Emlékek, gólok, rekordok, no meg egy kavics. A Bárány uszodával kapcsolatosan mindenkinek van egy története, egy sztorija, egy kedves emléke. Ha más nem, hát fiatal kora jelenik meg újra. Az ott töltött felhőtlen nyarak, a fázós, de mégis kihagyhatatlan telek, Válent Gyuszi bácsi szigora, Bitskey Aladár bácsi puklikat növesztő kokijai, amit a botjával kaptunk, ha nem volt elégedett a lábtempónkkal.
Emlékek, gólok, rekordok. Mi más is kerülhetett elő az ünnepi beszédekben, amelyek a Bárány uszoda hivatalos átadó ünnepségén hangzottak el. Mindenekelőtt Turay Zoltán, a TV Eger munkatársa elevenítette fel a történelmet, a mocsaras tótól, a török, majd érsekségi fürdőn át, a versenyuszodáig. Tény, hogy 1925-ben, korát messze megelőző technikai megoldásokkal megépült Egerben Európa első ötven méteres versenyuszodája. Az sem kis meglepetés, hogy 2015 februárjáig, az újjáépítés kezdetéig szolgálta a vizes sportok szerelmeseit, generációk sokaságát.
Dr. Szabó Tünde az Emberi Erőforrások Minisztériumának sportért felelős államtitkára, az egykori kiváló úszó is szívesen lépett ki az államtitkári protokollbeszédek zárt világából, amikor azt elevenítette fel, hogy mennyire szeretett itt versenyezni annak idején. Abban a létesítményben, ami letéteményese lehetett számtalan nemes ellenfelének, s a vízilabda sportot pedig egyenesen a világ élvonalába emelte.
Dr. Kemény Dénes, a Magyar Vízilabda Szövetség elnöke, amikor először körbemutatott az új létesítményben a mikrofon mögül, a TAO források jelentőségéről szólt. De valamennyien tátott szájjal hallgattuk a sztoriját, ami szerint nem szeretett ebben az uszodában játszani. Mert – mint mondta -, itt valóságos hazai pálya előnye volt. A labdaszedők ugyanis mindig egy kis dombot építettek az ellenfél kapuja elé, a medence alján lévő kavicságyból. Így segítve a hazaiak centerét, majd a nagyszünetben megismételték ezt a másik kapu előtt is. Fel is mutatta a kavicsot, amit még annak idején innen vitt el emlékbe, s most visszahozta, hogy a medencébe dobhassa, mondván, mégis csak ott van annak az igazi helye.
Habis László, Eger Megyei Jogú Város polgármestere, emlékeztetett arra, hogy mi volt a két legfontosabb kritériuma még a kilencvenes évek végén kiírt, megújítási tervpályázatnak. Mindenekelőtt meg kellett őrizni azt a hagyományt, hogy továbbra is a kavicságy közül feltörő forrásvíz táplálja az uszodát, másrészt pedig az új, huszonegyedik század technikáját felvonultató létesítménynek vissza kellett adni a régi Bárány uszoda hangulatát. Majd örömmel állapította meg, hogy mindez sikerült. Aztán köszönetet mondott mindenkinek, akik részt vállaltak ebből a remek munkából. Mindenekelőtt Bárány Attilának, az Egri Vízilabda Klub elnökének, aki nemcsak elindítója volt a felújításnak, miután összeszedte, az első ütem anyagi forrását jelentő TAO támogatásokat, hanem projektvezetőként végig is kísérte a munkálatokat. Persze kellett hozzá az önkormányzat biztosította önerő, majd az állami támogatás is, de végül mégis csak sikerült egyfajta összefogást kovácsolni a nemes cél érdekében. Kijárt az elismerés a kivitelezőknek, az Imola csoport tagjainak, akiket nem kis feladat elé állított az ingoványos talaj, s a kirakat kivitelezés sem. Mert ugye minden egrinek van egy emléke, kedves története innen, s árgus szemekkel követték a munka minden fázisát. Nem lehet olyan kritikus, aki beleköthet munkájukba.
Dr. Ringelhann György, a köztiszteletben álló gyermekorvos, a rendszerváltás utáni első szabadon választott egri polgármester – milyen jó, hogy ő is közöttünk lehetett -, is az emlékeit idézte. Azt, hogy szerelmek szövődtek itt, véget nem érő kártyacsaták dúltak, egész életeket meghatározó élmények indították útba a sokaságot a Bárányból. Ahová mindig jó volt visszatérni, ahol mindig jó volt találkozni, ahol fantasztikus sporteredmények születtek. Azt kívánta a mai fiatalságnak, akik több százan hallgatták a lelátón, hogy ebben az új, fantasztikus létesítményben ők is találják meg azt az örömet, ami számukra a mindenséget jelentette. Nem idézett fel neveket, mert az soha véget nem érő lett volna, s sértődés nélkül lehetetlen vállalkozás is, csak Baranyai Györgyöt említette, aki egész életében a vízilabda sportot szolgálta.
Madaras Norbert kétszeres olimpiai bajnok vízilabdázó, a Ferencváros vízilabda szakosztályának elnöke is szívesen emlékezett arra, hogy innen indult, s mindent a régi jó öreg Bárány uszodának köszönhet.
Ha pedig uszodaavató, akkor elengedhetetlen a szalagátvágás. Mindenki fogott egy darabot. Politikusok, városvezetők, leendő üzemeltetők, olimpiai bajnokok, kivitelezők, sportvezetők. Köztük pedig az Egri Vízilabda Klub legfiatalabb tagja, a megilletődött Korózs Emma, mint egy jelképe a jövőnek. Akiknek épült, akiknek megújult, akiknek megfiatalodott a jó öreg Bárány, amihez mindenkinek kötődik valami emléke.
Miközben útjára indult a labda a ZF-Eger női és férfi vegyes csapatainak uszodaavató mérkőzésén a lelátón helyet foglalók népes tábora is emlékeket idézett. Azt, amikor még Eger első olimpiai bajnoka, Pócsik Dénes bombázott a kapuba hálószaggató módon, vagy amikor a játékvezető a vízbe menekült a teltházas nézősereg haragja elől – na, jó lehet, hogy segítettek neki -, vagy egy nemzetközi tornát megelőző edzések azért késtek rendszeresen, mert az amerikai válogatott tagjai nem akartak kimenni az uszodából, még annak minden részletét filmre nem rögzítették. Lábtengó mérkőzéseket idéztek, amelyek vérre mentek a beton lelátó alatt, vagy amikor nem lehetett beférni arra az úszóversenyre, ahol Egerszegi Krisztina, mindenki Egérkéje is vízbe ugrott. Hallottunk olyan sztorikat is, amiket sajnos nem írhatunk ide, meg egyébként is a gyerekeké volt a főszerep. Több száz vízilabdás palánta ugrott a vízbe egyszerre, jelezve, hogy köszönettel átvették az uszodát, majd Barta Mónika tanítványa a tíz éves Jánosi Zengő szinkronúszó kűrjével ért véget a megnyitó.
Kezdetét vette egy új korszak, a Bárány uszoda történetének legújabb, huszonegyedik századi kora.
[vc_row][vc_column][mk_photo_album column="1" thumbnail_preview="false" count="1" posts="103548" show_overlay_without_hover="true" cover_image_hover_animation="blur"][vc_empty_space][/vc_column][/vc_row] (FOTO: Lénárt Márton)