Amióta József Attila megírta a világirodalom legszebb szerelmes versét az Ódát, azóta csínján kell bánni ezzel a szóval: óda! Előre is bocsánatot kérek József Attilától, na meg persze az irodalmároktól, s mindenek előtt egykori tanáromtól Lisztóczki László professzor úrtól, de péntek este a ZF-Eger csapata is megírta a maga ódáját, méghozzá a vízilabdáról. Mert amit péntek este Szolnokon előadtak az az volt a vízilabdának, mint ami József Attila káprázata a költészetnek.
Véletlenül sem szeretnék abba a hibába esni, hogy elrugaszkodok a talajtól e győzelem láttán, de miután szombaton reggel megnéztem a tv felvételeket is, újra kellemes bizsergés lett úrrá rajtam. Ráadásul bizonyos Faragó Tamás, a világ vízilabda társadalmának legnagyobb zsenije, mint szakkommentátor sem mindig találta a szavakat egy-egy teljesítmény, egy-egy megoldás értékelésének nekirugaszkodva. Ő is egyszerűen „csak” ódákat zengett Birosról, Kovács Gáborról, Bátoriról, Hárairól, Gór-Nagyról, Bedőről, de még a legfiatalabbnak számító Zalánkiról is.
Őrjöngött is a két busznyi egri szurkolóhad, akik a terveknek megfelelően valóban hazai pályát varázsoltak a szolnoki Vízilabda Arénában. Fergetegesen buzdítva, sárgában virítva, dobokat pergetve, de kulturáltan, az egri vízilabda klub hírnevét tovább öregbítve. A csapatok mérkőzés előtti bemutatásánál olyan éljenzésben, s tapsviharban részesítették az ellenfél két játékosát, Kis Gábort, valamint Hosnyánszki Norbertet, hogy még a szolnokiak is elámultak. Pedig nem történt más, csak megemlékeztek az Egerben eltöltött éveikről, az itt aratott sikereikről, nem feledve azt a sok örömöt, amit tőlük kaptak.
Volt okuk örülni aztán később is, a meccs folyamán. Mert a csapat egy valódi, egységes erőként, úgy vízilabdázott végig, hogy még az ellenfél vezetésénél is lehetett érezni: kézben tartják az események alakulását. Nem tettek mást, csak a szó nemes értelmében vízilabdáztak. Látványosan, tudatosan megkomponálva minden apró részletet, higgadtan, erőtől duzzadóan. Ez utóbbiról mi sem nagyobb bizonyíték, mint hogy az utolsó negyedben úgy elléptek a Szolnoktól, mintha akkor kezdődött volna a mérkőzés. Egyszerűen felőrölték őket. Mondta is Kovács István a mérkőzés utáni nyilatkozatában, hogy remélhetőleg hétfőig képesek lesznek kipihenni magukat, mert tény és való, hogy nagyon elfáradtak.
Dabrowski Norbert gyönyörű ZF-Eger klub emblémás fehér inge úgy nézett ki a meccs végére, mintha ő is megmártózott volna a medencében. Nem tudom egyáltalán megpróbálkozik e a felesége újra habossá varázsolni hétfőre, vagy inkább újat kell vételezni. Pedig ő végig higgadtnak látszott. Nyugalmat árasztott, mintha csak azt mondta volna testbeszédjével: nyugi emberek, csak mindent úgy, ahogy megbeszéltünk. Úgy is lett! Mert amit a mérkőzés előtti héten mondott, a ritmusról, a tempóról, a védekezésről, a koncentrálásról, a türelemről, a fegyelmezettségről, magáról a játékról, az mind, mind visszaköszönt. Valódi hadvezér volt, aki mindent előre eltervezett. Például azt, hogy Bundschuh Erik, Gór-Nagy Miklós és Varga Zsolt miként semlegesítse Kis Gábort. Az egykor a világ legjobb centerének tartott „Kicsi” úgy elfáradt, hogy már a második negyed vége felé többször előfordult, hogy vissza sem úszott védekezni. Valódi hadvezér volt, aki semmiről el nem feledkezett. Így történhetett, hogy a győzelem eufórikus pillanatában, a mérkőzés végét jelző dudaszót követően, azonnal odament a fantasztikus titulust is semmissé tevő egri szurkolótáborhoz, hogy megköszönje a biztatást. Mindezt szerényen, fejet hajtva, tapsolva és pacsizva. Majd tudatta a világgal, hogy mindez csakis akkor ér valamit, ha hétfőn immár Egerben, újra a mi győzelmünket hirdeti az eredményjelző tábla.
Néztem Benedek Tibor szövetségi kapitány rezzenéstelennek tűnő arcát a VIP szektorban. Amikor a mérkőzés végén felállt a székből, megölelte a feleségét, s súgott neki valamit. Lehet, hogy a közelgő budapesti Európa Bajnokság lehetett a téma? Mert akkor egy fél mosolyt az egriek felé elengedő kapitány megnyugodhat. Igazán remek kollegát választott maga mellé segítőnek, s amit az egri kerettagok ezen az estén műveltek, az maga volt a vízilabda. Szép nyár elé nézhetünk!
Folytatás hétfőn! Kicsik, nagyok, öregek és fiatalok, egriek, s környékbeliek! Irány a Bitskey, mert ezek a fiúk megérdemlik a biztatást, a szeretetet! Ne feledje senki csakis együtt, közösen érhetünk fel a csúcsra. Zúgjon,zengjen a „Hajrá Eger!”! A jegypénztárak már működnek…
(FOTO: szoljon.hu, Illyés Csaba)