Amit az elmúlt szombaton, a Rijeka elleni Bajnokok Ligája-találkozón bemutatott a csapat, az maga volt a menny és a pokol. Álomszerű kezdést követően, rémálomszerű végkifejlettel. Az első három támadásból azonnal lőttünk három gólt. Aztán sikerült tovább fokozni a tempót, s amikor a nézők első ámulatukból felriadtak, máris 7-3-ra vezettünk. Tombolt a lelátó, Faragó Tamás televíziós szakkommentátorként nem spórolt a dicséretekkel. Aztán, olyan volt, mintha egy másik adóra kapcsoltuk volna a televíziót, ahol szintén egy vízilabda mérkőzést közvetítenek, de egy másikat. Ott már 9-8-ra a Rijeka vezetett. Ekkor gondoltunk először a mérkőzés közben az egy héttel későbbi bajnoki döntő rajtjára, a Szolnok elleni derbire. Mi történt múlt szombaton? Valamint mi lesz a most következőn? Dabrowski Norbertet kérdeztük.

- Több ok miatt nem nyertünk a Rijeka ellen – kezdte nagyot sóhajtva a vezetőedző. – Először is: 7-3-nál nem használtuk ki a lehetőségeinket, pedig tovább kellett volna növelni az előnyünket. Ehhez adva voltak a helyzetek, csak nem lőttük be őket. Emberelőnyök maradtak ki, elkapkodott, blokkba vágódó lövések jellemezték a játékunkat, amiből gyors gólokat kaptunk. Ahogy fogyott a különbség a két csapat között, úgy jött fel lélektanilag a Rijeka, ami nagy pluszt jelentett a játékukban.

- De miért kapkodunk, amikor négy góllal vezetünk?

- Azért, mert fizikálisan nem voltunk olyan állapotban, hogy négy negyeden keresztül tartani tudjuk a saját tempónkat. Elment hat emberünk Triesztbe. Más edzésterhelést kaptak azok, akik itthon voltak, s megint mást, akik az olimpiai kvalifikációért küzdöttek. Ezt tudtuk előre, ezt be kellett kalkulálni. Úgy gondolom, hogy a bajnoki döntő és a Final Six fontosabb lesz, mit ez a Rijekai mérkőzés volt. Még akkor is, ha nyerni akartunk, ha a csoportelsőségért akartunk Athénba utazni. Ez azonban nem sikerült, mert elcsúsztunk egy banánhéjon.

- Ezt a csoportot már korábban megnyerhettük volna, de mindig volt egy banánhéj…

- Ezen már fölösleges keseregnünk. A minimális célkitűzésünk az, ami sikerült, azaz alanyi jogon bejutottunk a budapesti hatos döntőbe. Így nehezebb lesz, de még odaérhetünk a döntőre. Ezért mondtam azt, hogy a Final Six és a bajnoki döntő az fontosabb, mint a Rijeka elleni meccs volt, mert maradt még lehetőségünk.

- Akkor nincs kesergés? Szombaton a Szolnok ellen kiegyenesedhetnek a fizikális problémák?

- Nem engedtem, hogy keseregjenek. Végül is nem estünk ki, mint említettem nem történt helyrehozhatatlan, csak sajnos nem csoportelsőként kezdjük a hatos döntőt. Ami a Szolnok elleni meccset illeti: ki merem jelenteni, hogy felkészültünk. Visszatérve még egy mondat erejéig Triesztre: az ott résztvevők hatalmas idegi terhelést kaptak. Éreztem rajtuk, hogy nehezen jönnek vissza. Viszont most már itt vannak. Már a Rijeka elleni meccs előtti utolsó edzéseken is lehetett látni a változást. Ezen a héten pedig már majdhogynem vissza kellett fognom őket. Készen állunk mentálisan is és fizikálisan is.

- Mit mondasz az esélyekről?

- A Szolnok és a Recco egy lépéssel az európai mezőny előtt van, ezt badarság lenne nem beismerni. Személy szerint azért nem keseregtem a Rijeka elleni döntetlen után, mert tudom, hogy a kupában egyszer, bárkit el lehet kapni, tehát ott van esélyünk. A bajnoki döntőben viszont háromszor kell megvernünk a Szolnokot, ahhoz, hogy bajnokok legyünk. Ez már sokkal nehezebb történet, de nem reménytelen. Gondolkodtam rajta, hogy elmondjam-e, de végül is: az a tervünk, hogy rögtön az elején, ráadásul saját otthonukban kell lerohannunk őket. Ha mindjárt az első meccsen győzünk, úgy van a legnagyobb esélyünk.

- …és ha nem, akkor…?

- Beszéljünk erről egy hét múlva. Ígérem, elmondom, hogy akkor mi van. De én inkább majd onnan szeretném folytatni a most félbeszakadt beszélgetésünket, hogy 1-0-ra vezetünk…

(FOTO: Fehér Kálmán, archív)