
Fiatal vízilabdásainkért végig izgultuk az augusztust, a szeptember elejét. Az ifjúsági korosztály világbajnoki érmet szerzett, míg a juniorok az Európa- bajnokságon vitézkedtek. Nekünk, egrieknek az utóbbi jelentett nagyobb izgalmakat, elsősorban a csapat vezetőedzője, Tóth Kálmán miatt, s a csapatában helyet kapott Magyar Márton, valamint Kürti Dominik helytállásáért szoríthattunk. Tóth Kálmánnal pillantottunk vissza a tíz nap eseményeire.
- Ledobtál néhány kilót. Nem volt jó az ellátás Minszkben, vagy ekkora volt a stressz?- Az ellátással nem volt semmi probléma. Viszont aki ismer engem az tudja, hogy mennyire komolyan veszem a munkámat, inkább ez látszik most rajtam, ez okozta a súlyvesztést. Mert olyan a szemlélet a mai magyar vízilabdában, hogy csak az eredmények számítanak, abban mérik az utánpótlásedzők munkáját is. Pedig azt is nézni kell, hogy honnan indultunk. Januárban még tönkre vert bennünket az egyel fiatalabb korosztály. Aztán kőkemény következetes munkával nagyot fejlődött a csapat. Egy junior válogatottól már elvárja az eredményt a közvélemény, egy EB hetedik helyre meg csak legyintenek. Ma ebben a sportágban, Magyarországon ez a szemlélet, ez a megítélés.
- Te azonban nem ezt vallod…
- Én ezt abszolult nem vallom. Csak mondok egy példát. Szerintem a két egri, Magyar Marci és Kürti Dominik volt a két legiskolázottabb játékos. Nem a legtehetségesebb, de a legiskolázottabb. Az én programom az a tanításra és a képzésre alapszik. Nem pedig egy kiképzőtáborra. Mert meg kell őket tanítani ahhoz, hogy hatékonyan tovább fejlődhessenek. Örömmel tölt el, hogy amikor az EB után minden játékossal elbeszélgettem, amikor értékeltük a teljesítményeket, mindenki azt érezte, hogy több lett ezen a nyáron, s ezért köszönetet mondtak.
- A Montenegró elleni mérkőzésig minden nagyon jól alakult. Az is kézben volt, aztán ott valami történt a második félidőben…
- Sajnos a kapusunk nem hozott olyan teljesítményt, mint azt megelőzően, amire lehetett volna építeni egy stabil védekezést. Ez nagyon kellett volna, mert a montenegróiaknál szerepelt olyan játékos is, aki már felnőtt Európa- bajnokságon is részt vett. Ezt csak úgy lehet kivenni a játékból, ha stabil a kapusteljesítmény, s előtte a védelem. Ez egy kicsit megbillent. Aztán 6-6-nál kihagytunk egy olyan ziccert, amit belövünk, ha nem egy egészen más munkából, más terhelésből jövő játékosunk kerül oda. Egy kicsit ugyanis hátrányban voltunk a felkészülésünk során azon túl is, hogy honnan indultunk. Volt egy ifjúsági VB Szombathelyen, ahol nagyon szép eredmény született. A három legtehetségesebb játékosunk ott játszott, s csak egy nappal a mi Európa Bajnokságunk előtt csatlakozott hozzánk. Szóval eléggé összetett volt ennek a vereségnek az oka. Nagyon sajnáltuk valamennyien.
- Ez a vereség már rányomta a bélyegét a további szereplésre?
- Nem mondanám. Hiszen ott volt az a bizonyos oroszok elleni mérkőzés a hetedik helyért, amivel mégis csak sikerült kvalifikálni magunkat a következő évi junior világbajnokságra. Egy olyan orosz csapat ellen nyertünk, akik minden poszton öt kiló izommal erősebbek voltak. Ráadásul egy meglehetősen verekedős stílust képviseltek. Dicséretes módon álltak bele a játékosaim a küzdelembe, bátran felvették a harcot, s egy végig kézben tartott mérkőzésen nyertek. Ez a hetedik hely azért volt nagyon fontos, mert ez által megmaradt az esélye ennek a társaságnak a további fejlődésre. A jövő évi világbajnokság erről szól. Mert úgy gondolom, hogy ezeket a fiatalokat gondozni és versenyeztetni kell.
- Sokszor szóba kerül mostanában az utánpótlás képzésének helyzete. Hogyan ítéled ezt meg te, akit a legjobb utánpótlás edzőként tartanak számon?- A legnagyobb problémát abban látom, s a vetélytársaink előnye abból fakad, hogy a görögök, a szerbek, a montenegróiak felnőtt bajnokságokban szerepelnek, Bajnokok Ligája mérkőzéseket játszanak. Olyan gyors lett ma már a játék, olyan gyors gondolkodást igényel, amit egy felkészülés során szinte lehetetlen lemodellezni. Ezt csak játék közben lehet elsajátítani, megérezni. A mi felkészülésünk is arra épült, hogy minél többet játszunk. Voltunk Splitben, Belgrádban, a horvátok, a szerbek jöttek hozzánk, Varazsdon, Pécsett voltunk tornán. Egy picit olyanok lettünk ez által, mint egy kannás bor. Merevek. Ezen is túl kellett lendülni. Engem úgy nevelt a régi Bárány uszoda, hogy vagánynak kell lenni, bátornak, na, ezt volt a legnehezebb átadni. Végtelenül örültem, amikor megcsinálták az olaszok ellen, azt a vagány trükköt emberelőnyben, ami után felállva tapsolt nekik a minszki közönség. Ez a fajta sikerélmény kell, ehhez kell hozzásegíteni őket. Sorolhatnám a technikai, taktikai elemeket, amiket a nyáron megtanultunk és biztonsággal használtunk. Van mire építeni a jövőben, ezért helyezem én a hangsúlyt a képzésre, a tanulásra.
- Azt mondtad, hogy a két egri fiú, Kürti és Magyar volt a két legiskolázottabb játékosa ennek a junior válogatottnak. Mire számíthatunk tőlük?
- A legnagyobb problémájuk, hogy alig valamivel többek hetven kilónál. Nemzetközi szinten nagyon nehéz így felvenni a küzdelmet, mint azt most megtapasztalhatták az orosz játékosok ellen. Öt, nyolc kiló izmot kell magukra építeni, ami nem lesz egyszerű feladat. Megéri azonban ezen dolgozniuk, mert nagyon tehetségesek. Magyar Marcinak olyan gyors keze van, mint a szintén nagyon vékonydongájú Görbicz Anitának, a kézilabdázás királynőjének. Bízom benne, hogy nemcsak a nyáron együtt töltött felkészülés, hanem az elmúlt öt év munkája is eredményt hoz számukra, a felnőttek között is. Szép időszak volt, sokat dolgoztunk, nagyon szurkolok nekik.
(Fotó: Sulyok Erika)