében történt, s a nézők hamar meg is töltötték a Bárány Uszoda lelátóit, lelkesen biztatva a lányokat.

Amikor a bajnokság nyitánya előtt Szilágyi Péter vezetőedzővel beszélgettünk óva intett bennünket egy  nagy eredmény várástól, mondván nagyon örül a kezdeti sikereknek, de meglehetősen törékeny még ez a csapat. Czigány Dórát, Menczinger Katát, Hertzka Orsolyát, Kiss Alexandrát nevezte meg meghatározóknak, de mint mondta, ha közülük bármelyikük kiesik, akkor már súlyosabb problémák is akadhatnak a csapatszerkezetben. Menczinger Kata és Czigány Dóra is küzdött sérüléssel, betegséggel az elmúlt hetekben, hónapokban, de olyan gondot mint Kiss Alexandra december közepétől tartó kiesése egyikőjük, egy-két meccses hiányzása sem jelentett.

Aktuális volt tehát a kérdés: mi van veled Kiss Alexandra? 

- Már szeptemberben észrevettem, hogy olyan mint ha a sok edzéstől be lenne állva a nyakam, vagy esetleg meghúzódott ott egy izom.Mivel a
fiúk akkor voltak karanténban így masszőrünk sem volt, mert Batki Bence sem jöhetett be az uszodába. Három hétig nem javult, pedig próbáltam vigyázni, óvni a nyakam. Akkor fordultam az elnökhöz, Szécsi Zolihoz, hogy segítsenek egy MR vizsgálatot összehozni. Ez gyorsan sikerült is, s amikor megjött az eredmény kiderült, hogy olyan a nyakam, mint egy ötven évesnek. Megállapították, hogy van egy gerincferdülésem, egy gerinccsatorna szűkületem és a gerincvelőbe az egyik csigolya is belenyomódik.Ráadásul ez az utóbbi reflex problémákat is okoz.

- Egy kapusnál nem hátrány ha működnek a reflexei...

- Igen, de nem tudtam eldönteni, hogy mit csináljak. Ez a hezitálás addig tartott, amíg a klubvezetés meg nem győzött, hogy az egészség a legfontosabb, s december 15.-én Budapesten, a gerincgyógyászati központban megműtöttek. Két helyen stabilizálták a nyakamat, kis távtartókkal, lemezkékkel. Figyelembe vették a műtét során, hogy ugyanúgy tudjak sportolni mint annak előtte. Ezért végtelenül hálás is vagyok az orvosoknak. A műtétet követő másnap már jött hozzám a gyógytornász és elkezdtük a rehabilitációt.

- Hol tartunk most? Jár ez még mindig fájdalommal?

- A fájdalmat úgy tudnám meghatározni, hogy hullámzó. Vannak mozdulatok amikor jobban érzem, vagy az időjárás változás is bezavar, ami számomra új dolog, de összességében már nagy fájdalmaim nincsenek. 

- Meddig tart még a rehabilitáció?

- Nem lehet tudni. Ez teljesen egyéni, emberfüggő. Van aki gyorsabban, van aki lassabban gyógyul. Azt mondták, hogy ahhoz képest nagyon fiatal vagyok, hogy kellett ez a műtét, viszont a fiatalságom a gyógyulásnál előnyt jelent. Három hónap nagyjából, amikorra gyógyulttá nyilváníthatnak. Ez lehet egy-két héttel korábban, vagy később is. A szervezetemtől függ.

- Mehetsz már vízbe? 

- Igen. Elkezdtem óvatosan az edzéseket. Az úszás még fájdalmat okozott, de a kapusoknál a legfontosabb a lábmunka, taposni már tudom a vizet. Március elején már szeretnék nagyon óvatosan a kapuba állni, aztán majd meglátom. Március közepén viszont már szeretnék mérkőzést játszani.

- Augusztusban, Kínában Universiádét rendeznek. Úgy tudom, hogy téged, mint első számú kapust vesznek számításba ezen a tornán. Ott már teljes értékű kapusként számíthatnak rád?

- Már korábban is. A Tatabánya és a III. Kerület ellen már én szeretnék védeni a klubomban. Addig pedig továbbra is a partról segítem Szilágyi Péter és a kapusok munkáját. A videó felvételekből ki szoktam vágni azokat a jeleneteket, amiket a kapusainknak meg kellett volna fogni. Ezeket elemezzük. Remélem segítséget jelent a fiatalok fejlődésében. Segíti a gyógyulásomat, hogy nem szakadtam el csak egy nagyon rövid időre az uszodától. Rüll Csabával közösen készítjük fel a serdülőket és a gyermek csapatot a bajnokságra. Ugyanakkor már nagyon várom, hogy visszatérhessek a kapuba, s bajnoki mérkőzéseken szerepeljek.

/Fotó: Lénárt Márton, archív/