Merrill Moses, Braniszlav Mitrovics, Szécsi Zoltán, sport, tanulmányok, munka, Bárány Attila, Dabrowski Norbert, egykori és mai csapattársak. Múlt, jelen, jövő, motiváció, Bajnokok Ligája, magyar bajnokság, és sok minden egyéb, amiről Valics Bencével beszélgettünk a minap. A ZF-Eger régi, új kapusa elmesélte többek között azt is, hogy New York helyett miért választotta  Egert, hogyan és miért talált vissza a városba, ami a nagyvilágban mindig a kedvence marad. Ötödik hete készül már az OB-I-be való visszatérésére.

- Hogy látod, milyen az élet Amerika után ebben a kis városban, ami számodra nem ismeretlen terep, hiszen egri gyerek vagy?

- Nosztalgikus. Ahogy sétálok az utcákon, jönnek fel az emlékek. Hiszen itt nőttem fel, rengeteg élmény köt ide és nagyon jó újra itt lenni. Egy teljesen más életbe csöppentem újra. Amerikában a vízilabda már csak kikapcsolódásként szerepelt a programjaim között. Reggel nyolctól késő estig a munka töltötte ki az életemet, óriási rohanás, meglehetősen stresszes élet, de nagyon szerettem, amit csináltam.

- Mit dolgoztál?

- Pénzügyi szakon végeztem Kaliforniában, a Pepperdine University-n és egy olyan tanácsadó cégnél dolgoztam New Yorkban, ami vállalkozások eladásával, vagy pénzügyi finanszírozásával foglalkozik. Ebben a gépezetben egy elemző voltam, aki összerakja azokat a dokumentumokat, ami az ügyletekhez szükséges. Átvilágítottuk a hozzánk forduló cégeket, megnéztük a múltbeli tevékenységüket, a jövőben lehetséges potenciájukat, számtalan elemzést végeztünk. Majd amikor összeraktuk mindezt, akkor elkezdtük úgymond reklámozni  befektetési csoportoknak, vagy nagyobb vállalatoknak bemutatni az adott ügyfelet, vevőt vagy befektetőt keresve. Egy nagyon precíz, pontos, feszített munkát jelentett mindez.

- Hogy fért ebbe bele a vízilabda?

- Úgy, hogy New Yorban van egy olyan klub, a New York Athletic, ahol lehetőség van az egyetemi bajnokságokból kiöregedőknek játszani, persze egészen más intenzitással. Az egyetemi időszakot követően egy évig átmentem New Yorkba dolgozni, majd egy évre hazajöttem és Miskolcon védtem, majd újra visszamentem New Yorkba. Szóval elég kacifántos az én életutam. A lényeg az, hogy a vízilabdától teljesen soha nem szakadtam el.

- Mindezek után fel kell tenni a kérdést, hogy hogyan kerültél Egerbe?

- Megmondom őszintén, hogy ha nyolc-tíz hónappal korábban beszélgetünk, akkor azt mondom, hogy jó volt, szép volt a vízilabda, de én már nem gondolkodom ebben, hanem a munkámra koncentrálok. Aztán teljesen váratlanul, Bárány Attila megkeresett, úgy január közepén, vagy vége felé. Felvázolt egy tervet a jövőbeni csapatról, amiben nekem is szerepet szánt. A sok munka mellett egy eléggé kényelmes életet alakítottam ki magamnak New Yorkban, de úgy gondoltam, hogy ez egy olyan lehetőség, ami már az én életemben máskor nem lesz. Pár hétig gondolkoztam, aztán igent mondtam. Dolgozni tudok majd később is, viszont most huszonhét éves vagyok, ilyen lehetőség még egyszer nem lesz, hogy akár a Bajnokok Ligájában, akár a magyar bajnokságban, egy ilyen szintű csapatban, később valamikor szerepet kapok. Így aztán belevágtam, itt vagyok.

- Említetted, hogy két évig, csak a kikapcsolódás szintjén vízilabdáztál a munka mellett. Két év után vissza lehet jönni arra a szintre, amit Egerben elvárnak tőled, vagy amit korábban megismertünk?

- Ott volt előttem több példa, de a legmeghatározóbb, az Merrill Moses-é. Ő volt a kapusedzőm az egyetemen. Róla sokan tudják, hogy 2008-ban az olimpián őt választották a legjobb kapusnak. Azt a sztorit már kevesebben ismerik, hogy 2004-ben, amikor egy kirobbanó tehetségnek számított, Rudics nem vitte ki az olimpiára. Akkor úgy elkeseredett, hogy majd három évig teljesen abbahagyta a vízilabdát, aztán mégis visszajött a legmagasabb szintre. Én azért ez alatt a két év alatt játszottam meccseket, szerepeltem különböző tornákon, tehát nem álltam le teljesen, még ha az intenzitása a dolgoknak nem is volt annyira előtérben. Vagy amikor Miskolcra igazoltam akkor sem voltam még annyira sem aktív, mint ebben a két évben, s két, három hónap alatt sikerült annyira felhoznom magam, hogy úgy gondolom nem vallottam szégyent.

- Változott a szemléleted az egyetemi bajnokságban, vagy az azt követő időszakban? Más kapus lettél, hogyan voltál képes fejlődni?

- Teljesen más kapus lettem. Amikor az egri évek után Amerikába kerültem, akkor hamar rá kellett arra jönnöm, hogy ha nem próbálok meg sokkal többet mozogni, akkor bizony gáz lesz. Egy kapus ugyanis önmagában kevés. A teljesítménye mindig függ a védekezéstől is. Na, ott nem volt blokk, mindenhová oda kellet érnem, ami később aztán a hasznomra is vált. Átalakult a stílusom, sokkal mozgékonyabb lettem, mint  anno voltam.

- Mikor játszottál utoljára Egerben?

- A 2009-2010-es szezonban. Olyan csapattársaim voltak, mint a jelenlegi klubelnök Bárány Attila, Biros Péter, Decker Ádám, Szécsi Zoltán, Kevin Graham, Erdélyi Balázs, Kovács Gábor, Bundschuh Erik, Varga II. Zsolt, Hárai Balázs, Binder Szabolcs, Sántavy Máté, Hegedüs Gábor, Aaron Faltham, Jakab Dániel. Nagyon jó csapat volt, másodikok lettünk egy ötmeccses döntő után a Vasas ellen. Az érdekessége annak a szezonnak az volt az én részemről, hogy Szécsi Zoli nagyon korán megsérült és sokkal több lehetőséget kaptam, mint anno tizennyolc évesen remélhettem. Ráadásul, ahogy visszajött Zoli az első sérüléséből, az első meccsen megint megsérült, úgy hogy nyolcvan százalékban én védtem végig a bajnokságban, meg a Bajnokok Ligájában, ahol sikerült bejutnunk a legjobb nyolc közé.

- Most azonban a világ egyik, ha nem a legjobb kapusát, Braniszlav Mitrovicsot kell pótolnod, aki ráadásul óriási népszerűségnek örvendett Egerben. Ez ösztönzőleg hat rád, vagy inkább terhet jelent számodra?

- Nyomasztani egyáltalán nem nyomaszt. Motiválni inkább motivál. Tudom, hogy magasra van téve a mérce, hiszen Báne egy szenzációs kapus. Ugyanakkor én mindig is azt vallottam, hogy magammal versenyzek. Nem szabad más játékosokhoz, más emberekhez viszonyítani magunkat. Mindenkinek saját magából kell kihozni a maximumot. Teljesen más stílust képviselek, más korban is vagyunk. Báne is itt lett világklasszis kapus, amikor annak idején Debrecenből ide igazolt, akkor talán annyi idős volt, mint most én. Egerben minden feltétel adott, hogy még én is egy nagyot lépjek előre, hiszen kapusoknál ez a legjobb kor, amiben vagyok, s mindez a fejemben volt, amikor igent mondtam Bárány Attilának. Meg akarom mutatni magamnak elsősorban, hogy képes vagyok egy Eger szintű csapatban is jól teljesíteni. Hozzá kell tennem, azt is, hogy én mindig két vonalon mentem előre. A tanulást soha nem a vízilabda elé, vagy mögé, hanem közvetlenül mellé helyeztem. Mindig az volt a fejemben, hogy ha csak az egyiket csinálnám, akkor sokkal jobban is mehetne. Most adatott meg, a szerencsémnek s Dabrowski Norbinak, meg Bárány Attilának köszönhetően, akik bíztak bennem, hogy csak a vízilabda van, csak erre kell koncentrálnom. Rendkívül motiváltan várom a szezonkezdetet, nagyon izgat, hogy hogyan fog muzsikálni ez az új csapat.

- Egy fiatal és még fontosabb, hogy egy nagyon motivált társaság ez. Aki itt van, az azért van itt, mert meg akarja mutatni. Sokaknak ez a legnagyobb lehetőségük. A tehetség megvan, a motiváció adott. A jövőre nézve ez nagyon biztató, ugyanakkor azért nehéz még most bármit is mondanom, mert  Vlahopulosz még csak tegnap előtt csatlakozott Marko Avramoviccsal és a két EB-t megjárt ifiválogatottunkkal együtt, később jön Hosi, meg Sztráje is. Nem volt még olyan edzésünk ahol komplettek lettünk volna. Azt gondolom, hogy velük kiegészülve egy ütőképes csapat leszünk. Óriási potenciált látok az új fiúkban, nem véletlen, hogy szerződést kaptak. Aztán az eddigi edzéseinkről is csak jót tudok mondani. Én korábban nem dolgoztam Dabrowski Norbival, még játszottam ellene, amikor  Székesfehérváron volt. Most meg azt látom, hogy jól felépített, megtervezett, kőkemény edzéseket vezényel. Igazából akkor kezdtem őt megismerni, amikor szóba került, hogy visszajövök, akkor elég sokat beszéltünk, s tetszett amit mondott, amit felvázolt. Ami nekem szembe tűnő, az az, hogy mennyire profi klub lett az Eger.  A körülmények szenzációsak. Tényleg csak ámulok és bámulok. Így, hogy kikerültem egy kis időre a vízilabda világából még jobban értékelem, hogy ilyen körülmények között készülhetek.

- Szélesedett a látóköröm, jól éreztem magam, megismertem egy számomra teljesen új kultúrát, de mindenért keményen meg kellett harcolni, mert nagyon komolyak a követelmények. Például elmondom, hogy négy éves az egyetem, de csak egy évre adják az ösztöndíjat. Ha valaki nem a várakozásoknak megfelelően teljesít a vízben, vagy ha valakinek két féléven keresztül hármas alatt van az átlaga, akkor attól már elvehetik az ösztöndíjat. Engem az egyetemi évek nagyon megedzettek.  Nagyon cikinek tartottam volna visszajönni, azért, mert nem felelek meg. Olyan fegyelemre szoktatott a mindennapokban, hogy tudtam, most edzeni kell, most tanulni, most aludni. Sokat profitáltam belőle, s ezt tudom majd itthon is hasznosítani. Ott mindenki megy és építi a jövőjét kőkeményen, karrier-orientáltan. Ezt a szemléletet hoztam magammal, s végtelenül örülök, hogy itt lehetek, hogy így döntöttem.