Már megszokhattuk, mégis mindig olyan jó érzéssel tölt el, nem félek leírni: igenis megható. Arról van szó, hogy amióta Kis Gábor ellenfélként tér vissza a Bitskeybe, soha nem mulasztja el, a bemutatást követően üdvözölni tanítómesterét, Gerendás Györgyöt. Így volt ez most is. Átölelték egymást, és hosszasan paskolták a hátizmokat. Jó ezt látni minden alkalommal, mert sokat elárul e sportág főszereplőiről, arról, amit már annyiszor leírtunk, s annyiszor elhangzott különböző nyilatkozatokban: az ellenfelek nem ellenségek, s történjék is bármi a mérkőzések közben, a barátságok, az emberi kapcsolatok kikezdhetetlenek. Persze kivételek itt is vannak, de mint tudjuk, azok csak erősítik a szabályt…
Hagyjuk azonban az érzelgősséget, mert azért ez nem az a közeg. Rangadó volt itt a javából, amiről előzetesen nem igazán lehetett tudni, hogy milyen végkimenetellel zárul. Maga Gerendás is tőle szokatlanul csak annyit mondott a meccs előtt, hogy fogalma sincs, mire leszünk képesek. Mintha tartott volna a világsztárokkal telitűzdelt szolnokiaktól.
Aztán ahogy már megszokhattuk, a Szolnok elleni rangadókon, az első támadásra engedélyezett idő lejárta előtt néhány másodperccel Gór Nagy Miki bombagóllal adta meg a jelet társainak. Mintha azt üzente volna: no, látjátok így kell gólt lőni Deckernek! Látták! Mert még három perc sem telt el, s már 3-0-ra vezettünk. Erre szokták azt írni a tudósításokban: repülő rajtot vett az ZF-Eger. Az elsőnél még csak szolid, mondhatni udvarias, majdhogynem színházi taps jelezte a nézőtérről, hogy jó, jó, de hol vagyunk még a végétől?! A másodiknál már valamiféle remény is kiérződött a gólörömből: lesz ebből valami. A harmadik után aztán már felugrott az elkényeztetett publikum, s már tisztán lehetett hallani olyan megfogalmazásokat, hogy ez pazar, fantasztikus, meg hogy el sem hiszem.
Pedig a vízilabda bemutatónak még csak a kezdeténél voltunk. Megpróbálta a Szolnok is elhitetni, hogy ők is itt vannak, de ez a mérkőzés csakis a hazaiakról szólt. Ha védekezni kellett, hát azt tettük, s ha becsúszott némi probléma, akkor ott volt Bisztritsányi, aki rendesen elkedvetlenítette az ellenfél nehéztüzéreit. Mint mindig ezúttal is Biros volt a hadvezér, akinek a szeme villanásából is tudják már a többiek, hogy mi következik. Persze, hogy az következett! Olyan tanári módon irányított, mint egy precíziós műszer. Bátori olyan gólokat lövöldözött, hogy közben csak remélhette, hogy ezt a teljesítményét is látta a szövetségi-kapitány, ha meg nem, hát abban azért bízhatott, hogy a székhelyét Egerbe áttevő segítője precízen el tudja majd mondani a vele kapcsolatos történéseket. Hárai ezen a meccsen is jelezte azon igényét, hogy amikor számba veszik a világ legjobb centereit, akkor azonnal az ő neve jusson mindenki eszébe. Ha pontos bejátszást kap, akkor nincs védő, aki megállítja, csak az a kérdés, hogy milyen formát választ széles repertoárjából. Mostanság egyébként úgy tűnik a csavar a kedvence, de a húzás, vagy a laza csuklóból eleresztett is csodálatos. Gór Nagy Miki volt a felvigyázó ezen a meccsen. Mert amikor „csak” három volt a különbség, s esetleg tartani lehetett a felzárkózástól, akkor mindig bebombázott egyet. Persze Bedő se akart lemaradni, s ő is feliratkozott a gólszépségverseny végső győzteseinek esélyesei közé.
Hol volt már az az udvarias taps? A harmadik negyed közepe felé szűnni nem akaró tapsvihar vette kezdetét. Nem is tudom, hogy öttel, vagy hattal vezettünk akkor. Csak azok az egriek bosszankodhattak, akik a televíziós közvetítést választották a lelátó helyett, mert ilyen produkciót ritkán látni. Fel lehetne sorolni az egész csapatot, mert mindenki kitett magáért, egyszerűen nem volt gyenge láncszem.
Még a bírók sem hitték el, hogy ekkora a különbség a két csapat között, ezért lett a végén „csak négy” közte, mert kicsit besegítettek. Igaz az is nehezen ment, mert addigra a Bisztritsányi irányította védelem annyira elbizonytalanította őket, hogy a legnagyobb helyzetekből sem találták el még a kaput sem.
Üzentek ezzel az erődemonstrációval, s ezzel a minden kényes igényt kielégítő játékkal az egriek: valóságosan a bajnoki címvédés a célkitűzésük. Üzentek a nézőknek, a pólóbarátoknak, a szurkolóknak is: tessék máskor kijönni, mert érdemes, még akkor is, ha a tv közvetíti a meccset. A Bitskey-uszodában ugyanis nem csak egyszerűen vízilabda mérkőzéseket rendeznek. Itt van színvonal, van produkció, van teljesítmény, fantasztikus sportélmény, amit istenigazából a helyszínen lehet élvezni. Igaz ez akkor is, ha még csak a bajnokság negyedik fordulóján vagyunk túl. Apropó, negyedik forduló: egri csapat októberben így, mint péntek este, nem vízilabdázott még soha! Pedig a világsztárok sorát felvonultató Szolnok volt az ellenfél…
(FOTO: Lénárt Márton)