Először sokan nem is nagyon akarták elhinni, csak amolyan zuhanyhíradóból származó pletykának tudták be. Aztán csak tartotta magát a hír: Zalánki Gergő elhagyja nevelőegyesületét és a rivális OSC-hez igazol. Amikor pedig mindez hivatalossá vált, akkor egyre többen tették fel a kérdést: miért? Ráadásul pont most, amikor nagyon jól játszik, amikor Benedek Tibornak is miatta főhet a feje, hogy a három rendelkezésére álló, egyaránt remeklő balkezes közül, melyik kettőt vigye Rióba, az olimpiára. Sok volt a találgatás, a mendemonda. Emlegettek mesés fizetéseket, a fővárosba költözött szerelmet, korábbi játékostársak csábítását és sok egyéb mást. Megkérdeztük a legilletékesebbet, őt magát: miért, ez a meglepő váltás?

- Ha most azt mondom, hogy azért, mert egyszerűen környezetváltásra van szükségem ahhoz, hogy tovább fejlődjek, akkor sokan úgy érezhetik: na, ez is előjött a szokásos sablon szöveggel. Pedig összességében erről van szó. Úgy éreztem, hogy tizennégy év után ki kell mozdulnom innen, azért, hogy máshová menjek edzésre, azért, hogy minden megváltozzon körülöttem.

- Nem a zsebedben szeretnék turkálni, de ahhoz, hogy ezt így érezd kellett egy jó ajánlat?

- Elhiheti mindenki, hogy nem a pénz miatt váltok. Igen, kellett egy jó ajánlat szakmai értelemben. Fiatal vagyok, s nem titok, hogy szeretnék többet játszani. Nekem nagyon fontos, hogy még több tapasztalatot gyűjtsek, hogy érezzem a bizalmat, valami olyasmit, amit a bajnoki döntőben éreztem.

- Bocsánat, hogy közbe vágok. Mit éreztél a bajnoki döntőben?

- Valami olyasmit, amit utoljára az ifjúsági bajnokság során. Akkor azt mondta nekem Tóth Kálmán, amikor lecserélt, hogy gyorsan fújjam ki magam, mert mennem kell vissza, meg kell nyerni a meccset. Most először hallottam valami hasonlót, ha nem is pont ugyanezt Dabrowski Norbitól. Éreztem, hogy számít rám, hogy fontos vagyok.

- Akkor…?

- Azt azért tudhatjuk, hogy nem mindig volt ez így. Gerendás Györgynél mutatkoztam be az OB-I-ben. Amikor megtörtént a váltás és Norbi lett az edzőm sokat játszottam és jól is ment, aztán jöttek sorban a sérülések. Hol az orrom, hol az ujjam, tört el, hol a vállamban szakadt el az izom. Én nagyon igyekeztem ezekből a sérülésekből visszatérve újra jó formába lendülni, de ez nem sikerült mindig és ebbe talán az is belejátszott, hogy kevés lehetőséget kaptam a bizonyításra. Ha valakit ki kellett hagyni a csapatból az rendre én voltam. De ezt nem felrovom neki, hisz az ő felelőssége az általa legjobbnak hitt csapatot a vízbe küldeni. Nagyon sokat tanultam tőle, mert rendkívül profi edzéseket vezényelt. Tudatosan, felkészülten, ami nagyban hozzájárult ahhoz, ahogy fejlődtem. Nehogy most valaki is belemagyarázza, hogy miatta mentem el, mert ez nem igaz.

- Apropó ujjtörés. Mindenki emlékszik, hogy tavaly nyáron egy héttel az Universiadéra történő utazás előtt eltört az ujjad. Vincze Balázs, aki történetesen nemcsak az Universiade válogatott kapitánya, hanem az OSC edzője is, mégis elvitt magával a tornára, ahol aztán nagyban hozzájárultál a végső győzelemhez. Ez a történet mennyire játszott szerepet?

- Igen, ez egy nagyfokú bizalom volt az irányomban. Biztos ez is sokat jelentett a végső döntésnél, amit nagyon sok vívódás után hoztam meg. Nehéz volt kimondani, hogy elmegyek, még magamnak is, nemhogy az elnöknek, vagy az edzőmnek. Igen, a szerelem is közrejátszott. Régóta együtt vagyunk a barátnőmmel, aki a fővárosban tanul, s úgy érzem az is adhat egy kis pluszt, hogy minden nap találkozhatunk, megbeszélhetjük, hogy mi történt, együtt indulhatunk el otthonról reggelente. Aztán a régi új csapattársak, a felvázolt szakmai elképzelések, amelyekben építenek rám. Az új impulzusok utáni vágy. Sok apró összetevője volt.

- Elárulod, hogy mikor döntöttél?

- Amikor januárban megműtötték a vállam, akkor keresett meg Vincze Balázs, igaz már korábban is hívott.Ez ráadásul egybe esett a Bárány Attilával folytatott, hosszabbításról szóló első beszélgetésemmel. Aztán sokáig őrlődtem, de amikor úgy február közepe felé eldöntöttem, akkor lekerült rólam ez a nagy teher, felszabadultam, s talán ez is segített abban, hogy jól ment a játék. Több ajánlatom is volt, nemcsak ez. Egerben is ragaszkodtak hozzám. Úgy éreztem, hogy felőröl ez a huzavona, ezért is határoztam már viszonylag korán.

- Sokan sajnálják a távozásodat…

- Én is sokszor éreztem úgy, hogy könnyebb lett volna, ha maradok. Lehet, hogy a nehezebb utat választottam. Átfutott az agyamon sok minden. Az első edzőm, Holló Tivadar, akinél a legnehezebb volt. Az ő következetes szigora nélkül nem lett volna belőlem vízilabdás. Aztán Gyulavári Zoltán, akinél, megtanultuk élvezni a vízilabdát, nagyon sokat tanultunk tőle. Ő volt az első válogatott edzőm is. Aztán Tóth Kálmán, aki talán a legfontosabb volt, aki segített felnőni, akivel összevesztünk, kibékültünk, aki valójában felkészített a profi sportra, aki először zavart haza edzésről, mert nem jól viselkedtem, akivel ifibajnokságot nyertünk. Amikor ezeket végiggondoltam, akkor éreztem úgy, hogy könnyebb lesz, ha maradok. Semmiképpen nem szeretnék úgy távozni, hogy bevágom magam mögött az ajtót. Éreztem a szurkolók szeretetét és ragaszkodását is, ami ilyen fiatalon nagyon jól esik. Bár elmegyek, de mindenkinek üzenem, aki ezt sajnálja, hogy tudom: ide tartozom. Játsszak bárhol is a világon én mindig az egri Zalánki maradok…

(FOTO: Szántó György, archív)