Megcsinálták! Négy egymást követő szezonban. A Bajnokok Ligája végjátékának sorsolásánál ezúttal is ott lesz a ZF-Eger csapatának a neve abban a kalapban, amiből majd kihúzzák ki, kivel játszik. Nem  mindennapi tett, s talán maguk a játékosok, a szakmai irányítók sem fogják még fel, hogy mekkora bravúrt hajtottak végre. Egyszerűen nincs idejük ezzel foglalkozni, mert nyakunkon a következő nagy feladat, a vasárnap délutáni Szolnok elleni rangadó.

A Herceg Novi meccs lefújását követően, a csapat szellemi vezére, az olimpiai bajnok Hosnyánszky Norbert, a rá oly jellemző szerénységgel értékelt. Nem ájult el ettől a kétséget kizárólag óriási sikertől, hanem azt fogalmazta meg, hogy menni kell tovább, mert ez is csak egy olyan mérkőzés volt az előttük álló nem kis sorozatban, amit igen is meg kellett nyerni. Már ott a medence partján, még vizesen, a vasárnapra gondolt. Ez lehet a siker záloga?

Amikor pedig Lőrincz Bálintnak gratuláltunk, aki nagyokat fújtatva próbálta vizes testére erőszakolni a ZF-Eger feliratú egyenköntösét, szintén meglepő dolgokat hallhattunk. - Még nem nyertünk semmit -, mondta egy olyan Bajnokok Ligája mérkőzést követően, amely során, a kilenc montenegrói válogatottal felálló ellenfélnek egy pillanatnyi esélyt sem adtak. Majd így folytatta: - Most már ott vagyunk, ami boldogsággal tölt el. Most már őszintén merek arról beszélni, hogy dolgozunk tovább, mert igenis meg akarjuk nyerni a Bajnokok Ligáját. A felhőtlen öröm az lenne, amikor magasba emelhetnénk a hőn áhított trófeát. Ők érdemelnék meg a legjobban - köszönte meg a szurkolást a felettünk, a lelátón,  önfeledten ünneplő közönségnek. Akikről már tudjuk, hogy a genovai utat szervezik, hogy ott is világgá kiálthassák: "Itt van az Eger!"

Fantasztikus sportemberek egytől, egyig! Láttam nem egy tréningjüket, aminek a nézésébe is belefáradtam. Olyan munkát végeznek, amiről az egyszerű halandónak elképzelése sem nagyon lehet.  Nem  lenne stílszerű, sem pedig sportszerű olyan összehasonlítást tenni, hogy néhány csilli, villi stadiont összepiszkoló labdarúgóhoz képest, - akik közül mellesleg nem egy milliárdosként fejezi be pályafutását -, mekkora a mindennapos teljesítmény különbség. Már frázisként ismételgetjük - de nagyon igaz -, hogy ezek a fiúk a mai kor, valóságos gladiátorai. Akiket ugyan egyszer, egyszer le lehet győzni, de veszíteni a fenti nyilatkozataik miatt sem fognak soha. Mert újra, meg újra ringbe - bocsánat, vízbe -, szállnak, s foggal, körömmel harcolnak, hogy nekünk örömet szerezzenek.

A győztes hadvezérből, Dabrowski Norbertből is nehezen lehetett kicsikarni egy rövidke nyilatkozatot, mert sietett az övéihez, akiket egyesével megához húzott és megölelt. Ekkor már egyikőjük sem haragudott rá, azért a sok hétköznapi sanyargatásért, amiket át kellet élniük, hogy idáig eljuthassanak.

Megcsinálták! Ott lesznek, immár negyedszer, egymást követően. Mindezt úgy, hogy minden szezon előtt azt tartották a ZF-Eger gárdájáról: jelentősen meggyengült. Ha  minden szezonban, az érkezők és távozók névsorát összevetjük, akkor lehet, hogy úgy tűnt. Most már azonban tudhatjuk, hogy  miért ragaszkodik Dabrowski Norberthez és stábjához, Bárány Attila klubelnök. Tudhatnak valamit a szakmáról! Ezt pedig leginkább az a Bárány Attila értheti, aki maga is, a centerek könnyűnek egyáltalán nem nevezhető életét élte, hosszú szezonokon keresztül.

Azt mondta egyszer Dabrowski Norbi egy folyosói beszélgetés alkalmával, a fenti témáról, hogy minden szezon végén sajnálja a távozókat. Olyan szakma ez, mint a tanároké. Szinte egymást követik a ballagások, a szomorú búcsúzások, de amikor az új tanév kezdetén belép az osztályfőnök az újonnan érkezett diákjai közé már tudja, hogy most őket kell közösségé kovácsolnia. Mert mint azt a legújabb klubunkról szóló rövid videó is hirdeti: Mi egy csapat vagyunk! S ez az ami talán még annál is fontosabb, hogy sorozatban, immár negyedszer ott vagyunk a Bajnokok Ligája végjátékában!