Az már megszokott és természetes, hogy a hozzáértő egri közönség kiemelt figyelemben részesíti az új csapattagokat. Amikor azonban elterjedt a hír, hogy Angelosz Vlahopulosz Egerbe igazol, minden eddiginél nagyobb volt az érdeklődés a személye iránt. Biztos, hogy új színt hoz majd a ZF-Eger játékába. Ha külföldről érkező játékosokról beszéltünk, akkor leginkább a Dél-szláv vonal volt a domináns. Szerbek, montenegróiak, horvátok, esetleg egy-egy ausztrál, vagy amerikai, akik úgymond befértek az igazán kiváló magyar játékoskeretekbe.

- Engem is meglepett, amikor Bárány Attila klubelnök felhívott telefonon, s azt kérdezte, hogy lenne-e kedvem itt játszani -  hallhattuk átigazolásának történetét. - Nagy várakozással tekintek az egri szereplés elé, mert tudom, hogy egy nagyon jó csapatba kerültem, s ezért is mondtam örömmel igent az elnöknek. Az egri vízilabdának nagy a respektje egész Európában, ismerik és elismerik a klubot. Évek óta ott van Európa élmezőnyében, csakúgy, mint a világ legjobbjának tartott, magyar bajnokságban. Itt játszani, olimpiai-, és világbajnokokkal óriási kihívás.

- Akkor figyelt fel rád az egri szakvezetés, amikor a válogatottban, rosszkéz oldalról, jobb kézzel négy bombagólt lőttél a magyaroknak...

- Örülök, ha ez így van, s emlékeznek rá. Azon a meccsen tényleg jól ment a játék.

- Hogy kerültél jobbkezesként a rosszkéz oldalra?

- Gyerek koromtól ezen a poszton játszom. Tudom, hogy a magyaroknál minden korosztályban remek balkezesek játszottak. Általában azonban nagyon kevés a balkezes játékos. Mindig a kapás oldalon játszanak a legveszélyesebbek, hatalmas lövőerővel. Ellenük pedig a rossz kéz oldalon kell nagyon jól védekezni. Ezért is vállaltam ezt a pozíciót szívesen, már nagyon fiatalon. Ott nem mindig a góllövés a lényeg, hanem a jó passz, a centereknek, a belső embereknek. Meg persze mindennek az alapja a jó védekezés, jól kell úszni, gyorsnak kell lenni. A mai modern vízilabda erre épül. A védekezésre és a gyorsaságra, a pontos passzokra. Ezekben úgy gondolom, hogy elég jó vagyok. Igazán akkor teljesítek jól, ha ezek összeállnak a játékomban. A gólok pedig jönnek lefordulásból, de a pozíciós játék közben is meg lehet találni azt a pici rést a kapu felé, még ha a jobb oldalon, jobbkezesként játszol is.

- Volt már korábbi élményed az egri uszodáról?

- Két mérkőzésen szerepeltem itt, még amikor az Olympiakosz játékosa voltam. Mindkétszer telt ház volt és remek hangulat. Egyszer döntetlen volt az eredmény, aztán pedig nyertünk 13-12-re. Nagyon kemény meccsek voltak. Az nagyon tetszett, hogy amikor kikapott a hazai csapat, a publikum, akkor is megtapsolta a játékosokat. Meg bennünket is.

- Ha már itt tartunk, tőled is megkérdezem, amit Marko Avramovicstól! Volt olyan egri játékos aki különösen megmaradt az emlékezetedben?

- Már a taktikai értekezleten külön foglalkozott az edzőnk Hárai Balázzsal. Aztán a mérkőzéseken be is igazolódott, hogy miért. Mindig ő okozta a legnagyobb bajt, minden megmozdulásában benne volt a gólveszély. Megmaradtak az emlékezetemben a külföldiek is. Csuk, Vapenszki, Csucskovics, meg persze Braniszlav Mitrovics. Örülök, hogy az utóbbi kettőnek, meg Hárai Balázsnak a csapattársa lehetek.

- Magyar bajnok szeretnék lenni. Aztán játszani akarok a Final Eight-ben a Bajnokok Ligájában. Tudom, hogy jó esélyek vannak erre. A legjobb korban vagyok, huszonhat évesen, remélem ehhez én is hozzá tudok majd tenni. Addig azonban rengeteg munka vár ránk. Alaposan meg kell ismerni egymást, hogy egész évben valódi csapatként tudjunk működni, bármelyik ellenfelünkkel szemben. Aztán bízni kell az edzőben, hogy az általa kijelölt út sikeres lehet.

- Milyenek az első benyomásaid?

- Nekem nagyon fontos, hogy jó hangulatú edzések legyenek, mert úgy sokkal könnyebben elviselhető a legkeményebb munka is. Eddig ez így volt, aminek nagyon örültem. Mint ahogy annak is, hogy mindenki nagyon udvarias velem, segítőkész. Jól fogadtak, ami egy messziről jött embernél nagyon sokat számít. Legutóbb a Posilipóban játszottam Olaszországban, tehát nem most vagyok először külföldi csapatban. Mégis van egy kis izgalom, amikor új csapatba kerülsz. Ez itt hamar elmúlt, mert tényleg nagyon rendesek velem. Egyik este Dabrowski Norbert meghívott vacsorázni Noszvajra. Gyönyörű helyen jártunk. Jól esett a kaja is, de különösen a gesztus.

- Nem beszélsz magyarul. Hogyan érted meg magad a társakkal?

- Tudom, hogy a legfontosabb a közös nyelv. Ez egyelőre a vízilabda, de szándékomban áll megtanulni magyarul. Már tudok számolni és a sportágunkhoz köthető legfontosabb szavakat is ismerem. Most még angolul kommunikálunk, de szeretnék mihamarabb, már az első sikerek után magyar nyelven interjút adni.

(FOTO: Facebook.com/aggelo.vlaho, vlv.hu)