Kevés olyan példát lehet találni ebben az országban, mint amit Eger városa és a vízilabda kapcsolata jelent. Úgy összeforrott e sportág a megyeszékhellyel az elmúlt több mint száz évben ami nemcsak kötelez, hanem nem kis felelőséggel is jár. Alig létezik egri ember, aki így, vagy úgy nem került kapcsolatba a vízilabdával, de olyan is kevés akad, akit hidegen hagynának az uszodák környéki történések. Szezonkezdet előtt annak jártunk utána Dabrowski Norberttel az OB-I-es férfi csapat vezetőedzőjével beszélgetve, hogy mire számíthatunk, mikor és hogyan kezdődik a felkészülés, miként lehet ebből az igazán sokra hivatott játékoskeretből, sikeres csapatot kovácsolni? A nyár történései mennyire hathatnak ki a klubmunkára, mi várható az új fiúktól, s milyen célok fogalmazódnak meg a kezdetek előtt?

A válogatott másodedzőjeként, egri vezetőedzőként hogyan értékelhető a budapesti Európa-bajnokság?

- Nyilvánvaló, hogy az agyamat nem tudom kikapcsolni - reagált első kérdésünkre Dabrowski Norbert. - Igaz, hogy az EB előtti felkészülés időszakában és magán az Európa-bajnokságon minden idegszálammal a válogatott sikeréért dolgoztam, de azért egri edzőként is figyeltem a történéseket. Teljes mértékben pozitívum, hogy erősebbnek éreztem a válogatottat, mint amelyik tavaly VB-t nyert, ugyanakkor még sem tudtuk az i-re feltenni azt a bizonyos pontot, a szerbektől kikaptunk a döntőben. Azért is nehéz ezt feldolgozni, mert nem tudom, hogy mikor lesz újabb lehetőség hazai közönség előtt EB-t nyerni. Ugyanakkor túl kell lépni a csalódottságunkon, mert nyakunkon az újabb feladat. Benedek Tibor szövetségi-kapitánynak a hamarosan kezdődő Világkupa, nekem pedig az egri felkészülés.

Azért túl sok ok nincs a kesergésre, mert ez a válogatott remekül teljesített, kivívta a szakma és a közönség elismerését is annak ellenére, hogy a döntő nem úgy sikerült, ahogy azt szerettük volna…

- Ez így igaz, és örülök, ha ez így tűnt, mi sem értékeltünk másként, de mint már említettem, itthon, hazai közönség előtt mindenképpen nyerni szerettünk volna. Még akkor is, ha tudjuk a szerbek előttünk járnak, s nem méltatlanul lettek Európa bajnokai. Ami talán gyógyír lehet, hogy úgy látjuk: közelítünk az ő szintjükhöz, mint a csoportkörben láthattuk, már megverni is képesek vagyunk őket.

Sokan úgy vélik, hogy azzal a vereséggel taktikáztak a szerbek. Igaz lehet ez?

- Nem hiszem. Azután a vereség után láthatóan szétesett a játékuk, mondhatnám, hogy elvesztették a fonalat, a magabiztosságukat. No meg persze aki így próbál taktikázni, az mindig visszaüt. Sorolhatnám a példákat, de azon a meccsen egyszerűen megleptük őket, különösen az elején nem tudtak mit kezdeni velünk. Az egy nagy győzelem volt, ami után viszont a döntőben kijöttek a különbségek.

Az egri szemed mit látott az EB-n?

Erdélyi Balázs egyszerűen fantasztikus volt, nagyon jól játszott. Hosnyánszky azt hozta, amiért nagyon szerettem volna,

hogy újra Egerbe igazoljon. Szívós Marci bebizonyította, hogy univerzális játékos. Többféle feladatot is kapott, s mindent megoldott. Azt láttam, hogy nemcsak sztárként, meccseket eldöntő játékosként képes szerepelni, hanem ha a szükség úgy hozza, alárendeli magát zokszó nélkül a csapat érdekeinek. Hárai olyan munkát végzett, ami csodálatra méltó. Úgy végig harcolta a Világligát, az Európa-bajnokságot centerben, hogy az mindenképpen elismerésre méltó. A jövőben mindenképpen készülni kell az ő tehermentesítésére, mert ezt a terhelést egyszerűen nem lehet bírni, könnyen belefásulhat az ember. Csuk egy igazán jó igazolás. A statisztikákat böngészve kiderült, hogy Filipovics után ő rendelkezett a legjobb lövőszázalékkal. Azért ebben a szerb válogatottban huszonnégy évesen ez nagyon is figyelemre méltó. Mitrovics kevesebbet védett, mint vártam, de maximálisan bízom benne, Montenegró ellen bizonyított, hogy mennyire lehet rá számítani. Csuk, meg ő hozták azt a meccset, ha nincsenek, akkor nem a szerbekkel döntőzünk. Csucskovics is kevesebbet játszott, vele kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a barcelonai Final Six-en, ahol szintén élőben láthattam sokkal meggyőzőbb volt. Összességében nagyon pozitív amit az egri szemem ezen az EB-n látott.

Nem félsz a kihívástól, hogy ennyi jó játékos még soha nem szerepelt a keretben – a többiekről még nem is beszéltünk -, hogyan lesz ebből egy igazi csapat?

- A kihívások nem arra valók, hogy féljünk tőlük. Engem valójában ösztönöz, ez egy igazi nemes feladat. Persze vannak nehézségek: három turnusba jönnek, vannak, akik még a hamarosan kezdődő Világkupán szerepelnek a nemzeti csapatban, Birosnak még javában tart a máltai bajnokság, kezdődik a junior EB, ahol Zalánki szinte biztosan szerepet kap. Egyelőre két játékosom van Lőrincz Bálint és az új kapus Csoma Kristóf. De ez is mutatja, hogy milyen erős ez a keret. Vagy éppen az, hogy a klub új büszkesége az ifi világbajnokságot nyert Hornyák Olivér, maximálisan bizonyította: számolnunk kell vele, pedig még csak tizennyolc éves. Persze ezek örömteli gondok. Konkrétan a kérdésre válaszolva: nem félek, vállalom a felelősséget. Nem akarok azzal foglalkozni, hogy milyen hosszú és eseménydús volt ez a nyár. Egy ilyen kerettel minden szinten döntőt kell játszani, a Magyar Kupában, a bajnokságban, és bátran ki merem jelenteni, a Final Six-be kell kerülni a Bajnokok Ligájában.

A hazai szerepléssel eddig sem volt baj, nemzetközileg ugyanakkor még nem nagyon sikerült nyomot hagynunk magunk után, bár minden idénykezdetkor megfogalmazott cél volt…

- Nem érdekel a múlt, lezártam, előre tekintek. Ez a keret nagyjából két évig biztosan együtt lesz, nekem is még két évig szól a szerződésem. Már az első évben meg kell mutatnunk, hogy mire vagyunk képesek. Azért szép a sport, mert mérhető, ha nyersz, nem kell magyarázni semmit, ha meg veszítesz, akkor én úgy gondolom, hogy maradj csöndben. Most mondhatnám, hogy a Real Madridnál is időt kértek az edzők, amíg összeállt a világsztárok csapata. Nem mondok ilyet, bár tény, hogy az idővel meg kell harcolnunk, hiszen alig több mint két hónap múlva már BL-meccset játszunk. A mércét mi raktuk ilyen magasra, akkor kötelességünk át is ugrani a lécet. Érzem, tudom a szurkolók felfokozott várakozását. Higgyék el, alig várom már a munkát az új csapatommal, nekem is nagyon magasak az elvárásaim, s bennem is él a felfokozott várakozás. Szívesen találkoznék már a szurkolókkal, és nemcsak azért mert valójában hiányoznak, hanem azért is, mert az azt is jelenti, hogy elindultunk, úton vagyunk, egy olyan úton, amelyik sikerekkel lesz kikövezve…

(FOTO: Szántó György)