Aludtunk egyet erre a kupából való kiesést hozó szegedi vereségre, de nem lett jobb a hangulatunk. A közel négyórás zötykölődés után pedig teli reménnyel érkeztünk az újszegedi uszodába. Azt tudtuk valamennyien, hogy az egri meccsnél több kell. Mert szombaton sem éreztük azt a fajta átütőerőt, amit a Bitskeybe érkező bármely ellenféllel szemben megszokhattunk. Olyan óvatosan, olyan lassan, olyan lagymatagon csordogált a mérkőzés már akkor is. Talán az új szabályok, talán az idénykezdet? Csak találgattuk az okokat. Legalább azonban – ha csak egy góllal is -, de nyertünk.

     Szegeden aztán úgy indult a mérkőzés, hogy az első három támadásunkból nem lőttünk kapura. Sajnos szinte rögtön látszott, hogy bizony ebből baj lesz. Lett is…

     Azt nem mondanám, hogy a szegedivé váló Nagy Viktor extra teljesítményt nyújtott. Inkább mi játszottunk megint nagyon lassan, körülményesen. Alig maradt a támadóidőnkből valami, mire felértünk a kapuja elé, ami legtöbbször azt eredményezte, hogy a sete-suta, kényszerből leadott, s nem kidolgozott helyzetek eredményezte lövéseket könnyedén hárította.

     Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a barcelonai VB-n aranyérmet nyert játékosok közül egyedül Szívós Marci mentette át az ottani végjátékban nyújtott teljesítményét. Bizony szórta a gólokat, akár a zónát átlőve, vagy húzásból a kapu elől, vagy éppenséggel büntetőből.

     Tudom, hogy a legtöbben az új szabályok játékvezetői alkalmazására, s a játékosok ehhez való alkalmazkodására kíváncsiak. Amíg a bíró azt ítél, amit szinte csak akar, addig mindig lesznek viták, heves kirohanások. Most sem volt ez másként. A két edző – Vincze Balázs és Gerendás György – osztotta is rendesen a sípmestereket. Ebben tuti biztos a döntetlen. Igaz, mind a ketten csak sárga lapos figyelmeztetést kaptak – mondhatjuk azt is, hogy megúszták a kiállítást -, de ez azért történhetett így, mert talán a bírók is érezték, hogy néha össze-vissza fújtak. Csak a legnyilvánvalóbb két esetet említve: gólt ítéltek a Szeged javára akkor, amikor a gólbíró egyértelműen azt jelezte, hogy nem volt bent teljes terjedelmével Bisztritsányi kapujában a labda. A másik oldalról pedig a horvát légióst, Kunacot, akkor állították ki, amikor a saját térfelén, kettesben tartózkodott Nagy Viktorral, más a több méteres körzetükben sem volt. Saját kapusával pedig ugye nem szokott szabálytalankodni senki. Mit követhetett el? Azt csak Vogel bíró /sem/ tudhatja.

     Az igazán szörnyűek az egészben – mondhatnánk -, mégsem ezek voltak, hanem amikor nemhogy az új, de még a régi szabályokat sem ismerőknek is nyilvánvaló tévedésük után elkezdtek kompenzálni. Ismerjük ugye: ekkor ítélnek kontrát.

     Tegyük gyorsan hozzá: nem ezért kaptunk ki, és estünk ki a kupából. Egyszerűen rosszul játszottunk. Mint ahogy azt Gerendás György a mérkőzés után jellemezte: ez szörnyű volt! Biros kivételével – aki mellesleg néhány napja szembesült csak az új szabályokkal -, szinte senki nem nyújtott említésre méltó teljesítményt. Lévén ez csapatjáték, nem kell nagy bátorság a megállapításhoz: ez bizony kevés. A VB-csapat oszlopai képtelenek voltak felpörögni, s olyan is akadt közülük, aki kifejezetten rosszul, rossz felfogásban vízilabdázott. A csapat mentségére csupán az akarat az egyetlen felhozható dolog. Ment, hajtott, brusztolt, akart mindenki, ez azonban most nagyon kevésnek bizonyult.

     Nem megkerülhető a témában az új szabályrendszer. Úgy érzem, mintha egy kicsit túl lenne misztifikálva ez az egész, bár kétségtelen, hogy más lett a játék. Azonban hiba lenne már most végső következtetéseket levonni, uram bocsá’ pálcát törni az új szabályok felett. Mert látszik a szándék: a játék felgyorsítása, tisztábbá, s egyúttal látványosabbá tétele. A bíróknak azt kell megérteniük, hogy továbbra sem ők a főszereplők, s az nem cél egyetlen mérkőzésen sem, hogy állandó emberelőny és emberhátrány legyen. A játékosoknak pedig az a dolguk, hogy alkalmazkodjanak az új helyzethez. Lehet, hogy még szokatlan, még nem beidegződött minden, de még kialakulhat, ez akár még jó is lehet. Aki pedig gyorsabban reagál és alkalmazkodik, az lépéselőnybe kerülhet.

     Sajnos ez a csapat ezúttal a Szeged volt…

(FOTO: Szántó György)