Mint arról a tegnapi sajtótájékoztatón is szó esett, a ZF-Eger férfi vízilabda csapata ma, azaz szerda hajnalban elutazott Barcelonába, a Bajnokok Ligája hatos döntőjének helyszínére. Az indulás előtt, a tegnapi  hazai medencében megtartott utolsó edzést követően, a felkészülésről, a fizikai, mentális, egészségi állapotról, taktikáról, esélyekről, bírói felfogásról, a Dubrovnikról, a Rijekáról, s a menet közben megjött étvágyról Dabrowski Norbert vezetőedzővel beszélgettünk.

Azt kérted a játékosoktól, hogy ha már így alakult, akkor a magyar bajnokságban Fradi elleni bronz csatát, a lehető leghamarabb zárják le…

- Így van. Én már azt a két mérkőzést is a Final Six felkészülésének tekintettem. A játékosok megértették a kérésem lényegét, s tisztességgel, becsülettel odatették magukat mindkét mérkőzésen, s magabiztosan hoztuk a kötelezőt.

Ennek volt a jutalma a két és fél nap pihenő?

- Ennek is. Meg azt is látni kell: ezek a játékosok annyit voltak vízben, hogy az a csoda, nem nőtt még pikkely a hátukra. Ők sem gépek, nagyon kellett már egy kis kikapcsolódás. December óta nem volt arra lehetőség, hogy egy pillanatra is elfelejtsék az uszodát. Nagyon sokat dolgoztak, mérkőzés, mérkőzést követett, s leginkább a mentális fáradtság jelei mutatkoztak.

Neked is sikerült kikapcsolódni ennyi idő alatt?

- Igen, végre tudtam egy kicsit foglalkozni a családommal, a három lányommal. Bár ez az edzői szakma egy olyan „betegség”, hogy ebből teljesen kikapcsolni nem lehet. Inkább azt mondanám, hogy nem minden pillanatban az előttünk álló feladatok megoldásának mikéntje járt a fejemben.

Hogyan telt a felkészülés? Mert azért már a Fradi meccs lefújásának pillanatától, szinte minden Barcelonáról szólt.

- Nagyon keményen megdolgoztunk azért, hogy ebből a csoportból a második helyen továbbjutottunk. Ezért is szólt minden már erről, no meg nem utolsó sorban ez nemcsak a klubnak történelmi siker, a magyar vízilabda is sokat profitálhat abból, hogy két csapat is a hatos döntőbe került. Ezúton is gratulálok a Szolnoknak. Maga a felkészülés egy nagyobb fizikai terheléssel kezdődött. Erre azért volt szükség, mert a sok meccs miatt nem úgy edzettünk, hogy a fizikai alap állóképességből nem veszítsenek a játékosok. Más, ha három naponként meccs van, s más, ha úgymond ráedzhetnek egy-egy mérkőzésre. Mivel volt elegendő időnk, ezeket oldottuk egy-egy kisebb pihenővel.

Azonban ahogy teltek a napok, egyre inkább úgy nőtt a feszültség, az a bizonyos versenyláz…

- Ez oly annyira igaz, hogy az utolsó napokban úgy kellett visszafogni őket. Olyanok voltak, mint a versenylovak, egyre többet hallottam, hogy csak kezdődne már. Sem fizikailag, sem taktikailag nem lehet ennél többet dolgozni, mint amennyi munkát elvégeztünk. Ezért aztán a vége felé már egyre több játékos elemet is belevittünk az edzésekbe, amiket nagyon élveztek. Ez jó feszültségoldás volt, meg ha lehet egyáltalán még erről beszélni az összekovácsolódást is nagyban segítette. Erre mondják a nagyvállalatoknál, hogy csapatépítő tréning.

Van új fegyver mondjuk emberelőnyben a Dubrovnik ellen?

- Ilyenkor új dolgokat már nem nagyon lehet kitalálni. Van négy-öt emberelőnyös variációnk, de szinte ezt játssza az egész mezőny. Ez nem azon múlik, hogy jobbra, vagy balra húzzuk el az előnyt, hanem, milyen gyors és mennyire pontos. Ezért gyakoroltuk szinte már unásig.

Szóba került az is, hogy alaposan kiveséztétek a Dubrovnikot. Mire lehet tőlük számítani, pláne úgy, hogy az első számú centerüket eltiltották?

- Támadásban ugyan azt fogják csinálni, mint a Rijeka elleni bajnoki döntőben. Inkább védekezésben fognak változtatni.

Mi kell a sikerhez?

- Szerencsés összetételű a csapatunk. Azt mondom, hogy szinte bárki meg tudja nyerni az adott meccset. Akár Biros, akár Erdélyi, vagy Hosi, Szivós, a szerbekről nem is beszélve. Hátul Mitrovics, vagy Uros. Nagy fegyver, hogy még az is nyerőember akire nem számítanak például Lőrincz Bálint. Ezért azt mondom, hogy kell egy jó csapatteljesítmény, egyénileg pedig három extra.

Milyen bírói felfogásra lehet számítani?

- A tíz lejátszott csoportmeccs alatt hasonló felfogásban bíráskodtak. Mondhatom, ugyanazon a vonalon megy a nemzetközi bíráskodás. Arra kell készülni. Nyilván a helyszínen kell majd alkalmazkodni, ha mégsem azt kapjuk amit vártunk. Egyébként meg a játékosoknak tilos a bírókkal foglalkozni, ez nem az ő dolguk. Ha majd szükséges, akkor én foglalkozom velük.

Ha csütörtökön nyerünk, jöhet a Rijeka. A Dubrovnikra készülhettünk két hetet. Vagy közben azért elő-elő vettük a Rijekát is? Hogy lehet ilyen gyorsan váltani?

- Minden világverseny ebben a ritmusban zajlik. Ezek a játékosok pedig nem először járnak majd világversenyen. Mondhatnám megszokták. Nem mondom, hogy könnyű, de azért csak kívülről látszik ennyire misztikusnak.

Csak halkan kérdezem: mi van, ha nem nyerünk a Dubrovnik ellen?

- Az első nap két vesztesének, nem jelent nagy különbséget az az elismertség, hogy a világ legjobb hat csapata közé bekerültek, s ott ötödik, vagy hatodik helyen végeztek. Akkor az van, amit már ma is tudunk, bekerültünk a klubvízilabda legrangosabb kupájának a legjobb hat csapata közé.

Erre azonban gondolni sem akarunk! Megjött az étvágy?

- Már a kérdésben is benne van: meg! Mindenki vágyakat fogalmaz meg, álmokat szövöget. Igaz ez a városra, a közönségre, a csapat minden tagjára. Rám is, meg a klubelnökre. Mindenki várja, hogy előre lépjünk.

Fogunk?

- Ez már a jóslás kategóriája. Veszíteni azonban mindenki utál, s azért dolgoztunk nagyon sokat, hogy előre léphessünk. Remélem, csütörtök estére már arról beszélgethetünk, hogy mekkorát…

(FOTO: Szántó György, archív)