Tudjuk, hogy az új szezon bajnoki lebonyolítási rendje szerint minden pontnak nagy jelentősége van, már az alapszakaszban is. Azt azonban eddig csak papíron ismerhettük, hogy milyen erőt képvisel a csapatunk. A Tatabánya elleni mérkőzés – természetesen nem megbántva és lebecsülve a tatabányaiakat -, nem volt mérvadó. Egy ilyen rangadó, mint amilyet az olimpiai bajnokok sorával megerősített Fradi elleni jelentett, azonban már választ adhatott a címben feltett kérdésre. Persze tisztában vagyunk azzal is, hogy a látott kép még erősen torz. Azért is, mert hiányzott két meghatározó világklasszis a csapatunkból. Hárai Balázs és Milos Csuk sérülés miatt nem lehetett ott a többiekkel együtt a vízben. No, meg azért is, mert a szezon legelején még mindenki messze van a csúcsformájától, s minden csapat, csak keresi a játékát. Azt, ami az eddigi igen kevés közös gyakorláson még közel sem rögzült annyira, hogy minden olajozottan működjön.

Mindennek ellenére kijelenthetjük: nagyon jó mérkőzés volt. Egy igazi, változatos, fordulatos, izgalmas, feszültségektől sem mentes rangadó. Színvonalában is igazolta azokat, akik a magyart tartják a világ legjobb bajnokságának. Leginkább az ilyen mérkőzésektől. Négy csapatban több olimpiai bajnok játszik, mint más nemzeti bajnokságokban összesen.

A mérkőzés lefújását követően ráadásul ugyanazt mondták – már aki egyáltalán képes volt megszólalni -, a fradisták és az egriek is: nyerhettünk volna. Hogy ki állt közelebb a győzelemhez, s az miért maradt el, azt most hagyjuk. Inkább azt nézzük meg, hogy mit bizonyított nekünk, egrieknek ez a mérkőzés?

Mindenek előtt azt, hogy egyáltalán nem a kincstári optimizmus mondatta az elnöki és edzői nyilatkozatokban a szezon előtt, hogy minden szinten – kupa, bajnokság, BL - a döntő a cél. Bár egy rangadót követően dőreség messzemenő következtetéseket levonni, de az bátran kijelenthető: remek csapatunk van. A Fradi elleni rangadó sok mindent bizonyított. Többek között ezt is. Az ifiből, a felnőtt keretbe került fiataloknak azt, hogy minden eddigieknél többet kell dolgozni, mert csakis úgy lehet igazán nagy eredményeket elérni, csakis úgy válhat valaki mondjuk egy Biros Peti méltó utódjává. Sok szurkoló féltette a csapatot, mondván, hogy nem igazán erősítettünk jól a holtszezonban. Decker Ádámot mindenki ismerte, róla tudtuk, hogy mostanra vált igazán érett, kiváló pólóssá. Viszont akik Kovács Gergő neve hallatán csak a kezüket tárták szét és kérdezték, hogy ki az, azok most csattanós választ kaptak. Mintha csak Dabrowski Norbert véleményét akarta volna igazolni. Aki úgy mutatta be a fiatal tehetséget, hogy rövid időn belül a magyar vízilabda meghatározó játékosa lesz. Fiatal kora ellenére élményszámba menő gólokat lőtt. Minden egyes találatánál látszott, hogy nemcsak úgy durr, megy ahová megy, hanem az oda is ment, ahová szánta. Meglepően tudatos volt, gyors és erőtől duzzadó, s az is feltűnt, hogy minden pillanatát élvezi ennek az oly népszerű játéknak.

Az is elhangzott több nyilatkozatban, hogy a hazai rendezésű BL második selejtezőjének csoportkörére élesítik majd igazán a csapat játékát, amire tudvalevőleg október 14 és 16-a között kerül  sor. Pedig az már szerda este is látszott, hogy a sérülteken kívül a csapat valamennyi tagja kész az idei nagy feladatok elvégzésére.

Nem csalódtunk! Egy igazi sportélményt kaptunk szerdán. Csak az a fránya győzelem. Csak az maradt el. Hogy miért? Azt inkább most hagyjuk Elégedjünk meg annyival: egy igen megnyugtató választ kaptunk a címben feltett kérdésünkre…