Aki látta a szerdai Olympiakosz elleni Bajnokok Ligája-összecsapást, az biztos, hogy még mindig a hatása alatt van. Remegő lábakkal, levegő után kapkodva, de nagyon boldogan távoztak a nézők a Bitskey-uszodából. Megnyertünk egy olyan rangadót, ami a végelszámolásnál még nagyon sokat érhet. Menjünk azonban sorjában, nézzük, hogy mi vezetett ehhez a nagyszerű diadalhoz.

Mindenekelőtt az, hogy úgy pörög a csapat a bajnokikon, ahogy azt egy bajnoktól el lehet várni. Ha húsz gól különbséggel meg lehet verni valamelyik ellenfelet, azt hússzal verik. Egy-egy játékos kaphat mindig pihenőt ezeken a találkozókon, lehetőséget adva ezzel a fiataloknak a játékra, de a csapat mindig komplett, összeszedett, ritmusos, nagy iramot diktáló, harcos társaság képét festi. Megtisztelve ezzel az adott ellenfelet – mert nemcsak a gatyát dobják a vízbe -, kiszolgálva a kilátogató közönséget, mindig a sportélmény nyújtásának igényével szállnak a vízbe. Ezért már nem meglepő, ha az európai topcsapatok ellen, mindent kiadva magukból kell játszani.

Aztán ott van az edzésintenzitás. Dabrowski Norbert azt kérte a fiúktól, hogy úgy végezzék el az edzésfeladatokat, hogy legalább annyira fáradjanak el az edzés végére, mint a mérkőzések után szoktak. Megértették, megcsinálták. Edzenek közvetlenül a mérkőzések után, szabadnap nélkül, persze ügyelve a kellő regenerációra. Edzettek az óév utolsó és az új esztendő legelső napján is Szilveszter ide, vagy oda. Nem egy tréninget láttam az elmúlt időszakban, amire egyszerűen nem lehet szavakat találni. Halandó ember számára elképzelhetetlen az a mennyiségű munka, amit elvégeztek.

Ebből az következett, hogy olyan tempóban játszottunk három negyeden keresztül, amilyet egri vízilabda csapattól még nem nagyon lehetett látni. Eddig mindig megpróbálták a görög csapatok ellenfelei lefékezni a helléneket, mi pedig most képesek voltunk tempót diktálni ellenük. Meg is lepődtek ettől, ezért is vezethettünk végig két-három góllal. Minden próbálkozásukra képesek voltunk reagálni, még egy kicsivel többet rátenni az addigiakra. Pedig ők is tisztában voltak vele, hogy mit kell ellenünk játszani. Ezen az estén azonban mindenki a helyén volt. Ki lehet emelni a látványosságokat, mint például Hosnyánszky élete legjobb formáját, vagy Hárai és Bedő fantasztikus centerjátékát, Csucskovics és Angyal betonvédelmét, Mitrovics tőle megszokott magabiztosságát, vagy éppen Vapenszki látványos szereléseit. A győzelemhez azonban mindez édeskevés lett volna. Hiába vitte be a center középre a nem éppen szálfa termetű Lőrincz Bálintot, ő úgy küzdött, mint egy gladiátor. Igaz ez még akkor is, ha kiszórták ötven kilóval több izomzattal rendelkező ellenfeléről, de megoldotta. Ahogy Erdélyi, Szivós, Csuk, no meg Biros alárendelték játékukat a csapat érdekének az is tanítanivaló. Ráadásul Biros olyan gólt lőtt, amihez a kapus – ahogy a szurkolók mondták – hozzá sem tudott szagolni -, s tette ezt olyan fontos pillanatban, amivel jelezhettük a görögöknek, itt ma nálunk terem a babér.

A CSAPAT nyerte meg ezt a meccset. Igen – nem a billentyű szorult be a számítógépen-, így csupa nagybetűvel: a CSAPAT. Dabrowski összerakta, a fiúk, meg megcsinálták. Mondhatnánk ennyire egyszerű sport ez a vízilabda. Kellett még hozzá egy Petrovai Marci, aki mindig készséges és alázatos, már ami a munkát illeti, s kellett hozzá egy fantasztikus stáb, ami az orvosokból, étkezési tanácsadóból, kondicionális edzőből, masszőrből, pszichológusból, s egyéb más segítőkből áll.  Ami az Egri Vízilabda Klubot jelenti. Kalapot le! Mert mindezt csakis megsüvegelni lehet!

Mindenki csak találgatja, hogy az utolsó negyed az a taktika része volt, vagy már kiütközött a fáradtság, vagy a tudat alatt már megpróbáltunk lassítani, s a görögök, amikor felzárkóztak, akkor már képtelenek voltunk visszapörögni az eredeti fordulatszámra? Mindegy. Nyertünk! Egy fantasztikus csapat, fantasztikus teljesítményének, felhőtlen boldogsággal tapsolhatta pirosra a tenyerét a publikum. Szép volt fiúk! Maradandó élményt nyújtottatok. Végezetül pedig álljon itt a végén Mitrovics mérkőzés utáni sok, sok tanulsággal bíró megnyilvánulása. Azt mondta a lelkesen gratulálóknak szerényen, halkan: „ jó volt, egész jó volt, de nincs vége! Megyünk tovább. Holnap edzés, mert szombaton már újabb bajnoki, kedden meg már Szolnok!” Ha van titok, akkor ez a titok…  Gratulálunk!

(FOTO: Fehér Kálmán)