Egy-egy nagy eseményt követően szoktuk mondani: az élet nem áll meg! Most mégis, mintha egy picit megállt volna. Még ma is mindenki a Biros Péter Gáláról beszél. Annyira megható, olyan emberi, olyan maradandó élmény volt az egész, hogy nehéz túllépni rajta. Napokkal az események után is felvillannak képek, amikor bejövök az uszodába. Ott állhattam például mellette a játékos kijáróban, s közelről láthattam, ahogy nyeli azokat a bizonyos gombócokat a bemutatását megelőzően. Az arcizma pedig úgy mozgott, mintha valami nagyon rágósra harapott volna. Nem nézte a legemlékezetesebb góljairól szóló videó összeállítást, nem hallotta Petur András konferálását, aki az eredményeit sorolta. Csak a hangrobbanásból tudta, hogy most el kell indulnia. Fel a dobogóra, az egykori társak közé! Aztán amikor körbepillantott a megtelt lelátókon, láthatta, hogy mindenki állva tapsol, s hallhatta, hogy mindenki a nevét skandálja. Valahogy így: BI-ROS-PETI-BI-ROS-PETI! Igen! Csupa nagybetűvel, mert mint vasárnap este kiderült: lehet nagybetűvel kiabálni!
Aztán látok egy képet, amit Szántó György meg is örökített, amikor kisebbik fiával Vincével együtt tempóznak a kapu felé. Vagy ott van az a bizonyos Presser videó, ami a Szabó Attilával közös produkciót örökítette meg. Amikor oda ért a jól csengő sláger, hogy: „Péter! Most te jössz a sorba, kinek tudnia kell, hogy rád is vár még egy dal, de nem ez a dal, egy sokkal szebb, ami csak a tiéd..!” , no, akkor bepárásodott a szeme, s nemcsak neki, hanem a lelátón közösen éneklőknek is. Mindezek alatt pedig a ZF-Eger játékosai jelentették a kórust. Még a magyarul alig tudó Borisz Vapenszki is teli tüdőből nyomta!
Bevillan az is, amikor felesége, Jutka, - már a Habis László polgármester adta fogadáson - férje kezébe nyomta azt a bizonyos egy példányban, csak neki készült könyvet, amit egykori csapattársai és legközvetlenebb barátai írtak, a közös élményekről. Akkor ott a meglepetéstől fel sem fogta, hogy mit is kapott.
Szép volt! Felejthetetlen volt! Kavarog az egész, az elejétől a végéig, s vissza! Bármilyen nehezen is engedjük el ezeket a pillanatokat, az élet mégsem áll meg! Összeraktuk a pótolhatatlan, nehezen megszerzett ereklyéket, egy-egy közös fotót, aláírásokat, Biros Gála pólót, s ki tudja még mi mindent, s a legláthatóbb helyre tettük. Hogy ha ránézünk, még sokszor bevillanjanak a képek, mint a legnemesebb emlékek között számon tartottak. Összesítettük a bevételt, s elutaltuk a Tamás Marcell gyógyulását segítő alapítványnak, s hallhattuk a fiáért küzdő édesanya elcsukló hangú köszönetét. Mi is figyelemmel kísérjük a kissrác hősies küzdelmét, s beszámolunk majd arról, hogy hol is tart a reményt jelentő gyógyulás útján.
Az élet aztán bizonyított, hogy valójában nem áll meg! Mert közben már arról szólnak a tudósítások, hogy kedden a vízilabda csapatok érdekeit képviselő, a Magyar Vízilabda Szövetség égisze alatt működő Liga, az alelnökévé választotta Biros Pétert, aki majd a női szakágat is képviseli az elnökségben. Lám, lám, hogy visszakerültünk a földre. Már megint a holnap, az előttünk álló feladatok!
Ahogy ott könyökölök a vasárnap még zsúfolt lelátó korlátján, azt látom, hogy Borisz Vapenszki, már nem a Kossuth díjas zenész Szabó Attila, hanem edzője, Dabrowski Norbert instrukcióit hallgatja. Már nem énekel, hanem kapura lő. A vasárnapi kórus többi tagja is visszatért eredeti „szakmájához” a vízilabdához. Mert bár szépen szólt a dal, mégiscsak a vízilabdához értenek igazán. Ezt pedig legközelebb péntek, szombat, vasárnap, a Bajnokok Ligája második selejtező körének Egerben megrendezésre kerülő mérkőzésein bizonyíthatják.
(FOTO: Szántó György)
