Csúcsvízilabda. Fenomenális gólok. Remek csúcsrangadó. Óriási csatában iksz. Izgalom és felsőfokú színvonal. Szuperrangadó. Ez volt az általános vélemény a Szolnok-Eger vízilabda mérkőzésről szóló tudósításokban. Bár mindenhol megemlítik azt is, hogy a két csapat tőlük szokatlan módon sok hibát vétett, de ez különösebben nem foglalkoztatta a vízilabdabarátokat. A semleges nézők számára is kiemelkedő sportélményt nyújtó mérkőzésen bebizonyították a csapatok, hogy ez a sportág a mi sportágunk, s választ kaphattunk arra is, hogy miért ennyire népszerű.

Olyan gólokat láttunk, amelyek más nemzeti bajnokságban esetleg egy jön össze szezononként. Itt mindjárt húsz, amelyre egyformán csettintettünk hovatartozás nélkül. A két Varga az ellenfélnél, most is megmutatta, hogy miért tartják őket a világ legjobbjai között számon. Ráadásul, ahogy a kisebbik testvér kapura lő, az maga a fizikai törvényszerűség meghazudtolása. 

Foglalkozzunk azonban inkább a mieinkkel, mert ott is kimagasló teljesítmények sorával szembesülhettünk, s olyan meglepő dolgokkal, amelyekre a legnagyobb ínyencek is csettintettek. Ilyen meglepetés volt Vapenszki kapásoldalon történő játéka az első percekben, ahonnan be is suhintotta Deckernek a vezetést jelentő gólunkat. Sajnos ez volt az egyetlen találat, amivel vezetni tudtunk. Az önbizalom mintapéldáját jelentette Angyal, másodpercekkel az első játékrész vége előtt félpályáról lőtt gólja. Ezen mindenki mosolygott. A gólszerző örömében – biztos nem ért még el hasonló találatot pályafutása során -, akinek meg a hóna alatt becsúszott, az kínjában, mert biztos nem kapott még ilyet korábban komoly bajnoki mérkőzésen. Aztán Hárain ámulhattunk, ahogy a kapunak háttal állva behúzta a védők gyűrűjéből, Csuk mértani pontos bejátszását követően. Aztán indulhatott a Szivós,Csuk-parádé. Mintha gólszépségversenyt akartak volna rendezni. Szivós két védővel a nyakában a hosszú felsőbe, Csuk szinte a Tisza partról az alsóba. S így tovább…

Jellemző volt a mérkőzésre, hogy mindkét szurkolótábor végig tapsolta, éljenezte a mérkőzést szinte majd attól függetlenül, hogy ki ért el gólt és mennyit mutatott éppen az eredményjelző tábla. Volt gigászi küzdelem, hogy csak a két jó barát, Hosnyánszky és Kis Gábor egymás „öldöklését” említsük, volt hatalmas taktikai csata, amely során a mieinknél az egyre többet játszó Biros Péter vitte a prímet. Aztán izgalom felső fokon, mert még az utolsó percben is mindkét csapat megnyerhette volna a rangadók, rangadóját.

Előkerült sárgalapok, majd a piros jelentette a feszültséget, bár istenigazából nem volt tétje ennek a mérkőzésnek. Talán ezért is érdemel mindkét csapat nagy, nagy elismerést, mert ennek tudatában játszottak egy fantasztikus meccset, talán csak a presztízsükre vigyázva. Elhangoztak költői kérdések a mérkőzés után mint például képes lesz e ebben a szezonban legyőzni az Eger a Szolnokot. Egy szolnoki drukker költői kérdés ide, költői kérdés oda mégis megválaszolta. Braniszlav Mitrovics egyedül jobb kapus, mint Decker és Nagy Viktor együttvéve, ami a bajnokság végkimenetelét is eldöntheti akár. S bár a kijelentésben biztos van némi túlzás, de tény, hogy az Egerben már-már a várvédő hősök sorába emelt Báne magabiztos és kiegyensúlyozott, világszínvonalú teljesítményt nyújt.

A nagy izgalomban is feltűnt egy ismeretlen arc, az egri kispadon. Ki is ő? Honnan jött? Mi a dolga? Bárány Attila klubelnöktől jött a válasz. Eszlári Gergő a csapat kiváló gyúrója úgy döntött, hogy új kihívásokat keres magának a jövőben, s fájó szívvel bár, de megvált a csapattól. A kispadon az ő helyét foglalta el Zsákay Tibor, aki a jövőben ezt a feladatot ellátja. Ígérjük, hamarosan bemutatjuk, hiszen a stáb egyik fontos láncszeme lesz.

A mérkőzésre pedig szusszanva egyet csak azt lehet mondani, hogy remek propagandája volt a vízilabdának, de nincs megállás. Péntek este már a Honvéd, szerdán pedig az újabb BL ellenfél a Radnicski Kragujevac otthonában kell bizonyítani. Olyan ez, mintha időutazáson vennénk részt, csak kapkodjuk a fejünket, s egymást kérdezgetjük: mikor, milyen meccs? Na ezért vezényelte edzésre csapatát Dabrowski Norbert még Szilveszterkor is. Tudta, hogy ezt a terhelést csak így lehet bírni, csak így lehet visszajönni a meccsbe mínusz háromról egy olyan csapat otthonában, mint a Szolnok…

(FOTO: Fehér Kálmán)