Amikor Bárány Attilának, még aktív játékos pályafutása idején, az egyik edzés közben elkezdett rakoncátlankodni a szíve, orvosai, alapos kivizsgálást követően azt tanácsolták, hogy keressen magának valami könnyebb foglalatosságot. Erre mi történt? Dolgozott ugyan másfél évig informatikusként, aztán pedig elvállalta az Egri Vízilabda Klub vezetését, mint ügyvezető elnök. Bár, azóta kifejezetten jó egészségi állapotnak örvend, de kell-e mondani, hogy a doktorok nem éppen erre gondoltak. Amolyan valódi mély víz ez, sokkal több a strandok figyelmezető tábláinál: csak úszóknak!
Tény, hogy a klub töretlenül fejlődik. Nemcsak szakmai értelemben, hanem a háttérmunkát végzők személyi állományát nézve is. Infrastrukturálisan pedig – mint arról nemrégiben részletesen is szóltunk honlapunkon -, az elmúlt időszakban olyan előrelépés volt tapasztalható, ami a korábbi években még soha. Nincs megállás! Minden szinten a fejlődés az egyetlen meghatározott cél, ami persze általános megfogalmazásnak hangzik, de itt évről, évre nyomon követhető.
Mindenekelőtt ezt emelte ki, amikor a 2017-2018-as szezon értékelésére kértük. Az utánpótlás kapcsán elmondta, hogy a pedagógus és szakedzői végzettséggel rendelkező szakemberektől soha nem az eredményességet, a bajnoki tabellán elfoglalt helyezést kéri számon, a szezon végén. Az értékrendet az jelenti, hogy honnan indult és hová fejlődött az adott közösség. Ebben pedig a legkisebbektől, az ifjúsági korosztályig bezárólag nem áll rosszul egyik társaság sem. Kiemelte, hogy ennek még inkább egy rendszerben kell működnie, ami a további előrelépés záloga. Mert amikor mindenki megismerte, elsajátította a stratégiát, s ezek a mindennapokban működnek, világossá téve a célt, akkor valamennyien hozzá tudják tenni azokat a pluszokat, amik egyéniségükből fakadnak. Mert szerencsére kiváló egyéniségek dolgoznak az utánpótlással. Ettől lesz több egy egri játékos egy más klubnál nevelkedőnél. Mint mondja, nem nagy találmány ez. Így kell működni egy vízilabda csapatnak, ahol szintén van egy rendszer, ott is mindenki ismeri, tudja a dolgát, a konkrét feladatát, amin túl, bele kell építeni egyfajta indivídumot, azt a pluszt, amivel jobbak lehetünk. Az eredmény pedig ott mutatkozik meg, hogy az elmúlt években mindig jön az utánpótlásból játékos, aki lehetőséget kap a felnőtt csapatainkban. Pedig a legmagasabb szinten van a felnőtt csapatunk, akár nemzetközi, akár a hazai viszonylatban. Akik pedig nem férnek be a felnőttek közé, azok is tudják folytatni a vízilabdát, mert olyan alapképzést kaptak, amit máshol nem, vagy csak nagyon kevés helyen. Az utánpótlás eredményessége pedig ebben mutatkozik meg. Kiemelte azt is, hogy bár nem lesz mindenkiből vízilabdás, aki hat éves korában csatlakozik a klubhoz, de itt értékként kezelnek mindenkit. Megtanulnak olyan dolgokat, amik a későbbiek során lesz nagy hasznukra. A kitartást, a közösségben való munkálkodást, a mozgás igényét, annak örömét, és sok minden mást. Kapcsolatok épülnek, életre szóló barátságok köttetnek. Szólt arról is, hogy itt egy hat éves gyerek ugyanolyan fontos, mint egy Hosnyánszky Norbert, vagy éppen egy Decker Ádám, s mindenki ugyanúgy, ugyanolyan értékrendek alapján, ugyanannak a valóságos klubnak a tagja.
A női szakág kapcsán kifejtette, hogy a legjobb kezekben van Biros Péter irányításával. Hiszen látszik a fejlődés úgy az utánpótlásban, mint a felnőtt csapatban. Amikor két évvel ezelőtt elkezdte ezt a munkát, rövid-, közép-, és hosszú távú célokat tűztek ki. Az újjáépítés első fázisán túlléptek, egy igen fiatal gárdával, többnyire saját nevelésű játékossal. Visszaszereztük a respektünket, amit jelez az is, hogy már válogatott játékost is tudtak szerződtetni a következő szezonra. A végleges keret kialakításán azonban még dolgoznak. Következhet tehát az a bizonyos középtáv, de már látható az út, ami a magyar bajnokságban, vagy akár a nemzetközi porondon is az élmezőny felé vezet. Hangsúlyozta azonban, hogy türelmesnek kell lenni, még akkor is, ha ő maga is vágyik már a 2013-as eredményekre, amikor többségében saját nevelésű játékossal nagy sikereket értünk el.
Egyetértett azzal, hogy a férficsapat változatlanul a klub zászlóshajója. A legnagyobb eredményként pedig azt tartja, hogy úgy a magyar bajnokságban, mint a Bajnokok Ligájában évről, évre az élmezőnyhöz tartozunk. Mindenki kiemeli, hogy a magyar bajnokság a világ legjobb bajnoksága. Ez igaz, mint ahogy az is, hogy csak egy minimális dolog hiányzott az idei döntőkhöz. Látni kell azt is, hogy kik játszanak az ellenfeleink csapataiban, s tudjuk, hogy lényegesen nagyobb költségvetésből dolgoznak, mint mi. Az adott körülmények között nem elégedetlen az eredménnyel, bár a döntők neki is hiányoztak. Felhívta a figyelmet arra, hogy a jövőben egyre nehezebb lesz döntőt játszani, s az anyagi különbségeket, az itteni szakmai munkával kell pótolni, kiegyenlíteni, amire a szakmai stáb, Dabrowski Norbert vezetésével maximálisan alkalmas. A szezon legnehezebb részének pedig azt tartotta, hogy minden eddiginél korábban, már januárban beindult az átigazolás. Sokan nem látják, hogy úgy kell tárgyalniuk a következő idényről, hogy februárban még a körvonalai is alig látszanak a következő költségvetésnek, így pedig nagyon nehéz megegyezni maradókkal, és új csapattagokkal. Ezzel párhuzamosan pedig akkor a legélesebb a küzdelem a bajnokságban, és a nemzetközi porondon is. Akik ilyen korán elindították az átigazolásokat, a játékosokkal való tárgyalásokat, azok valószínűleg meghozták azt a döntést, hogy nekik az aktuális bajnokság már nem számít. Nekünk meg akkor voltak a szezon szempontjából a legfontosabb mérkőzéseink. Azon igyekeztek a tárgyalásaik során, hogy ne zavarják meg az aktuális feladatokat. Mert jött éppen egy Pro Recco, vagy egy héten belül két Szolnok elleni összecsapás a Bajnokok Ligájában. A távozó játékosok mindenesetre sportemberi nagyságukról tanúbizonyságot téve küzdöttek tisztességgel az utolsó pillanatig. Csak úgy mellékesen megemlítette, hogy voltunk már hasonló szituációban négy évvel ezelőtt, s akkor is sikerült úrrá lenni a helyzeten. Így most is, egy feltörekvő, bizonyítani, fejlődni vágyó, agilis csapatunk lesz, akiknek a maradókkal együtt megtiszteltetést jelent Egerben vízilabdázni.
Amikor pedig azt kérdeztem tőle, hogy milyen szezonja volt személyesen Bárány Attilának, akkor láttam rajta először a bizonytalanságot. Amolyan mondjam, ne mondjam vívódást. Aztán mégis csak elmondta, hogy érték az utóbbi időben számára teljesen érthetetlen támadások. Erre pedig még nem volt példa, hogy az így kialakult környezetben arra kellett figyelnie, ne ez vigye el az energiát. Mert ha a munkatársaitól maximumot követel, akkor neki is maximumot kell nyújtania. Az elkövetkezőkben is minden igyekezetével arra törekszik, hogy kikapcsolja ezeket, hogy minden erejével a jövő feladataira legyen képes koncentrálni. Még akkor is, ha mély víz ez! Csak úszóknak!
(FOTO: Sulyok Erika, Lénárt Márton, archív