
Ambrus-, Brinza, Válent, Szabó, Kádas, Koncz, Utasi.
Akár találós kérdés is lehetne: melyik csapat összeállítása a fenti. Sajnos ma már csak kevesen vannak, akik hibátlan választ adnának. Ez az 1953-as Egri Fáklya vízilabda csapatának a kezdő hetese. Ennek a csapatnak volt meghatározó játékosa Koncz István. Dr. Halmos Péter a Tigra-ZF-Eger nemrég visszavonult csapatorvosa így emlékszik rá.
-Én még nem játszottam vele, de dr. Ringelhann György, Pócsik Dénes, is csak a Vidék válogatottban volt csapattársa. 1954-ben ugyanis Szolnokra igazolt, ahol ötször egymást követően bajnokok lettek. Innen az Örökös Magyar Bajnok megtisztelő cím. Egy mindig vidám, jó kedélyű, segítőkész, nagyszerű ember volt.
Ez utóbbi megjegyzést támasztott alá Gyulavári Zoltán, klubunk utánpótlás edzője, technikai vezetője is.
- Úgy tudom, hogy 1972-ben szerződött Szegedre. Hosszú évekig volt az OB-I-es csapat trénere. Korábban úgy volt, hogy a szegedi egyetemen folytatom a tanulmányaimat. Kértem, hogy segítsen. Azonnal intézkedett. Közölte, hogy fel vagyok véve jogra. Ebből csak azért nem lett semmi, mert Szegeden kellett volna vízilabdáznom, és ebben sem én, de különösen akkori edzőm, Pócsik Dénes nem volt partner. Bármikor találkoztunk mindig felemlegette, hogy milyen jó lett volna, ha a játékosa vagyok.
Egy megsárgult újságcikk tanulsága szerint Koncz István neve a három vidéki vízilabda fellegvár - Eger, Szolnok Szeged -, mindegyikében fogalommá vált. Válogatottságainak száma pusztán csak azért néhány, mert az ő posztján, a sportág szintén legendájának számító dr. Kárpáti György játszott, akit egyszerűen képtelenség volt kiszorítani a nemzeti csapatból.
Testnevelőként vonult vissza, nyugdíjas éveit Szegeden töltötte. A napokban, 86 éves korában érte a halál. Ma már az égiek válogatottját erősíti, Dömötörrel, Gyarmatival, a Konrád testvérekkel, Pócsikkal, dr. Ringelhannal, és sok más egykori klasszissal együtt.
Nyugodjon békében!