Csodáljuk a Bajnokok Ligáját, legyen az bármilyen sportág, futball, kézilabda, vízilabda, bármi. A klubszezon csúcsa minden BL mérkőzés. Eljutni a döntőig, az pedig az álmok netovábbja. Akármilyen formában is rendezik, végig kieséses rendszerben, vagy négyes, hatos, nyolcas torna keretén belül, a végső győzelemért harcba szállni csakis a legnagyobbaknak, a legjobbaknak adatik meg. Őket lessük, várjuk, figyeljük, mert tudjuk a felejthetetlen sportértéket, évekig meghatározó élményeket kapunk. Akár a televízió előtt, akár a helyszínen adatik meg, ki nem hagynánk egyik évben sem.

Ami a futballnak a Real Madrid, a női kézilabdának az Audi ETO Győr, nekünk, egrieknek vízilabdában a ZF-Eger. Fantasztikus teljesítmény, hogy június 7-én Genovában is ott leszünk, hogy megküzdhessünk a bajnokokkal abban a ligában, ahová már négy éve beiratkoztunk mi is. A legjobbak közé, az európai elitbe.

Fanatikus sportrajongóként nézem a Bajnokok Ligája döntőit. Elfelejtek minden mást, amíg Görbicz Anita a magasba nem emeli a méretes trófeát. Hallgatom Ambros Martint a csodaedzőt, aki minden győzelem után csak úgy Ambros volt mindenkinek. Mennyire fájt neki kimondani, hogy elmegy egy másik országba, új kihívásokat keresni. A Győrrel már mindent, és mindig megnyert. Ő az egyetlen ember az országban, akitől elfogadjuk, ha azt nyilatkozza: „Kurva jó!”, mert csak ennyit tud magyarul, ezt is a játékosai tanították meg vele poénból.

Drámai megsemmisülés és mennyországi magasságok jellemezték a futball döntőt, ahol már tudjuk, mindig a Real Madrid nyer. Milliók könnyeztek együtt a megsérült Mohamed Szalahval, vagy néhány perccel később a hasonló sorsra jutott Carvajallal. Ami pedig Loris Karius legnagyobb drámája volt, az Karim Benzema csodája. Mindez pedig csak addig tartott, amíg be nem állt egy bizonyos Gareth Bale, aki leírhatatlan gólt ollózott. Aztán Karius indiszponáltságát kihasználva második góljával megnyerte csapatának újra a trófeát.

Milyen jó leírni: nincs vége! Mármint a Bajnokok Ligája döntők sorozatának. Mert jön a mi kedvenc sportágunk bajnokainak megmérettetése. Ülök a megújult Bárány Uszoda korlátján, és az egyik utolsó edzésüket figyelem. Mennyi áldozat, lemondás és veríték, amíg Genovába eljutnak. Az, ahogy Dabrowski Norbi ezredszer is elmagyarázza mit játszik a Barceloneta emberelőnyben, hátrányban, s hogy támadnak egyenlő létszámnál. Hiába nyert már olimpiát, s mit tudom én még mi mindent Hosnyánszky Norbi, mégis milyen alázattal ismétli ugyanazt a figurát. Felszisszenek, amikor Decker Ádi akkorát kap csapattársától a rövid fánál, mintha már a Barceloneta bekkjével találkozott volna. Rasovics meg nem mondom hányadszor is a kapuba vágja Vlachopoulos passza után a labdát, de amikor mégis sikerül Csucskónak kiblokkolni egy lövést, Bane úgy megdicséri, mintha ezen múlna a trófea. Nincs megállás, óriási a hajtás! Avramovics szinte derékszögig hajlova bombázza a kaput sorozatban a rosszkéz oldalról, s szemmel láthatóan jól esik neki, amikor jön a partról a dicséret: „ez az Marko!” Ha becsúszik egy rossz passz, egymást dorgálják, mert ez nem megengedhető, még edzésen sem! A fiatalok – Lőrincz Bálint, Biros Barna, Csiszár Boldi -, úgy kaparnak, mintha az életük függne ettől. Hárai, az egekig emelkedik, mielőtt a kapuba húzza a labdát, Bedő pedig kap eleget centerben. Mint hallhattuk tőle, már minden kavicsot ismer a medence alján. Angyal Dani ezen csak mosolyog, de véleményezésre nincs ideje, mert Kovács Gerire vált. Akit Dabrowski Norbi lecserél, az fújtat egyet, de csak addig, amíg Petrovai Marcihoz nem ér, aki „feltálalja” a medicinlabdát az egységnyi időig tartó lábtempóhoz. Amikor vége, Dabrowski Norbi elégedetten összegez: „már le sem kellene jönnöm, mert mindenki tudja a feladatát.” Aztán, mintegy saját maga cáfolatatként kisebb csoportoknak még egyszer és még egyszer elmagyarázza, hogy mit játszik a Barceloneta előnyben, hátrányban, s azonos létszámnál.

Miközben van, aki csak a Barcelonetáról hajlandó nyilatkozni, s van, aki már az Olympiakosz – Spandau meccset is lejátszotta fejben, úgy, hogy nekünk melyik is lenne a jobb, s van, aki azt is ki merte mondani: érem kell, sőt, mellé a trófea, újra eszembe jutnak a nyár elején már lejátszott BL döntők. Azonban már egyre halványulnak az emlékek. Görbicz Anita, Garet Bale, vagy Karim Benzema? A maguk műfajában kimagasló világsztárok! Milyen jó, hogy nekünk is van egy világsztárokkal telitűzdelt csapatunk! Akik sorozatban immár negyedszer ostromolják a Bajnokok Ligája csúcsát. Már kevesebb mint egy hét, és szurkolhatunk. A televízió előtt, vagy akinek megadatik a helyszínen. A fiúk hallani fogják: „Gyerünk gyerekek, egy város veletek!” Sőt! Még annál is többen! Csak kezdődne már!